Marad vagy megy Harsányi?
Breuer Péter / Forrás: bpi.hu
Breuer Péter interjúja Harsányi Lászlóval a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatójával. Alábbiakban a bpi.hu internetes oldalon megjelent beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.
Igaz-e a Népszabadságban megjelent hír, hogy „Hamarosan új vezetést kap a Holokauszt Emlékközpont”?
Arról tudok, hogy a felügyeletet gyakorló KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) vissza kívánja hívni a Közalapítvány kuratóriumát és teljesen új tagokból álló kuratóriumot jelölt. Azt nem tudom, hogy a Kormány ezt az elképzelést jóváhagyta-e már és a bírósági bejegyzés megtörtént-e. Az ügyvezetéssel kapcsolatban pedig, a Népszabadságban olvasható címmel némileg ellentétben, kizárólag a kuratórium dönthet. A kuratórium lehetősége ily módon az, hogy engedik kitölteni a szerződésemből hátralévő egy évet, hogy megvalósítsam a pályázatomban leírt terveket és a munkatársakkal megkezdett ez évi programokat, vagy pedig a kuratórium egyoldalúan felbontja a szerződésemet, vállalva ennek minden következményét.
A hír szerint az Emlékközpont működésének koncepcióját a Kormány felkérésére Szita Szabolcs professzor dolgozta ki és ennek gyakorlati megvalósítására is őt kérnék fel. Van az Emlékközpontnak működési koncepciója?
Természetesen van és bizonyíthatóan sikeres. Így pl. az elmúlt évben 50 eseményt (történeti és művészeti kiállítások, nemzetközi tudományos konferenciák, oktatási programok diákoknak, tanároknak, multiplikátoroknak, könyv- és filmbemutatók, hangversenyek, egyéb kulturális programok) rendeztünk meg, a látogatók száma közel 50 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Mindenképpen nyitottabb és a holokauszt emlékének egészét jobban szolgáló működési rendszert sikerült megvalósítanom kollégáimmal. Korábban az Emlékközpont némileg zárt, kevesek által ismert, nem túl ambiciózus tudományos programját is kevéssé beteljesítő intézményként működött.
A nyitás bizonyítékaként kell megemlítenem honlapunk megújítását, amelyen folyamatosan nyomon kísérhetők híreink, eseményeink, láthatók kiállításaink virtuális változata, s legalább ilyen fontos, hogy „Tudástárunk” alap lexikális tudást ad elsősorban a magyar holokauszt eseményeiről, személyeiről, valamint „Emlékkönyv”-ünkben „látogatóinkkal” közösen bővíthetjük az egyéni sorsokkal kapcsolatos információkat. De meg kell említenem azt is, hogy mindezen információk egy része már jelenleg is elérhető angol nyelven.
Szita Szabolcs professzor úr program-elképzeléseit ismerem – bár hivatalosan nem kaptam meg – de ismerve az Emlékközpont anyagi helyzetét a megvalósítását nem tartom sem szükségesnek, sem pedig lehetségesnek. Az egyetlen új gondolat, hogy az ügyvezető igazgató helyett három-öttagú igazgatóság legyen, valamint évente ülésező tizenöt tagú Társadalmi Tanács jöjjön létre. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Emlékközpont munkatársainak száma jelenleg összesen tizenkilenc fő.) Furcsállom, hogy valaki megbízást kapjon arra, hogy maga fölé szervezzen egy kuratóriumot, amely majd kinevezi őt főigazgatóvá. Nem felel meg sem a tudományos igényeknek, sem pedig a célszerűségnek az, ha valakinek elképzelése van az Emlékközpont küldetéséről, az pont a feladatokat és a lehetőségeket legjobban ismerő szakértőkkel nem hajlandó megvitatni. Hozzáteszem azt is, hogy eddig az Emlékközpont ügyvezetését csakis pályázati úton lehetett elnyerni.
Ön is pályázat úton kapta a kinevezését?
Igen, 2009 tavaszán több pályázó közül nyertem el a posztot, de korábban, 2003-2006-ban miniszteri meghatalmazottként irányítottam az építkezés és az állandó kiállítás munkáit. Az Emlékközpont mindig is fontos volt nekem, személyesen azért is, mert ezt a munkát egyfajta főhajtásként is végzem megölt nagyszüleim emlékének adózva. Az elmúlt két évben az Emlékközpont egyaránt fordulatot ért el oktatási, tudományos, kutatási és kulturális programok létrehozásában. Helyreállította a korábbi években megromlott kapcsolatot a németországi munkatáborokkal, erősítette az együttműködést a Jad Vashem mellett a washingtoni Holokauszt Múzeummal; új, tolerancia programokat kezdett meg, és elnyerte programjain keresztül a hazánkba akkreditált diplomaták nagy részének elismerését.
Mik lennének a tervei, ha folytathatná a munkáját?
Minden évben – a kisebb kamara kiállítások, és vándorkiállítások mellett – tavasszal egy művészeti („Száműzött művészet”), ősszel pedig egy történeti időszaki kiállítás megszervezése. Ebben az évben az előbbit, március 9-én nyitottuk meg. Augusztus 27-28-án lesz hetven éve, hogy több mint tizenhatezer magyar állampolgárt, akiket „hontalannak” és „zsidónak” minősítettek, Kamenyec-Podolszkijban lemészároltak. Erre emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. A munkaszolgálatosok 1939-1945 közötti történetét, ennek a sajátosan magyar szolgálatnak a történetét is szeretnénk bemutatni.
Tavaly ősszel nyertük el tizenhat európai holokauszt intézménnyel és a jeruzsálemi Yad Vashem intézettel közösen azt az EU pályázatot, amelynek programja idén kezdődött el. Folyamatban van az amszterdami Anne Frank Házzal közös az antiszemitizmusról, rasszizmusról szóló munkafüzetek kiadása. Nyomdában van a Holokauszt Emlékközpont új sorozatának, a „Páva könyvek” első kötete, és a további két kötet is heteken belül nyomdakész. A Los Angeles-i Soá Intézettel és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel közösen kiírt pályázatunkon díjnyertes oktatási anyagok kiadását DVD-n megkezdtük tavaly, és idén folytatjuk. Koncepciónk része természetesen, az állandó kiállítás fejlesztése, amit a kiállítás egykori kurátora, jelenlegi történész főtanácsadó koordinál, valamint az áldozatokról való megemlékezés az emlékfalon, honlapunkon és emléknapokon egyaránt.
Lát-e arra, hogy ki tudja tölteni a szerződésében hátralévő időt?
Ez kizárólag a kuratórium döntésétől függ. Ha az elmúlt két év sikeres fordulatának folytatásaként képzelik el működésük első idejét, úgy nincs okuk a vezetésen változtatni, de a mai politika egyes szereplői számára megbocsáthatatlan bűneim is vannak: éltem és dolgoztam az elmúlt nyolc évben is.
