A szlichoti imák szelleme és zenéje
Giora Sharon főkántor / Új Élet
Különleges és fontos szakasza az évnek a szlichot (bocsánatkérés) ideje, a nagyünnepek közeledte, amikor az ünnepre való előkészületek jellegzetes hangulata érinti meg a vallásos érzésű zsidó embert.
A bűnbánat napjaira való felkészülés lépésről lépésre történik. Ahogy az atléta edz, erősíti önmagát a mérkőzés előtt, ugyanúgy mi is felkészülünk, megfelelővé tesszük magunkat a bűnbánatra, a fogadalmak megtételére.
A zsidó hagyomány azt tartja, hogy a szlichot idején nyílnak meg az Ég kapui az imádságaink előtt. Magától értetődik tehát, hogy a szlichoti istentiszteletek fontosságukban és jellegükben a nagyünnepi imák jelentőségéhez és szelleméhez közelítenek.
Fokozott mértékű felkészülést kíván ez az időszak az előimádkozótól, a kántortól, aki az elkövetkezendő szent napokon az Örökkévaló elé áll, és a közösséget képviseli. Imádságával, annak tónusával, érzelmi fűtöttségével és a szöveg helyes interpretálásával segítenie kell a megtérőket. Ebből adódik, hogy a szlichoti imák zenei világa nem hasonlítható semmi máshoz. Nem lehet hétköznapi, de nem is teljesen „nagyünnepi”. Valahol a kettő között, nagyon egyéni helyet foglal ez a szertartás.
Elul hónapja az újévre, a lelki számadásra szólít fel. Templomainkban megszólal a sófár figyelmeztető hangja. Egyes források szerint az ELUL szót az Énekek éneke (Sir hásirim) egyik verse rövidítésének tekintik: Dani ledodi, vedodi li – azé vagyok, aki szeret, és Ő az enyém. Akit szeretek és aki engem szeret, elfogad, ebben az esetben az Örökkévaló.
Nagyjaink tanítása szerint az elul hónapot töltötte Mózes a Szináj hegyén, amikor a második kőtáblát készítette. Elul újholdján ment fel, és negyven nappal később, vagyis tisri 10-én tért vissza, tehát jom kippur napján, amikor a nép a bűnbánó időszak végére ért, így megtisztulva állhatott Isten elé.
A nagyünnepeket gyűjtőnéven jamim noráim-nak, azaz félelmetes napoknak nevezzük. Az első szlichoti istentisztelettől fogva már ennek az érzésnek kell átjárnia bennünket, ezt kell kifejeznünk szóval, zenével és szellemmel.
Az év szinte minden napján mondunk bocsánatkérő imákat (tachnun), böjtnapokon és más alkalmakkor különös figyelem fordul az ilyen könyörgések felé. A nagyünnepeket megelőző szlichoti imák azonban jelentőségükben felülmúlják az év más időszakában elmondottakat.
Szlichot első napjának istentisztelete ünnepélyesebb a többinél. A nagyünnepi melódiák némelyike már megszólal, mellettük olyan zenei formákkal találkozunk, melyek idézik az ünnepek dallamvilágát. A szertartást a késő esti vagy a kora hajnali órákban tartjuk. Érdekes és egymástól eltérő magyarázatok léteznek ezzel a jelenséggel kapcsolatosan. Az egyik a gömárából vett legendára építi feltevését.
Dávid király ágya fölött függött egy hárfa. Az éjszaka csendjében, éjfélkor, az ablakon befúvó szellő megszólaltatta a húrokat, ez felébresztette Dávidot, tudatva vele, hogy eljött az ima és a tanulás ideje. Tanítóink ezt az időt vélték a legmegfelelőbbnek a bocsánatkérő imák elmondására.
Az istentisztelet az ásré imával veszi kezdetét. Különleges melódiával szólal meg a kántor ajkán a máskor csak simán recitált zsoltár. Egy kissé a sófár hangját imitálja, felébreszt és figyelmeztet. A folytatásban a kántor megkapó, alázatos melódiával, kérő, könyörgő hangvétellel fordul a Teremtőhöz. Ezt a fél kádis követi, melyet az első szlichoti istentiszteleten az újévi főimádságnál alkalmazott melódiával énekli a kántor. A további napokon egyes előimádkozók a jom kippur minchából, mások a nagyünnepi sáchrisz imából vett melódiával recitálják a kádist.
