Négy jégkorszak üledékén fúrtak át a Holt-tenger alatt
Forrás: MTI
A Holt-tengernek csaknem a közepén dolgozik egy nemzetközi tudóscsapat, amely mélyen a fenék alá fúrva próbálja a felszínre hozni az éghajlat fél millió év előtti változásának és a földrengéseknek a nyomait.
A decemberben megkezdett 40 napra tervezett fúrás máris jelentős eredményeket hozott a The New York Times Ein Gediből, a Holt-tenger partjáról, a munkálatok helyszínétől mintegy 8 kilométerre fekvő településről keltezett tudósítása szerint. Így például felszínre került egy mintegy 400 ezer éves fatöredék, valamint egy 50-100 év előtti kavicsréteg. Az utóbbi arra utal, hogy a Holt-tengernek, ennek a hatalmas sóstónak a mai közepe valaha part volt, amelyet aztán újra elborított a víz.
„Tudtuk, hogy a tó vízének szintje változott, hol magasabb volt, hol alacsonyabb, de nem sejtettük, hogy ennyire alacsony is volt” – mutatott rá Cvi Ben-Avraham, a projektet kezdeményező szakértő. A professzor, az Izraeli Tudományos Akadémia tagja a tel-avivi Minerva Holt-tenger-kutató Központ vezetőjeként tíz éve sürgetett egy ilyen vizsgálatot.
Elképzelése az, hogy a tenger alá fúrva kell kiemelni folyamatos geológiai mintákat, amelyek az egész világ számára fontos információt szolgáltathatnak az ott lezajlott természeti folyamatokról és környezeti változásokról. A Holt-tenger a világ legnagyobb és legalacsonyabb fekvésű medencéje. A tudósok azért kezdték a fúrást a közepén, mert feltételezték, hogy az ott található réteg mindig a víz alatt volt és mivel sohasem érintkezett a légkörrel, változatlan állapotban maradt meg.
A Holt-tenger vizének különleges összetétele ugyancsak segítheti a kutatást. A tóban talált egyik fém segítségével sokkal pontosabban lehet jelölni a mélyből előkerülő tárgyak korát, mint a szokásos karbon-datálással. A Holt-tenger felszíne jelenleg csaknem 420 méterrel a tengerszint alatt van, a vízmélység pedig több mint 400 méter, így ideális terepet nyújt a kutatáshoz, és annak eredményei növelhetik a világ ismereteit az ember kulturális fejlődéséről. Az izraeli vezetésű kutatásban 40 tudós vesz részt – a házigazdákon kívül német, svájci, norvég, japán és amerikai kutatók vannak közöttük.
Az első fúrás során csaknem 500 méterrel a tengerfenék alá jutottak, mielőtt a fúrófej tönkrement volna. A folyamatos talajmintákkal megtöltött műanyag mintacsöveket Németországba, a Brémai Egyetemre küldik elemzés végett. Uli Harms, a nemzetközi fúrási program végrehajtó titkára elmondta: a fúrás során legalább négy jégkorszak üledékein hatoltak át. A vállalkozás során számos technikai nehézséget kellett legyőzni. A tudósok naponta 12 órás műszakokban váltották egymást a fúrás fölötti platformon, ahová hajnalban érkeztek és naplementekor távoztak egy kis csónakon – az egyedülin, amely a Holt-tengeren közlekedik. A víz magas sótartalma és szokatlan örvénylése miatt a vízi járművet állandóan karban kell tartani.
A kis fatöredéket, amely tudományos szempontból aranyat ér, egy iszaprétegben találták, ahová valószínűleg egy áradás sodorta. A kavics, amely hasonlít a Sinai-félsziget partjain ma található kövekhez, azt jelezheti, hogy a vízszint a medencében valamikor jóval alacsonyabbra süllyedt, mint ma gondolták. Ez némi reményt nyújthat azoknak, akiket aggaszt a Holt-tenger szintjének az emberi tevékenységgel összefüggő folyamatos süllyedése – azt bizonyítja ugyanis, hogy előfordult már, hogy nőtt a tó vízszintje.
Egy másik megfigyelés viszont tévesnek bizonyult, ugyanis a fúrócső hőmérséklete több mint 400 méter mélyben jóval magasabbra emelkedett, mint várták. Egyes kutatók már vulkánikus aktivitásra gyanakodtak, ami izgalmas felfedezés lett volna azon a helyen, ahol a Biblia szerint Szodoma és Gomorra állt, az a két város, amelyet Isten, lakóik bűnei miatt tűzzel pusztított el. Egy későbbi ellenőrző mérés azonban a várt, alacsonyabb értéket mutatta.
