Bár micva – zsinagóga és tóra nélkül?
Shiri Zsuzsa – Jeruzsálem / Új Élet
A bár és bát micva intézménye a modern Izraelben meglehetősen távol került az eredeti vallási tartalomtól: a jeles naptól, amikor a 13 esztendős fiúgyermeket kihívják a tórához, és ezzel a szimbolikus aktussal a zsidó közösség teljes jogú tagjává fogadják.
A zsidó államban a nem vallásos, világi családok jelentős részénél a zsinagóga és a tóra meg sem jelenik a nagyszabású eseménysorozatban, amely a kellőképpen agyonkényeztetett gyermekek ezen születésnapját kíséri, de a hagyományok szellemében ebben az életkorban még a vallástól elszakadtak is másként, a szokásosnál is jobban ünneplik a családok büszkeségeit, a napról napra pimaszabb kiskamaszokat.
Ebben a tekintetben teljes az egyenjogúság: a 12 éves kislányokat legalább akkora csinnadrattával illik ajnározni, mint az egy évvel idősebb kisfiúkat, bár általában egészen másként mulatnak ebben a korban a hölgyek és az urak.
A kislányok számára újabban nagy divat az „Album” készítése. Profi fényképészek, illetve filmesek fényképgyűjteményt vagy rövid filmecskét gyártanak, amelyben a nap hősnője a divatos tévésorozatok hősnőit utánozva pózol. Fodrászok, sőt kozmetikusok és sminkmesterek készítik fel a családok szeme fényét az emlék fotóalbum vagy film készítésére, majd a nem ritkán több száz fős ünnepi összejövetelen történő megjelenésre.
Sokan tartanak hatalmas báltermi mulatságot filmvetítéssel, előadóművészekkel és sokfogásos lakomával. Az anyagi helyzet nem feltétlenül mérvadó a bár/bát micvánál. Sokszor a szerényebb jövedelműek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek inkább hónapokig, évekig kuporgatnak, de nem mondanak le az egetverő pompáról, úgy érzik, illik megmutatniuk a nagy család összes ága-bogának, hogy lassan felnőtté érik gyermekük.
Ebbe az is belejátszhat, hogy Izraelben is évről évre későbbre tolódik a házasságkötések átlagos életkora. Ki tudja, talán soha nem lehet újra ünnepelni és ünnepeltetni a gyermeket, vagy azt már nem érheti meg az idős nagymama, nagypapa. A lagziszerű eseményre nem szokás üres kézzel érkezni, legalább a menü árát illik átadni a bejáratnál egy csekken, s bizony alaposan megviselheti a családi költségvetést egy népszerű bár micva korú gyermek, akit sok-sok osztálytárs hív meg efféle megazsúrba.
Manapság ildomos valami attrakciót is felmutatni az ebéd vagy vacsora mellé. A fiúknál újabban nagy divat a dobolás, dobos zenészek adnak elő ütőhangszereken különböző számokat, gyakran a közönséget is bevonva a játékba. Van olyan kibuc, amely melléküzemágként állatkerti sétával egybekötött étkezéssel csábítja a vendégsereget, van klub, amely karaokefesztivált ígér a gyermekeknek a negyed csirke mellé, sőt, vannak szülők, akik kisebb jachtkirándulásra viszik az egész osztályt, vagy csak a lányokat/fiúkat. Gyermekeimmel voltam már tokkal-vonóval kibérelt uszodában is, ahol persze a medencék mellett felfújt vízi csúszdák és trampolinok, valamint játékvezető fiatalok hada szórakoztatta a kajla fürdőruhás nagyérdeműt és a műrózsakoszorúval megjelölt szülinapost.
Persze a bár/bát micva méltó megünneplésének kérdésében sem egységes Izrael népe. Vannak, akik egyenesen pénzkidobásnak vélik a lassan lagzikat is lepipáló lakomákat, és inkább tanulságos és mégis emlékezetes módon szeretnék a 12./13. évfordulót eltölteni, a mélyebb tartalmat is keresik a dínomdánom mellett vagy helyett. Sokan közülük egy-egy közös külföldi úttal kedveskednek gyermeküknek, pénztárcájuk és kulturális indíttatásuk szerint másmás úti céllal. Vannak, akik Amerikába mennek Disney-parkba, vannak, akik az Eurodisneybe tartanak, és vannak, akik Párizsba, Rómába vagy Londonba, múzeumokba és színházakba viszik porontyaikat. Mások egzotikusabb helyeket választanak, Budapestre, Marokkóba vagy Moszkvába utaznak, hiszen nagy divat lett a családi gyökerek keresése. A családkutatók a nagyszülőkkel, nagynénikkel együtt közös rokoni kirándulásokat rendeznek a nagy napra.
A vallásosoknál és a hagyománytisztelőknél természetesen ma is a zsinagóga s a tórából történő felkészülés, a tanulás játssza a központi szerepet, hiszen Izraelben tovább élnek az évezredes, évszázados szokások is. Változást jelent, hogy ma már a kislányok sem feltétlenül maradnak le erről, hisz a reformzsinagógákban a bát micvára éppen úgy készítik elő a jelentkezőket, mintha fiúk lennének. Ilyen alkalmakkor, zsinagógával vagy anélkül, gyakran az egyébként teljesen vallástalan családok is imádkozni vonulnak a Kotelhez, vagyis a Siratófalhoz. Ott egy alapítványnak köszönhetően képzett oktatók díjmentesen fogadják a neves napon érkező fiúkat, s már az interneten is be lehet jelentkezni a szolgáltatásra, amelynek keretében még asztalokról is gondoskodnak, hogy a közös ima után ki lehessen tenni a vendégek számára a közeli éttermekből megrendelt étkeket. Egyre népszerűbb a nagyon gazdag amerikai vagy európai zsidó családok körében is az izraeli út és a Siratófalnál történő ünneplés, legutóbb Obama elnök azóta lemondott fehér házbeli kabinetfőnökét, Rahm Emanuelt és persze 13 éves gyermekét követhették ennek kapcsán mindenhová az izraeli tévések kamerái. Így aztán azt is lefilmezhették, ahogy a Falnál könnyeit morzsolta a nagy napon. Azóta mindenesetre kevésbé támadták és vádolták Izrael-ellenességgel a helyi sajtóban…
De nem csak a gazdagoknak jár a bár és a bát micva, arról is gondoskodnak, hogy a nagyon szegény gyermekek is ünnepelhessenek. Egy alapítvány a teljesen pénztelen, hátrányos helyzetű, leggyakrabban etióp kiskamaszokat segíti meg, hogy legalább minimális vendéglátással köszönthessék szeretteiket a neves alkalommal.
Így aztán Izraelben nem fordulhat elő, hogy egy zsidó gyermek számára ne legyen emlékezetes az a bizonyos 12. vagy 13. szülinap.
