Értékmentés a zsinagógában
Forrás: Zalai Hírlap
A hányattatás évtizedeit követően úgy tűnik, végre rendeződik a kanizsai zsinagóga sorsa: tanulmánykötet jelent meg róla, s megkezdődött a rekonstrukciója is.
Speciális technológiát alkalmaznak a szakemberek, akik a klasszicista stílusú épületen dolgoznak. A falakat gyémántszemeket tartalmazó, különleges kötéllel fűrészelik el, 10-10 centiméteres szakaszonként. A nyílásba nagy nyomással habarcsot juttatnak, majd egy speciális műanyag lapot vernek bele, így lesz tökéletes a szigetelés. A 30 millió forintos összegből a Baumeister Invest Kft. szakemberei a zsinagóga teljes bádogozását is kicserélik, a szerződés szerint legkésőbb jövő tavaszig.
Azt, hogy a részleges rekonstrukció alaposan ráfért a nagykanizsai zsinagógára, Gábor Anna muzeológus, építész-etnográfus most megjelent tanulmánykötete is alátámasztja. A budapesti Zsidó Múzeum munkatársának figyelme 2006-ban terelődött a nagykanizsai zsidó templomra, melyről értékleltárt készített.
Az épület történetéről meglehetősen kevés forrás állt a rendelkezésemre, hiszen a nagykanizsai levéltár és a zsidó hitközség levéltára is megsemmisült a múltban. Adataim legnagyobb részét már publikált forrásokból merítettem – ecsetelte a szerző. – Mindenesetre egyre több olyan tény került elém, melyek rámutattak ennek a csodálatos épületnek a jelentőségére.
Gábor Anna szerint a zsinagóga értékét növeli, hogy hozzá hasonlón tisztán klasszicista épület nincs sok Magyarországon, csak néhány kúria és templom. A szakember egyébként szívesebben használja a zsidó templom kifejezést az épületre, melynek terveit elsőként Karl Ehmann álmodta meg, majd Johannes Marek dolgozta át. Végül egy Dank névre hallgató varazsdi kőművesmester építette fel, s 1821-ben át is adták.
A nagykanizsai zsidó családok elsősorban Rohoncról, az Esterházy hercegek birtokáról települtek be – folytatta Gábor Anna. – A templomuk felépítéséhez szükséges területet a Batthyány-családtól kapták. Nagyon vigyáztak a zsinagógára, azon majd egy évszázad múltán, 1928-ban kellett egy kisebb átépítést végrehajtani, de azt sem nevezném jelentős beavatkozásnak. Egészen az 1970-es évek végéig kiváló állapotban volt az épület – akkor került a tanács birtokába.
A második világháború során 3 ezer nagykanizsai zsidó családot összezsúfoltak a zsinagógában és az előtte felépített, szintén klasszicista stílusú hitközségi házban, majd elhurcolták őket a koncentrációs táborokba, ahol szinte mindannyian életüket vesztették.
Bár a zsidó családok történetét kifejezetten nem kutattam, mégis körvonalazódott számomra, hogy egy virágzó közösséget alkottak – jelezte Gábor Anna. – Néhányan országosan is ismertek voltak. Mégis megölték őket – nekik is emléket akartam állítani a kötettel.
A muzeológus szerint fényképek bizonyítják, hogy az 1970-es években még jó állapotban volt a kanizsai zsinagóga. A városi tanácshoz kerülése után folyamatosan megkezdődött a leromlása. Az elmúlt két évtizedben pedig fel is gyorsult a folyamat: ellopták a gyönyörű csillárt, felgyújtották padjait – s közben az idő vasfoga is kikezdte tetőszerkezetét, vastag falait.
A kötetben nem szerepel, de az értékleltár készítésekor leírtam, hogy szerintem az épületnek egy új funkciót kell találni, hogy megmaradjon – tette hozzá az építész-etnográfus szakember. – A funkció biztosítaná, hogy kellő gondot fordítsanak a karbantartására. Ami pedig a saját munkámat illeti: ha úgy alakul, szívesen folytatnám a kanizsai kutatásokat. Az ember nem is gondolná, hogy a magyar vidék történetének mennyire fontos része a zsidóság – s erre az általam megszeretett Nagykanizsa és térsége is jó példa.
