A Modern Izrael egyik szimboluma

– A KNESZET MENÓRA –

1951-ben a brit parlament küldöttsége Jeruzsálemben jár, és az akkori izraeli képviselőház házában tesz látogatást. Akkor a parlament nem ott volt, mint ma, hanem a King George-on. Keresik a nemzeti szimbólumot, hiszen minden országnak van nemzeti szimbóluma. A modernkori Izraelnek nem volt. S akkor a brit parlamenti küldöttség hazatér Londonba, és azt az ajánlatot teszi, hogy készítenek egy Menórát, egy Menóra alakú formációt, amelyen rajta lesz a zsidó történelem egy-egy szimbóluma egy rövid utalás erejéig.

A gondolatot tett követi, és 1952-ben egy németországi születésű, de a vallása miatt az 1930-as évek legvégén, Németországból Angliába menekült zsidó szobrász Benjámin ELKÁNÁ, vagy, ahogy inkább ismeri a történet Benó ELKÁNÁ kap megbízatást, hogy készítsen egy Menórát. Egy Menórát, amit majd elhelyeznek a modern Izrael államának parlamentjében, a Kneszetben. Elkáná el is készíti, azonban egy háláchikus kérdés vetődik fel, „el lehet-e helyezni faragott képet, amelyen dombormű van, a Kneszetben?” Tekintettel voltak természetesen a Kneszet vallásos képviselőinek álláspontjára is. Inkább ne a Kneszeten belül, hanem a Kneszeten kívül helyezzék el a Menórát. Ezért 1956-ban az akkori Kneszet előtt állítják fel Elkáná művét. Évekkel később kerül mai helyére.

Történeti háttér:

Szól az Örökkévaló Becallélhoz, Uri és Húr fiához:

„… készíts nekem Menórát, amelyet elhelyezek a Hajlékban” (1)

Az első Menóra az ókor világában a pusztai vándorlás helyén, a pusztai vándorlás otthonában, a Miskánban találtatott. A későbbiek során, a főbb sivatagi vándorúton, a honfoglalás során, a silói Szentélyben, majd később az első és a második Templomban. Utolsó lelőhelye a második Templom, mely a polgári időszámítás szerint 70-ben a tűz martaléka lesz, amikor az ókori császár Vespasianus imperátor fiával, Titusszal elfoglaltatja és megsemmisíti az ókori Júdeát és benne fővárosát, Jeruzsálemet. Ezzel megszűnik az ókori zsidó állam, és helyébe lép a „szellemi Izrael”.
A Menóra mindig a jövő üzenetét hordozta magán, és nem véletlen, hogy e szimbólum, ennek a gondolatnak különböző allegorikus, történelmi asszociációi, prefigurációi.

Titus diadalíve belső részében, Rómában, látható a Menórát ábrázoló relief, amelyet feltehetően zsidó rabszolgák cipelnek. A polgári i. sz. 83-ban építettek Titus, a győzedelmes hadvezér tiszteletére, aki akkor tért vissza Rómába, a fél világ meghódítása után.

kneszetmenora_1.JPG
Az elrabolt Menóra Titus diadalívén

A Kneszettel szembeni Menóra, amely természetesen nem utóélete az ókori Menórának, hanem egy történelmi párhuzama.

kneszetmenora_2.JPG
A KNESZET MENÓRÁJA

Ennek, a Kneszettel szemben lévő különleges, reliefekkel borított Menórának a középső ágán levő domborműveket mutatom be.

MOSE RÁBÉNU, Mózes a tanítómester

kneszetmenora_3.JPG
MÓZES, ÁRON, HÚR

Középen láthatják Mózest, a zsidóság legnagyobb tanítómesterét, s mellette két embert. Az egyik Áron, a másik Húr. A Tórai szöveg azt mondja:

Kivonul az ókori zsidóság Egyiptomból, megy a sivatagi úton, amikor hátba támadja őt Ámálék. Refidimnél háborúra kerül a sor, és Mózes imádkozik, a magasságok felé emeli a karját. De a karja gyenge. És Mózes karját nem bírja tartani a magasságban hosszú ideig. Ekkor két igen erőteljes, dinamikus személyiség, Áron és Húr odaáll mellé, és tartja a mózesi kezet, hogy az végig a magasságban lehessen. Ezt a gondolatot kiegészíti és illusztrálja a Talmud, a Ros Hasana traktátusának 29. oldalán lévő mondat:

h__bersz__veg_2.JPG

„Amikor Mózes keze a magasságokban volt, akkor megerősödött Izrael?” (2)

A Talmud a következő értelmezést fogalmazza meg:

„Vajon az dönti el a háború sorsát, hogy a mózesi kéz fenn volt a magasságokban? Nem így van. Mindig, amikor Izrael népe a magasságok felé néz, a világ Alkotóját, Istent keresi, és hálával, imádsággal és cselekedettel szolgálja az ő Urát, akkor lesz győzelme a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt. ”

A Mózes által megfogalmazott hit erősségét és erősítését, a jövőbe vetett hitet szimbolizálja az első kép.

