Weisz Péter: Életem célja a nemzeti egység
Forrás: DEHÍR
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki Weisz Pétert. A Barankovics István Izraelita Műhely elnöke a keresztény-zsidó párbeszéd érdekében folytatott munkásságáért kapta meg az elismerést, melyet a nemzeti ünnepen Budapesten vehetett át Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettestől.
A Debreceni Zsidó Hitközség egykori elnökeként jelentős szerepet vállalt a történelmi egyházak közötti párbeszéd erősítésében, de nemcsak debreceni viszonylatban, hanem országos szinten is szorgalmazta a közös fellépést. Miért fontos önnek a keresztény-zsidó párbeszéd?
Nem hiszek a gyűlöletben! Meggyőződéssel és hittel vallom, hogy az egyik legfontosabb parancs a zsidó és a keresztény hitéletben, hogy szeresd felebarátodat! Én soha nem kaptam elutasítást egyetlen keresztény felekezettől sem: pozitívan és szeretettel viszonyulnak a párbeszédhez. Mindenki békét, kölcsönös nyugalmat szeretne és akar! Amíg érzem mások szeretetét, addig nekem is kötelességem ezt szolgálni és erősíteni!
Többek között az ön kezdeményezésére jött létre a „Van kiút!” konferencia, amely a keresztény-zsidó megbékélést, valamint a magyarság sorsának javítását tűzte ki célul. Miért tartotta fontosnak ennek a fórumnak az életre hívását?
A keresztényeket és a zsidókat sokkal több dolog köti össze, mint ami elválasztaná! Egyetlen fontos szempont van: ahelyett, hogy a különbségeket keressük, bizonyítanunk kell, hogy nekünk a legfontosabb az egy Örökkévalóba vetett hitünk! Mindig, mindenkor bizonyítani szeretném és akarom, hogy a magyar nemzet integráns része a zsidóság. Magyarországon a zsidó-keresztény kapcsolatokat az elfogadás és a kölcsönös megbecsülés jellemzi. A Van kiút konferenciánknak is ez a célja. Hangsúlyos ugyanakkor a magyar nemzeti összefogás erősítése is, amely átível felekezeteken és ország határon. Életem célja: a nemzeti egység!
Azt szokták mondani önről, hogy a hitélet mellett rendkívül kötődik Debrecenhez és a Lokihoz! Miért kap ez központi szerepet az életében?
Két szenvedélyem van: az egyik Debrecen, a másik a Loki. Valóban elkötelezett lokálpatrióta és a Loki törzsszurkolója vagyok. Gyerekként szerettem meg a debreceni labdarúgó klubot. Édesapámmal először akkor jártam meccsen, amikor még Jakab Sándor védte a kaput, meg Bodai, és Kovács névével jegyezték a Debrecent. Ma is minden mérkőzésen ott vagyok! Sőt a „B” középpel egy szektorban szurkolok az idegenbeli meccseken. Ez jó példa arra, hogy közel sincs oly mértékű antiszemitizmus Magyarországon, amint amiről sokan beszélnek. A sport, az egészség és a hit nagyon jól összeköthető, különösen ha ezt összekapcsolja a város szeretete is!
A Magyar Köztársaság érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Hogyan fogadta ezt az elismerést?
Meghatottsággal és nagyon nagy örömmel fogadtam. Megerősített abban, hogy tovább kell dolgozni azért, ami a magyart a magyarral felekezettől és határvonalaktól függetlenül összeköti! Ennek szellemében kívánja folytatni a Barankovics Izraelita műhely és társszervezője, a Szent István Alapítvány a Van kiút konferencia szervezését, melynek következő állomása Nagybecskereken, a Vajdaságban lesz. Reményeink szerint ősszel pedig Kárpátalján tartjuk felekezetközi, civil párbeszédünket.