Érdekes fordulat következik. A csendes ima és egy rövid recitativo után a 95. zsoltár kezdő mondata hangzik el, azok a szavak, melyekkel a sábbát érkezését köszöntjük. Lechu neraneno la-adoshem – Jöjjetek, zengjünk dalt az Örökkévalónak, magasztaljuk megváltásunk sziklaszirtjét… ezek után a kezdő mondatok után a szöveg eltér, ismét a megkövetés felé veszi útját, és a hanösomo locho drámai kitörésébe torkollik: Tied a lélek, és a test a Te műved… Irgalmat gyakorolj teremtményeiden!
Az éjszakai vagy hajnali órák jelentőségéhez kapcsolódik a bömajcoe menucho kezdetű ima.
„Amikor véget ér a pihenés napja, dicsérő himnusszal járulunk színed elé… hallja meg füled (imáinkat) a magasságokban!” Ezt követően, szinte refrén gyanánt, reményt keltő zenei hangulatot teremtve tér vissza a mondat: Lismoa el harina vöel hatöfila… halld meg az éneket és az imádságot!
Egy másik visszatérő imaszöveg a kel melech josev – aki a könyörület trónján ül… Több fejezet után ismétlődnek újra ezek a szavak, valamint az Adosem, Adosem, Isten tizenhárom dicső tulajdonságának felsorolása.
Kiemelt jelentőséggel bír mind kántori- előimádkozói, mind érzelmi és szellemi szempontból a söma kolenu ima. Itt a könyörgés meghallgatása mellett már „gyakorlatibb” kéréssel is fordulunk az Örökkévalóhoz, amikor az első mondatok után azt kérjük: al tásl ichenu löet zikno… Ne taszíts el magadtól, ha megöregszünk, s midőn erőnk fogytán, ne hagyj el minket!
A megindító módon, szinte zokogva feltörő könyörgés hangjaival az egyik legdrámaibb kántori pillanatot vagyunk hivatva megteremteni.
A szlichoti istentisztelet végéhez közeledve néhány arameus nyelvű imát találunk a liturgiában. Feltehető, hogy egy részük a babilóniai száműzetés idején került az imarendbe. Rachamana deani teanije anena… könyörülettel nézd az elesettek elesettjeit és felelj nekik!
Ezen ima mondatai után a moron di visömajo kezdetű recitativóban a kántor így könyörög: Mennyeknek Ura, hozzád könyörgünk, mint foglyok a szabadulásért… Nem vitás, hogy itt a bűnöktől való szabadulásért, a vétkek súlya alól való feloldozásért imádkozom.
A záróima, mely a mindennapi tachnun része, fontos helyet foglal el a szlichoti szertartásban. Somer Jiszráél – Izrael őrzője, óvd meg Izraelt, ne hagyd elveszni azokat, kik hirdetik: söma Jiszráél… halljad, Izrael…
A szlichoti imákat a zsidó újév előtti héttől egészen jom kippurig mondjuk, sőt, közülük néhány, ha nem is szó szerint, de érzésében, szellemi megfogalmazásában még hosana rabba-kor is megjelenik a liturgiában.
Az első szlichoti napon és az engesztelőnapi imarendben előforduló bocsánatkérő imák a legjelentősebbek. Esetükben elengedhetetlen az igényes és minden szempontból pontos kántori interpretálás, ezért a cházán a nagyünnepi funkciókra való felkészülésével egyenlő odaadással köteles a szlichoti istentisztelet felé fordulni.
A bocsánatkérő imák üzenete jusson kifejezésre a zenében, énekben, amikor a kántor ajkán felcsendül a mondat: lismoa el harina vöel hatöfila… halld meg az éneket és az imádságot!
Az írás nyomtatásban az Új Élet 2010. szeptember 1. Elul 22. 5770. számában jelent meg.