TÍZPARANCSOLAT
kneszetmenora_4.JPG

A Tízparancsolat fontos a nagy történelmi vallásoknak. mint közös történelmi vagy vallástörténeti, vagy ideológiatörténeti örökség, amelyet azonban nem egyformán vallunk meg, értelmezünk, proporcionáltunk. A zsidóság világlátása szerint a jobb oldalon is öt és a baloldalon is öt parancsolat van. A jobb oldali öt parancsolat az ember és Isten közötti kapcsolatot határozza meg, a másik oldalon, a másik öt parancsolat az ember és ember közötti kapcsolatotokat determinálja. Ezeket a parancsolatokat tekintette és tekinti a zsidóság hite alapjának. A Tízparancsolat, amely úgy kezdődik:
„Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaság házából.” (3)

Azaz az Örökkévaló a világ Alkotója, aki azt mondja magáról:. „ Én vagyok”… Ő az, aki az első parancsolatban a szabadságról beszél. ”Aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaságból”, és adtam helyette a szabadság fogalmát.

BIBLIAI ASSZONYOK

kneszetmenora_5.JPG
RÁCHEL és RUTH

A következő képen két nőt ábrázol a művész. Jobb oldalon a magasabbik, Ruth. A bibliai Ruth tekercsének, történetének főszereplője, aki mind a zsidóságnak, mind a kereszténységnek nagyon fontos személyisége, noha más-más megközelítésből. Tudjuk és ismerjük a történelmi-teológiai különbségeket. Ruth, a kalászszedő, Ruth, aki betér a zsidóságba, Dávidnak lesz a dédnagyanyja.

Mellette a baloldalon lehet látni Ráchel alakját, a zsidó történelem egyik legszimpatikusabb, drámai sorsú nőalakját. /Ráchel azon az úton van eltemetve, amelyet manapság mi – politikai okok miatt – nem mindig tudunk meglátogatni./ Ráchel nagyon sokat tett azért, hogy férje – a zsidóság egyik alapítója – lehetőleg minden nehézséget elkerülve, tudja hivatását végezni. Tudjon az lenni, aki volt, a három ősapák egyike. Ráchel élete tele volt fájdalommal, meg is halt nem sokkal gyermekének születése után. A gondolat azonban tovább élt. Jeremiásnál olvassuk azt a mondatot, amely a Ros Hasana-i máftirban felhangzik:

felhangzik_heber.JPG

„Hang hallatszik a magasságokban, Ráchel siratja gyermekeit… nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek.”

És szól tovább Jeremiás a próféta, és azt mondja:

__saztmondja_h__ber.JPG

„Töröld le szemedről a könnyeket, töröld meg arcodról a sírást, mert van reménye, lesz reménye a te utódaidnak.” (4)

A csontlátomás

A kohanita családból származó Ezékiél Jojákin király idején került száműzetésbe, mintegy hét évvel Nebuchádnecár okkupációja után. Ezékiél a babilóniai Tel Aviv-ban fejti ki prófétai hivatását. (5) A reményét a nép veszni látszik, de e próféta Isten ígéretét tolmácsolja.
Van visszatérés.
Van jövő.
A „megváltás” közeleg.

Ezékiél 37. fejezete a Hazatérés biblikus előképe, amely nem csak álom volt csupán, de be is teljesedett történelmi anakronizmus.

A dombormű közepén áll a próféta. A kép alján csontváz-emberek, a földi porhüvely teátrális megnyilvánulása. A sodró lendület, az eltökélt szándék nem más, mint a jövő üzenete. A nép „feltámadásának” plasztikus és drámai képét álmodja újra a művész. A „tetszhalott” állapotában lévő nép ismét szellemmel lesz teli, s visszatér országába.
Világtörténelmi szempontból is példaértékű jel ez. (6)

EZÉKIÉL LÁTOMÁSA

kneszetmenora_6.JPG

„Így szól az Úr, az Örökkévaló e csontoknak: Íme, én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek, és adok reátok inakat… és adok belétek szellemet, hogy feléledjetek… ( Ezékiél 37. 1-7)

A Sivát Cion megvalósult.
Majd ismét közbeszólt a történelem…

A varsói gettólázadás

kneszetmenora_7.JPG

Varsói gettó lázadása, 1943.

