A nyilas korszak embermentő hősére emlékezett Réthelyi Miklós
Forrás: MTI
„Sztehlo Gábor példáját követve gondoskodnunk kell egymásról még akkor is, ha nem háborúban, hanem békeidőben élünk” – mondta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter szombaton a budapesti Deák téri evangélikus templom előtt tartott ünnepségen.
A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) az idén először ünnepelte a diakónia, azaz a szeretetszolgálat napját. A holokauszt idején zsidó gyermekeket mentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobrának koszorúzása alkalmából a miniszter rámutatott: az egyháznak manapság is „be kell engedni a lelkipásztor köpenye alá mindazokat, akik gondoskodásra várnak”.
Tanárként különösen azokról a diákokról kell gondoskodni, akik nehezen boldogulnak a napi feladatokkal, akiknek nem elégséges az otthoni családi támogatás vagy nehezen illeszkednek be. Orvosként észre kell venni, hogy melyik betegnek esik jól egy-egy megértő szó vagy kérdés a hogyléte felől. A szociális segítséget nyújtó szakemberek a legkiszolgáltatottabbakkal állnak kapcsolatban, akik állandó gondoskodást igényelnek – mondta a miniszter a több száz ember előtt zajló ünnepségen.
A gondoskodás azt jelenti, hogy „könyörületességben átérzem mások nyomorúságát (…), mások ínsége cselekvésre indít” – idézte Sztehlo Gábort, majd ugyancsak őt idézve hozzátette: „hiszem és remélem, hogy a kereszténység nem a dogmák, hanem az élő, eleven, cselekvő szeretet világa”.
Gáncs Péter evangélikus püspök a koszorúzás előtti ünnepi beszédében elmondta: éppen egy éve, hogy a Deák téri templom előtt „prédikál Sztehlo Gábor szobra” az erre járóknak. A szobor „a legistenibb és legemberibb mozdulatot sűríti magába”, az irgalmas szeretet jeleníti meg, mintegy összegezve az egyik apostol mondását: „fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére”.
Ittzés János, az MEE elnök-püspöke az ünnepség keretében tartott istentiszteleten kiemelte: az evangélikus egyház tradíciót szeretne teremteni a diakóniai nap megalapításával, amelyet Sztehlo Gábor születésnapján, szeptember 25-én tartanak majd minden évben. Ezen a napon azok előtt tisztelegnek, akik „éjt nappallá téve fáradoznak” a rászorulókon, mert „amit tesznek, valójában a legnagyszerűbb szolgálat, amit mandátumként Jézustól kaptak”.
Az elnök-püspök kijelentette: „a diakónia Isten ügye”, amelynek során az ebben résztvevő munkatársak „felébredt felelősséggel, munkaidejüket meghaladóan fordulnak az elesettek felé”. A diakóniai szolgálat „ajándék, nem pedig nyűg, teher vagy kötelesség” – hívta fel a figyelmet.
Ittzés János hozzátette: „szorongathatott bennünket meg nem értő kormányzati szándék (…), a végső elhatározás mégsem kormányüléseken, hanem a szívekben született meg”, amikor valaki feltette az életét a szeretetszolgálatra, mert ez a tevékenység „örök, mindig aktuális és fontos lesz.”
Az ünnepségen átadták az egyház Az év diakóniai munkatársa és Az év szponzora elnevezésű díjait, valamint a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola diákszínpada előadta a Sztehlo Gáborról készült Gaudiopolis című színdarabot.