Zsidó áldozatok maradványait találták meg a Dunában?
Forrás: NOL
A budapesti Margit híd II. világháború alatt a folyóba zuhant romjainak kiemelése során emberi maradványokat találtak a speciális búvárok.
Még nem tudni, mikor és milyen körülmények között került a folyóba az összesen hét csontváz, de nem kizárt, hogy a hatvanöt éve a Dunába lőtt zsidók csontjaira bukkantak. A leletet jelenleg a rendőrség szakártői vizsgálják – írja a Népszava.
A hét csontvázat, pontosabban csontmaradványokat és ruhadarabokat, cipőket június végén a Margit híd felújítása során találták az ott dolgozó munkások. A II. világháború óta nem történt komoly medertisztítás, mert emeltek ugyan ki nagyobb törmelékdarabokat, de ilyen alapos munka még nem folyt.
A híd újjáépítésének kezdetekor a megrongálódott hídelemeket nem tudták a partra emelni, ugyanis nem volt erre alkalmas úszódaru az országban – a háború alatt mind elpusztult. Ezért egyszerűen a Dunába dobták a romokat, most ezeknek a kiemelése folyik. Az ipari búvármunkát végző Hídépítő Speciál Kft. (HSP) búvárai találták meg a csontvázakat és azonnal jelezték a felújítást végző konzorciumnak. Ők értesítették a rendőrséget.
A maradványokat Margit híd pesti oldalán az 1-es, tehát a pesti oldalhoz legközelebbi hídfő északi oldalán találták meg. Egyelőre csak feltételezések vannak arról, hogyan és mikor kerülhettek a Dunába. A háború alatt aláaknázták a hidat, 1944. november 4-én, a déli csúcsforgalom idején a töltetek váratlanul felrobbantak.
A balesetben negyven, a robbanófejek beszerelésén dolgozó német utász, és száz civil halt meg, tehát az ő maradványaikról is szó lehet – olvasható a Népszava cikkében. Viszont az sem zárható ki, hogy a testek a folyás irányából érkeztek, tehát már a híd felrobbanása előtt kerültek a vízbe, és akadtak fent. Köztudott tény, hogy a második világháború alatt a nácik és a nyilasok rendszeresen tereltek zsidókat, őket bújtató civileket vagy más „gyanús elemeket” a Duna partjára. Ott aztán meztelenre vetkőztették, majd a folyóba lőtték őket. Időnként azonban, ha éppen ilyenkor szólalt meg a légvédelmi sziréna, nem vesződtek a vetkőztetéssel, azonnal kivégezték az áldozatokat.
A bejelentés nyomán Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója is a helyszínre érkezett, és engedélyt kapott, hogy megnézze a csontokat, de a vizsgálatok lezárásáig nem tudott semmi biztosat mondani. Mindkét verziót lehetségesnek tartja Varga László történész is, amíg azonban nem tudjuk a maradványok konkrét életkorát és a halál okát, addig legfeljebb csak találgatásokba lehet bocsátkozni.
Előbbi eshetőséget az támasztja alá, hogy a robbanáskor sokan vesztek oda, így elképzelhető, hogy akkor nem került elő az összes holttest, míg utóbbit többek között az újlipótvárosi „nemzetközi” gettó közelsége igazolhatja. Az azonosításban segíthetnek a viszonylag jó állapotban megmaradt ruhák és cipők.