Egy más történelmi korszak. Egészen más miliő, de ez még mindig a Kneszet Menórájának a középső ága, s ez nem más, mint a Varsói gettó lázadása.
A történelmi Lengyelország fővárosában, 1943-ban. Akkor már a barna vagy zöld – épületeket, városokat, zsidó közösségeket, emberi lelkeket, s miriádnyi potenciális reményt – sodró, pusztító áradat beborítja egész Európát. Elfoglalja és veszélyezteti a civilizációkat, következményeit tudjuk. Hat millió zsidó testvérünk, ezen belül hatszázezer magyar zsidó vált vértanúvá. Millió számra halnak meg honfitársaink, emberek a Donnál, a munkaszolgálatban, a különböző koncentrációs táborokban. Tengernyi megpróbáltatás, lemondás, fájdalom, a mai napig szinte kiheverhetetlen. Varsóban, 1943-ban volt egy maradéknyi bátor ember, aki azt mondta: nem leszünk vágóhídra vezetett állatok. Ha kell, saját vérünkkel fogjuk eloltani a tüzet.

És a varsói gettó hősei szembeszálltak a világ legnagyobb hadseregével, a fasiszta Németországgal. Hosszabb ideig tartva magukat, mint bárki más korábban. Az utolsó emberig harcoltak, mert nem akarták engedni, hogy a barbarizmus győzzön. Népünkért és hitünkért harcoltak. A varsói gettó emlékművén a megváltás képzetéhez a Mágen Dávidot, a Dávid csillagot, a zsidóság szimbólumát viselő ember is hozzátartozik. Ezt akarták leszakítani és megsemmisíteni, ami bizonyos mértékben meg is történt. A gettó elesett, de a zsidó hősiességnek volt miből táplálkozni. E pár „győzedelmes” nap megváltoztatta a népünkről kialakult világképet. Példaértékű tetté nemesedett…

S’má Jiszráél

kneszetmenora_8.JPG

HALLJAD IZRAEL…

Két szó, amely talán számunkra a legfontosabb, és talán számunkra a legszebb. Ez a két szó úgy hangzik: S’má Jiszráél. Halljad Izrael! Ez az első mondat, amelyet megtanítunk gyermekeinknek, és ez az utolsó, amelyet itt a földi létben elmondunk, amikor még tudatunk van. S azt mondjuk: S’má Jiszroél háSém Elokénu háSém echád. Valljuk teljes hittel, hogy az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen egy. Ez a mondat adott erőt a mi elődeinknek a fájdalom idején, a szenvedések, a különböző megpróbáltatások és lemondások óráján, és ad hitet és erőt az újrakezdéshez, a mindenkori újrakezdéshez.

Az Ország építése:

kneszetmenora_9.JPG

Binján HáÁrec, az Ország épitése

A következő kép a modernkori gondolkodás egy nagyon fontos elemét ábrázolja, amely nem más, mint Binján HáÁrec, Izrael építése. A modernkori Izraelé, ahol mezőgazdák, fizikai munkások, a szellem emberei együtt építik a modernkori Izraelt.

Ám Medinát Jiszráélt minden nap veszély fenyegeti.

A Menóra azonban ott áll, és ma „zarándokhellyé” lett. Emberek odamennek és ránéznek a történelemre és mondják:

__smondj__k_heber.JPG

„Hiszem teljes hittel, hogy eljön a Mesiách, annak ellenére, hogy egyelőre még késik, teljes hittel hiszem, hogy mielőbb eljön.” (7)

JEGYZETEK

1 A hétágú arany menóra a pusztai Miskán egyik legfontosabb tárgya volt. Leírását lásd: S’mot 25. 31-40

2 S’mot 11.

3 S’mot 20.1

4 Jeremiás 31, 14-16. Nem véletlenül kerül e szöveg a Ros Hasana háftárájába. Aktualizálják a szentírási textust, amikor ez a mondat várja az alijázót a Ben Gurion repülőtéren.

5 Város Dél-Babilonban, amely Ezékiél 3.15. –ben szerepel.

6 jegyzet_6.JPG