A zsidó kultúra hatása a zenére
Forrás: Zalai Hírlap
Zalaegerszeg – Király László Erkel-díjas zeneszerző Budapesten él, ám zalaegerszegi kötődésénél fogva rendszeresen visszajár szülővárosába. Az utóbbi időben előadásokon találkozhattunk vele.
A zsidó közösségek a 19. század elejéig meglehetősen zártan éltek, az istentiszteletek dallamvilága és a valamelyest jelen lévő folklór nem túlságosan hatott a külvilágra. Később azonban kinyíltak a lehetőségek. Ezekkel az előzményekkel vezette fel a Zsidó kultúra hatása a magyar zenére című témát Király László zeneszerző, aki nemrég a megyeszékhelyi zsidó hitközségben tartott előadást.
A zsidó zenében nem lehet olyan egységességről beszélni, mint a keresztény egyházi zenében. Ha csak a folklórt nézzük – de a templomi zenében is -, óhatatlanul hatott rá azoknak az országoknak a zenéje, ahol az adott közösség élt. Módosult, átszíneződött a dallamvilága, így fordulhat elő, hogy az izraeli népzenében, az új héber népdalok között rengeteg lengyel, litván, orosz, ukrán, magyar motívum lelhető fel. Valójában több nemzetiség által összeadott vegyes zenéről beszélhetünk.
Ami a komolyzenei vonatkozást illeti, a magyarországi zsidó származású komponisták közt akadt, akinek a zenéje nem utalt származására, ugyanakkor ennek fordítottjára is vannak példák. Kósa György kikeresztelkedett, áttért református hitre, azonban az 1920-40-es években írt bibliai tárgyú oratóriumokat. Ezek egyikéből, az Illés címűből Király László be is mutatott egy részletet az előadásán.
A hetvenes évek végén nagyon szép, a holokauszt által inspirált darabot írt, Halálfúga címmel. De azt is tudjuk például, hogy Bárdos Lajos katolikus emberként üldözötteket bújtatott 1944-ben. Az év őszén-telén írta tudomásom szerint az első magyar holokauszt művet, A Nyúl énekét. A kórusra és üstdobokra komponált darab a nyilas borzalmak kellős közepén született, ám Jankovich Ferenc verse egyértelműen a helyzetre utal: Lapulunk, inalunk/de holnap meghalunk mindannyian /… Ártatlan nyakunkra fenik a kést… Említhetem zeneszerző tanáromat, Szervánszky Endrét, aki szintén katolikus volt, de ugyancsak rengeteg embert elbújtatott, s ezért a cselekedetéért kitüntette a jeruzsálemi Jad Vasem intézet. 1945-ben szerezte a Zsidó népdalok című ciklust.
Király László szólt Gyulai Gaál Jánosról, akit sokan könnyűzene-szerzőként ismernek, hiszen annak idején slágereket is írt (Nem leszek a játékszered). Ugyanakkor jelentős komolyzenei munkássággal bírt. A zsidó Jom Kipur, azaz az Engesztelő nap kezdetéhez kötődő Kol Nidré feldolgozását bemutatták a Zeneakadémián.
Ma már szabad a téma, ám a rendszerváltás előtt szinte tabunak számított. Szervánszky Endre Sötét mennyország címmel írt oratóriumot, Pilinszky KZ-oratóriuma alapján a hatvanas évek elején. A szöveg egyértelműen utal a deportálásokra. S az igaz, hogy a rendszerváltás után a téma felszabadult, ám csak az utóbbi években jutottak szóhoz a zsidósággal kapcsolatos művek. Így például Fekete Gyula kollégám a golyó általi halálra ítélt költő, ejtőernyős Szenes Hanna emlékére írt kantátáját bemutatták Hollandiában.
Király László közel negyedszázada együtt dolgozik a Rabbiképző Goldmark Kórusával. 2005-ben az alapító karnagy születésének centenáriumára zsoltárokból kiválasztott sorokra komponált művet szólistákra, kórusra és orgonára. S ha már a hangszer szóba került…
A bibliai leírásból biztosan lehet tudni, hogy a jeruzsálemi Szentélynek nagy létszámú ének- és zenekara volt, húros, sípszerű, valamint ütőhangszerekkel, sőt, hat trombitát fújó papról is említés történik. Hang egyetlen se, de a szövegek csodával határos módon megmaradtak. Ebből alakult ki az európai zsoltár zeneirodalom. A zsinagógai zene szigorúan egyszólamú, és elvileg, amíg nem épül fel a harmadik Szentély, tiltott a hangszer – említette a zeneszerző.
