Nyugaton már a szélsőjobb sem antiszemita
Forrás: Index
A norvég merénylő 1516 oldalas manifesztumtumában szereplő ideológiák is rámutattak arra, hogy az elmúlt időszakban a gazdasági válság hatására egyaránt megerősödő kelet-európai és nyugati radikális pártok között milyen jelentős eltérések vannak.
Nyugaton a radikálisoknak törést jelentett a második világháború, és a jobboldali radikalizmus új utakat keresett önmaga meghatározásához, addig Közép-Európában a rendszerváltás után ezek a mozgalmak a harmincas-negyvenes évek retorikájához és szimbólumrendszeréhez nyúlnak vissza.
A szélsőjobb előretörése a norvég ámokfutó támadása után újból az európai média egyik legfontosabb témája lett, itthon pedig Anders Behring Breivik magyar származású barátja, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak a mészárlás előtt írt emailje miatt a Blikk már arról cikkezett, hogy az ámokfutó magyar barátai is képesek lehetnek arra, “hogy égő pokollá változtassák Budapestet”. Eközben a szélsőjobboldali portálokon arról cikkeztek, hogy Breivik valójában cionista szabadkőműves volt, vagyis köze sincs a radikális jobboldali mozgalmakhoz. A politikus végül kihátrált az új európai mozgalomból, de a norvég mészárlás magyarországi utóélete mellett Morvai Krisztina és a Jobbik vezetőinek állítólagos pengeváltása is rámutatott arra, hogy Nyugat-Európában még a szélsőjobb is más, mint nálunk, és a sajtó mellett a kelet-európai radikális mozgalmak sem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, hogy a lehetséges nyugati testvérpártok és mozgalmak a hasonló felszín és a külsőségek alatt nagyon másképp gondolkozhatnak.
A teljes írást ide kattintva tudja elolvasni
