A Filantróp – Sir Sigmund Sternberg
R. Hahn Veronika / Forrás: Népszabadság
Egy különösen jellegtelen modern észak-londoni irodaházban rendezte be „főhadiszállását” Sir Sigmund Sternberg, a röviden filantrópként emlegetett magyar származású brit üzletember.
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a külsőségek nem sokat jelentenek számára. A célnak megfelelő, de rideg helyiségek azt sugallják, nem érezhette szükségét, hogy pozícióját előkelő környezetben, fényűző berendezéssel húzza alá. Így különösen kiemelkedik a beszélgetésünknek helyet adó tanácstermet domináló méretes festmény, amely teljes pápai lovagi díszegyenruhában, oldalán karddal örökíti meg a londoni magyar közösségben egyszerűen „Sigi bácsiként” emlegetett Sir Sigmundot. A vatikáni elismerést, a kevés zsidó díjazott egyikeként 1985-ban kapta, kilenc évvel az után, hogy Erzsébet királynő brit lovaggá ütötte. Mint most viccesen említi, „létérdeke”, hogy a Vatikán és az Egyesült Királyság között ne törjön ki háború, mert mind a két kitüntetés követelménye a lojalitás. A vallásközi kapcsolatok ápolásával kiérdemelt pápai lovagrendi tagság korábban szorosra zárt kapukat nyitott meg előtte. Ökumenikus pályafutása fénypontjai köszönhetőek a néhai II. János Pál bizalma és támogatása elnyerésének. Többek között ennek eredményeként érte el a karmelita apácáknak az auschwitzi haláltábor szomszédságába tervezett szerzetesrendjének áthelyezését. Nem kevésbé büszke arra, hogy – természetesen másokkal együtt – sikerült meggyőznie II. János Pált, tegyen történelmi látogatást egy római zsinagógába. Sir Sigmund XVI. Benedekkel ugyan még nem találkozott személyesen, de a dialóguskultúra fejlesztésében az ő támogatására is számít.
Sir Sigmund már korábban megvált jólétét megalapozó fémipari érdekeltségétől és ingatlan bizniszében is csak non-executive szerepet játszik. Abba az előkelő, persze informális „klubba” tartozik, Bill Gates-szel, Warren Buffett-tel, a nemrégiben elhunyt Anita Roddickkal együtt, amelynek az az elve, hogy gyerekeikre eleget kell hagyni az induláshoz, de nem annyit, amivel a zsebükben már nincsenek többé motiválva saját karrierjük kiépítésében. Az ugyancsak a Vatikán által (mindössze a második üzletembernek) odaítélt Templeton-díjjal, a Nobel-díj vallási megfelelőjével járó dollármilliós összeget például már azelőtt elígérte jótékony célokra, hogy a kezét rátehette volna. Sternberg emlékeztetett Sir John Templeton szállóigévé vált mondására: „Minél többet ajándékozunk el, annál több marad nekünk”. A Templeton-díjat „illő” jótékonysági célokra visszaforgatni, ő például többek között a vallások közötti hídverésben döntő szerepet játszó, az alapítványtól függetlenül, de annak támogatását élvező Sternberg Központnak, a világ 1200 zsinagógát és másfél millió tagot számláló zsidó reformmozgalma vezető teológiai intézetének ajándékozta a pénz egy részét. Nyolcvanhét évesen sem ül a babérjain, legkülönbözőbb globális, brit vagy kelet-európai munkája egész napját igénybe veszik. Amikor csak teheti, most is úszással kezdi a napot. Az interjú közben vissza-visszatér rá, de elég csak körülnézni az irodában, hogy az idős jótevőt a fiatal munkatársak tartják mozgásban. Példaképe egyébként a nem kevésbé tevékeny Fülöp edinburghi herceg, akivel ugyanabban az évben, ugyanabban a hónapban (1921. június) született, sőt ugyanabban az évben, 1947-ben kapták meg a brit állampolgárságot. Már csak azért sem tud lelassulni, mert az általa felkarolt ügyekben rengeteg még a tennivaló. Sigi bácsi büszke a génjeire, mint említette, édesanyja 94 éves korában távozott az élők sorából.
A Three Faiths Forum, a zsidókat, keresztényeket és muzulmánokat tömörítő szervezet bizonyos fokig megelőzte korát, hiszen 1997-es alapítása az iszlám fundamentalizmus zászlaja alatt elkövetett legnagyobb atrocitások előtt történt. Sir Sigmund eredetileg a már gyökeret vert, szintén általa kezdeményezett International Council of Christians and Jews, azaz a Nemzetközi Keresztény Zsidó Tanácsba invitálta volna meg a muzulmánokat, de ennek tagjai úgy érezték, még az ő dialógusuk sincs befejezve és kár lenne munkáját megzavarni. Elképzeléseihez támogatást kapott az azóta elhunyt Zaki Badawitól, a nagyszerű egyiptomi iszlám tudóstól és Marcus Braybrooke anglikán tiszteletestől, akikkel végül együtt indították útjára a mozgalmat. Az ötvenkét halálos áldozatot szedett 2005-ös, 7/7-es londoni metrórobbantások és számos, többnyire meghiúsított terroristakísérletek nyomán lángra kapott muzulmánellenes hangulat csak megerősítette Sir Sigmundban és munkatársaiban, milyen égető szükség van a felekezetek közötti kapcsolatok megélénkítésére. Meggyőződése: csak közös akciókkal, a fiatalok bevonásával, egymás hitének megismerésével lehet megváltoztatni az előítéleteket, ha csak hosszú távon is, megszüntetni a gyanakvást és utálatot, a fajgyűlölet és vallási fanatizmus melegágyát.
Sternberg 1939-ben vándorolt ki szüleivel együtt Nagy-Britanniába. Hangsúlyozza, még nem az üldöztetés, inkább a fenyegetések, az idejében felismert veszély elől menekültek el. Családjának régiségboltja volt a budapesti Bálvány utcában, és aktív szerepet játszottak a húszas évek zsidó közösségi életében. Sigi a Városligethez közeli Zsidó Gimnáziumban érettségizett, iskolás korában, mint kortársai, ő is levente volt. Budapestet, de Kelet-Európát sem felejtette el. 1989-ben bábáskodott az első budapesti Rotary klub újjászületésénél és most is élénken foglalkoztatják magyar ügyek. Aggalommal követi az antiszemita jelenségeket, amelyekre minden létező fórumon felhívja a figyelmet.
Úgy tűnik, Sir Sigmundnak még most sincs sok ideje hobbikra, bár szívesen olvas, főleg történelmi és vallási műveket. Kedvenc golfját nehezedő mozgása miatt fel kellett adnia. A vallások közötti közvetítő misszión, vagy a Rotary klubok képviselte humanitárius feladatok mellett, eredeti hivatásához hűen, anyagi kontribúciót is nyújtva odaadó érdeklődéssel foglalkozik ókori bányák kiásásával. Nagyon fontos számára a család, hűséges, és ahogy mondja, „fiatal” felesége, Hazel, gyermekeik és unokáik, akiktől reméli, nyomdokait követve ők is kiveszik majd részüket a vallások közötti hídverésből. Azért bizonyos hiúság szorult belé: büszke arra, hogy a közelmúltban készült arcképe, más vallási potentátok társaságában, ki van állítva a National Portrait Gallery-ben.
