Nyílt levél az Új Élet egykori jól fizetett szerzőjéhez
Dr. Frölich Róbert a Dohány-zsinagóga főrabbija, Zoltai Gusztáv, a Dohány-körzet elnöke / Új Élet
Érdekes írás jelent meg az Új Élet jól fizetett egykori jeles szerzőjének, az OR-ZSE honlapján sok cikkel szereplő Naftali Krausnak klaviatúrájából.
Nevezett szerző marónak szánt gúnnyal ír a Mazsihisz ügyvezető igazgatójának és a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának Jiszráél Méir Launál tett látogatásáról, Lau főrabbi szónokként való meghívásáról az idei gettó-felszabadulási megemlékezésre.
Az utóbbi években több megalapozatlan támadás is érte rabbijainkat, templomainkat, a magyarországi zsidókat, a teljes magyarországi zsidóságot az Izraelben élő, így a magyar belpolitikát és zsidóságot csak messziről figyelemmel kísérő szerzőtől. Ezen nyílt levél aláírói, a templom rabbija és körzetének elnöke úgy érzik, a templomukat és legfőképpen a rabbi személyét ért gúnyos szavak tovább már nem tolerálhatók.
Néhány helyen talán az írás pontosításra szorul, ekképpen:
1. A rabbi nem samesza senkinek, a templomkörzet elnökének sem.
2. A megemlékezések mintegy tizenöt esztendeje költöztek be a zsinagógába, azt megelőzően évtizedekig a templom udvarán tartották. Miután a szerző tudja, hogy a megemlékezés mindig január 18-án van, kivéve, ha szombatra esik, az elképesztő hideg miatt vezettük be a templomba azokat az idős túlélőket és azok hozzátartozóit, gyászolókat, akik eljöttek. Most megpróbálunk visszatérni a régi hagyományhoz.
3. NK bennfenteskedve ír a találkozón elhangzottakról, mintha mindenhol ott lenne, mintha mindenről információja lenne. Amit leír, az nem a valóság.
4. A szerző dehonesztálóan ír a templom főrabbijáról, azt érzékeltetve, hogy annak nincs sok fogalma a hálácháról. Nos, annyi van, hogy tudja: a, a rágalmazás tilalma a magát vallásos zsidónak nevezőket, ortodoxokat és neológokat egyaránt köti. Tudja azt is, hogy a, azaz a poklosság szó, a rossz hír keltésének parafrázisa, és Bölcseink szerint ez a legszigorúbban tilos.
5. És még nem beszéltünk az illetékesség hiányáról. Szerző ex cathedra ír és kijelent, igazságot oszt a magyarországi zsidóság életéről. Izraelből. Lehet, hogy el kellene olvasni a Tórát:, ne sértsd meg felebarátod határát. Mintha összekeverednének az illetékességi körök. Izraelből könnyű Budapestet, a Mazsihisz és a magyar zsidóság szervezeteit ostorozni, főleg akkor, ha a szerző bevallottan a chábád mozgalom híve. De a rabbi azt is tudja, amit a szerző lehet, hogy nem: hic Rhodus hic salta, szabadon értelmezve: gyere ide, és innen, a mi életünket élve, a mi berkeinkből gyakorolj kritikát, de először kezdd önmagadon!
A csodálkoznivaló az, hogy ő, mint a magyarországi zsidó élet visszásságainak önjelölt purifikátora, félre tudta tenni a Mazsihisszel szemben érzett fenntartásait akkor, mikor a Hitközség lapjába vagy a Hitközség által fenntartott NEOLÓG Rabbiképző honlapjára írt.
A rabbi (aki egyébként a Dob u. 35. környezetében nőtt fel) a Dohány-templom mindennapi reggeli és esti minjenjében davenol. Többek között ezt:, a rágalmazóknak ne legyen reménységük…
Végezetül úgy véljük, leginkább a szerzőnek kéne megfogadnia utolsó mondatában nekünk szánt tanácsát: „Nézhetünk a tükörbe és szégyellhetjük magunkat!”
