„Éhe a szépnek”
Nagyváradi művészsorsok a Holokauszt Emlékközpontban
„Éhe a szépnek” – nagyváradi művészsorsok a két világháború között címmel öt festőművész munkáiból és több más műtárgyból nyílt kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban a Budapesti Román Kulturális Intézettel közös szervezésben.
Az emlékközpont kiállításán több mint 100 műtárgy, festmények, grafikák, szobrok, érmek, fotók, képeslapok, könyvek, dokumentumok hívják föl a figyelmet arra, hogy Nagyvárad zsidó művészei milyen értékeket hoztak létre a vészkorszak előtt.
Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) kulturális helyettes államtitkára beszédében felidézte, hogy a 20. század nagy pusztítást végzett a magyar kulturális életben is, mert voltak olyanok, akik az anyaország határain kívülre rekedtek, a zsidó művészek pedig a holokauszt áldozatai lettek.
Ezzel a kiállítással az itt bemutatott, elfelejtett mesterek és műveik visszakerültek a magyar művészet áramába – hangsúlyozta a helyettes államtitkár, hozzátéve, hogy a tárlat öt tragikus sorsú képzőművész, Kara (Krón) Mihály, Leon Alex (Löwinger Sándor), Mund Hugó, Tibor Ernő, Barát Móric (Lustig Mór) alkotásain keresztül kívánja bemutatni azt a nyitott, friss szellemű kulturális életet, amely Nagyváradot jellemezte a két világháború között.
Ireny Comaroschi, Románia budapesti nagykövete kiemelte: olyan különleges tárlatot láthat a közönség, amely a magyar és a román nemzet közötti sok kapcsolat egyikét mutatja be. Ezek a művészek Nagyváradon nőttek fel, de sok helyen megfordultak a világban és tapasztalásukat a város épülésére fordították. „Kötelességünk emlékezni rájuk és arra, ami történt velük, hogy az ne ismétlődhessen meg soha többé” – tette hozzá a nagykövet.
Murádin Jenő művészettörténész azt emelte ki, hogy a 20. század elején Nagyvárad a magyar progresszió zászlóshajója volt, köszönhetően részben a nagyszámú és jómódú zsidó polgárságnak. Nem véletlen, hogy például Ady Endre is ott kezdte 1899-ben a pályafutását.
A város alpolgármesterének üdvözlő levelét Andrei Seidler, a nagyváradi zsidó hitközség vezetője olvasta föl. Mint arra Gheorghe Carp emlékeztetett, a két világháború közt a város lakosságának 20 százaléka volt zsidó, és jórészt nyitott szellemüknek köszönhetően hatalmas fejlődésen ment át Várad, megépült többek között a Szigligeti Színház, a Fő tér, a Fekete sas szálló, három zsinagóga és két temető működött, de a holokauszt idején 30 ezer embert hurcoltak haláltáborokba.
A kiállítást több, Nagyvárad mai kulturális életéből ízelítőt adó esemény is kíséri: április 11-én a Várad kulturális hetilap szerkesztőségének törzsasztala ül össze, június 11-én pedig a nagyváradi Hakeset Klezmer Band ad koncertet az emlékközpontban. Lesznek szubjektív tárlatvezetések Murádin Jenővel, Kőrössi P. József íróval és Batta András zenetörténésszel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával.
A kiállítás június 26-ig tart nyitva.
| Nagyváradot, a „Körös-parti Párizst” gazdag és nyüzsgő művészeti élet jellemezte az elmúlt századfordulót követően. Festőiskolák sora nyitotta meg kapuit, több mint 80 újság jelent meg, a Sonnenfeld család nyomdájában dolgozott a váradi grafikusok legjava. Most nyíló kiállításunkon a két világháború közötti művészsorsokból villantunk fel néhányat: Barát Mór, Kara (Krón) Mihály, Leon Alex, Mund Hugó és Tibor Ernő alkotásai segítségével.
Nagyvárad, a „Pece-parti Párizs”, nyitott és befogadó város, kapocs nyugat és kelet között. Történelmi város, Ady és Juhász Gyula városa, amelyben a Kolozsvári testvérek királyszobrai vetélkedtek Vitéz János püspök könyvtárával, vagy az Ipolyi-gyűjtemény képeivel. A kultúra iránti fogékonysággal karolta föl a város társadalma a kezdeményezők munkáját. A két világháború közötti, mintegy negyed évszázadnyi korszakban Váradon 81 újság jelenhetett meg. Festőiskolák sora nyitotta meg kapuit, a Sonnenfeld család nyomdájában albumok, folyóiratok jelentek meg. Itt dolgozott a váradi grafikusok legtöbbje, Leon Alex, Grünbaum Ernő, Balogh István. A város művészetek iránti fogékonyságát nagymértékben köszönhette nagyszámú és módos zsidó polgárságának. A századfordulós város ugyanis nem tett különbséget polgárai között. A festőiskolák sorát 1906-ban Mikes Ödön és Jancsó Jenő szabadiskolája nyitotta. Később Tibor Ernő saját műtermében, egyedül folytatta a tanítást. Az első világháború után a Festőiskola és Iparművészeti Műhely (FIM) alapítói Mottl Román Pál és Barát Mór voltak. E festőiskolák művészeiből választottunk ki néhányat, jelképesen mutatva cseppben a tengert. |