Szélsőjobb Európában: tulajdonképpen ők az új jobboldal
Forrás: 168 óra
Míg a nyolcvanas évek elején az európai szélsőjobboldali pártok egy jól meghatározható, közös irányvonal szerint szerveződtek, addig jelenleg minden országban inkább a nemzeti helyzet határozza meg politikájukat.
Ausztriai előretörésükben az európai építkezés válsága fejeződött ki – véli Jean-Yves Camus, a párizsi Stratégiai és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IRIS) kutatója a Le Monde című francia napilapban kedden megjelent interjúban.
Az ötvenes-hatvanas években a neofasiszta szélsőjobboldalt az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a társadalomról vallott hierarchikus és tekintélyelvű felfogás jellemezte. A nyolcvanas évekre azonban gazdasági és szociális téren a fasizmussal teljesen ellentétes álláspontra helyezkedtek a szélsőjobboldali pártok: a kevesebb adót szorgalmazó és nagyobb szociális védelmet biztosító liberalizmust hirdették. Ebben az új szélsőjobboldalban egyszerre van jelen a liberalizmus és a rasszizmus, amely 2001. szeptember 11. óta leginkább az iszlám és annak Európával való kapcsolata ellen irányul – írta az MTI a francia politológust idézve.
Véleménye szerint nagyon nehéz lenne egységes tendenciát kimutatni a szélsőjobboldali pártok között Európában, amelyeket a „szétesett nemzeti helyzetek” határoznak meg. Ausztriában például mindig létezett szélsőjobboldal, más országokban viszont a klasszikus jobboldali pártok radikalizálódnak, s úgy válnak szélsőjobboldali formációkká, hogy korábban semmilyen szélsőjobboldali gyökerekkel nem rendelkeztek. Camus szerint ilyen a Svájci Néppárt, amely Christoph Blocher irányítása alatt egészen új politikai irányba indult, vagy a Dán Néppárt és a norvég Haladás Pártja, amelyek „radikalizálódott idegengyűlölő populista jobboldali” pártok, de szerves részei a hagyományos politikai színtérnek. A skandináv országokban nem is tekintik őket szélsőjobboldali pártoknak, hanem új jobboldalnak nevezik.
A politológus úgy véli, hogy a vasárnapi osztrák választásokon a szélsőjobboldal előretörése vitathatatlanul az európai építkezés válságnak kifejeződése. „A baloldal egyik fő problémája, hogy a legalacsonyabb státusú szavazók egy része elpártol tőle, méghozzá azért, mert ennek a kérdésnek a kapcsán egy olyan diskurzust szeretne hallani, amely az Európai Uniót szociálisabb alapok felé terelné. És nem csak egyszerűen azt, hogy el kell fogadni a jelenlegi helyzetet. Azok a választók, akik a baloldaltól pártolnak át a szélsőjobbhoz, nem olyan emberek, akik azt szeretnék, ha országuk kilépne az Európai Unióból. A baloldalnak meg kell értenie azokat az okokat, amelyek miatt a szavazók tömegesen indulnak meg a szélsőjobb felé” – fogalmaz Camus.
