Budapest, izraeli szemmel (1. rész)
Baumann Zsófia / Forrás: Kitekintő
Így látják Budapestet az izraeliek
Magyarországon, a Bevándorlási Hivatal adatai szerint 2010 decemberében 1 293 izraeli állampolgár élt. A hosszabb-rövidebb ideig hazánkban élő izraeliek nagy része tanulni jön, így minimum 3-5 évig nálunk is marad.
Ennyi idő alatt az ember többé-kevésbé be is illeszkedik, barátokat szerez, megismerkedik az ország kultúrájával, az ott élők szokásaival. Két, Budapesten tanuló izraeli diáklánnyal beszélgettem rólunk, magyarokról, Budapestről és a nálunk eltöltött évekről.
Sharon Goldman idén végez a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, fogorvosnak készül. Hat éve érkezett hozzánk, egy igazi nemzetközi élmény reményében. Korábban soha nem járt nálunk, Magyarországról csupán legjobb barátnője magyar származású édesanyjától hallott, aki gyakran főzött gulyáslevest lánya barátainak és máig izgatottan mesél imádott Budapestjéről. „Azért választottam Magyarországot, mert nincs messze Izraeltől, könnyen haza lehet repülni és az egyetemi tandíj sem olyan magas, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesül Államokban. Otthon nagyon kicsi az egyetemi keret, így akár évekig is eltarthat, míg valaki bekerül.” – teszi hozzá.
Nem meglepő tehát, hogy sok izraeli diák választja a magyar orvostudományi egyetemeket. A főváros után Debrecen rendelkezik a legnépesebb medikus közösséggel, de Pécsett és Szegeden is sokan vannak. „Az izraeliek külföldön nagyon összetartóak, gyakran összejárnak az ország különböző részeiből, bár gondolom ez minden külföldön élő expat-ra igaz, nemzetiségtől függetlenül.” – mondja Sharon. „A közös ünnepségek, bulik alkalmával például minden városból Budapestre sereglenek a Magyarországon élő izraeli diákok; a Purim-i mulatságokon, a Hannuka-i gyertyagyújtáson vagy a Holocaust évfordulóján tartott megemlékezésen mindig nagyon sokan vannak.” Ilyenkor alkalom adódik a magyar zsidókkal való megismerkedésre is. Sharon szerint a magyar zsidók nagyon érdeklődőek, szívesen mesélnek izraeli útjaikról és sokan még héberül is tudnak.
„Sajnos a magyar és a külföldi diákok nem nagyon vegyülnek egymással, hiszen óráink többsége nem egyszerre van.” – mondja Sharon. „Ennek ellenére van egy-két magyar barátom, de az egyetemen kívülről. Az utóbbi években gyakran rendeztünk közös vacsorákat Sabbat alkalmából, melyen nem zsidó barátaim is részt vettek. Nagyon fognak hiányozni ezek a közös élmények.” – teszi hozzá szomorúan. Amikor kérdezem, hogy rólunk, magyarokról mi a véleménye, találkozott-e bármiféle diszkriminációval, szerencsére nemmel felel. Mint mondja, talán a nyelvi nehézségek okoztak problémát, hiszen a magyarok nagy része második nyelvként a németet és nem az angolt beszéli. Ebből kifolyólag, diszkrimináció külföldisége és nem zsidósága miatt érte leginkább.
„A legtöbb barátom imád Budapesten élni, hiszen ez egy nagyon dinamikus, nagyon élő város, tele bárokkal, kávézókkal, melynek mind megvan a maga stílusa, mindig van valamilyen kiállítás vagy koncert és rengeteg a fantasztikus étterem. Budapest egy csodálatos és romantikus város. Ahányszor este végigsétálok a Duna-parton és elnézem a kivilágított Lánchidat, mindig olyan érzésem van, mintha most érkeztem volna ide először és egy ’love story-ba’ csöppentem volna.”
(Cikkünk hamarosan folytatódik…)
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
