Engesztelő nap (Jom-kipur)
Engesztelő nap (Jom-Kipur)
jomkippur.jpg
Az Engesztelő nap héber neve: Jom-kipur (a bűnbocsánat napja).
A magyar nép az egész napos böjt miatt „hosszú nap”-nak nevezi. Az ünnepet egy Káppárot (engesztelés) nevű szertartás előzi meg. Kiss József így fogalmazza meg: „a nagyböjtöt megelőző alkonyaton kiki egy kakast vagy egy csirkét áldoz. .., ráolvassa bűneit, és háromszor megforgatja feje fölött, mondván: te én helyettem mégy el az árnyék világába . . .” A zsidóságban is fennmaradt annak a néphitnek a nyoma, hogy az ember megtévesztheti a pusztulását kívánó rossz szellemet a személyét helyettesítő állattal .
Párhuzamok akadnak erre Indiában, Arábiában, Perzsiában, a Kaukázusban stb. A Káppárot szertartás csak a gáonikus időkig nyomozható.
A Táslichhal való összefonódását már láttuk. Sesna gáon (VII. Század második fele) az első rögzítője. Fél évszázaddal később Nátronáj pumbeditai gáon már úgy tudja, hogy a levágott állatot a szegényeknek és az árváknak ajándékozzák. Így tettek a XVI. századi Lengyelországban is. Azért választott a férfi kakast emberhelyettesítő áldozatul, mert a héber gever férfit is, kakast is jelent. Tehát az „imitative magic'”-nek legjobban megfelelt. Kiss József így ír erről a Legendák a nagyapámról c. verses eposzában: És jóváhagyták rögvest odafent S szokásba jött a törvény mind így támad: A nő magának jércécskét nevelt S’ kakast az ő eltévelyült urának, És ráolvassák, amikor betelt, Bűnlajstromát tavasznak, télnek, nyárnak, Fejük felett lóbázva, mint dukál, Rebesgetik: .,Helyettem, kis madár!”
Az ünnepköszöntő estnek külön neve van
Kol Nidré (minden fogadalom).
Így kezdődik az est első, arameus nyelven írt szövege. Nem ima. hanem kinyilvánítása annak, hogy minden fogadalom, amelyet tesznek -nem az emberek felé-legyen semmis. A babilóniai gáonok említik először a Vlll. században, s különösen a szuraiak – hevesen támadják. A pumbeditaiak engedékenyebbek voltak. Valószínűleg Palesztinában keletkezett és szövege itt héber volt. A korai karaiták is így idézik, bevezető áldásformula kíséretében. Az askenáz rítus Jákob ben Méir-ismertebb néven a Rabbénu Támarameus verzióját fogadta el.
C. H. Gordon említ arameus fordulatokat a Talmud korának babilóniai varázsszövegeibol, amelyek megtalálhatók a Kol Nidrében. Szerinte a közösség elleni átkot törték meg vele. Dallamának köszöni a szöveg népszeruségét, mely Németországban keletkezett a XV-XVI. század fordulóján. Max Bruch ( 1880) és Arnold Schönberg (1938) feldolgozásában tovább hódított.
A böjt befejezését e Neila (záróima) végén elhangzó sófárfúvás jelzi.
