Kincsek nyomában
Forrás: Hírextra
A berlini Zsidó Múzeum először mutatja be külön kiállításon a nácik által zsidó tulajdonosaiktól elorzott több ezer művészeti tárgy nem egyszer vitatott visszajuttatásáig vezető utat.
A látogatók tizenöt ilyen konkrét történet – egy-egy kép, szobor vagy gyűjtemény sorsa – révén ismerkedhetnek meg a hitleri birodalomban e műkincsek intézményes eltulajdonítására kidolgozott politikával, illetve e művek 1945 utáni sorsával.
A kiállítás címe: „Fosztogatás és visszaszolgáltatás – a zsidó gyűjtemények egykori kulturális értékei 1933-tól napjainkig”.Az anyag számos korabeli fotó és dokumentum révén mutatja be az államilag intézményesített rablás áldozatait és haszonélvezőit, de foglalkozik azokkal az erőfeszítésekkel is, amelyeket a szövetséges hatalmak az elrabolt javak lajstromozása, majd a tulajdonosok és örökösök felkutatása érdekében tettek.
A magyarázó feliratokból, amelyek olyan deszkaládákon olvashatók, amilyeneket a háború idején a műkincsek feltűnésmentes szállítására használtak, kitűnik, mennyire eltérő helyzetek alakultak ki.
A kiállítás egyik fő darabja az expresszionista német festő, Otto Müller „Fiú két álló és egy ülő lány előtt” című képe. A Gestapo, Hitler biztonsági rendőrsége akkor kobozta el ezt a festményt, amikor Ismar Littmann német zsidó gyűjtő családja árverésen próbálta értékesíteni, majd két évvel később az „Elfajzott művészet” című kiállítás egyik darabjaként mutatták be, aztán eladták.
Ismar Littmann örököseinek csak a 90-es évek végén sikerült érvényesíteni jogaikat és kárpótlást szerezni a festményért, amelyet időközben jóhiszeműen megvásárolt egy alapítvány, hogy egy kis német múzeumban kiállítsa.
„Ezek érzelmileg igen kényes, nem egyszer konfliktusos témák” – hangsúlyozza a berlini Zsidó Múzeum igazgatója, az amerikai-német W. Michael Blumenthal. Véleménye szerint a múzeum úttörő munkát végzett a kiállítással, amelyhez hasonlóra eddig sehol másutt nem került sor.
Lehetetlen pontosan megmondani, hány olyan műalkotás lehet a világon, amely a jövőben még vita tárgyát képezheti a náci időkben történtek miatt – vélekedik Inka Bertz, a berlini kiállítás egyik biztosa.
Tény azonban, hogy az utóbbi években megsokszorozódott az ilyen jellegű perek száma. Így például 2006-ban Ernst Ludwig Kirchner német expresszionista festő egyik művét, amely éveken át egy kis berlini múzeum legfőbb kincsének számított, végül visszaszolgáltatták az egykori zsidó tulajdonos örököseinek, akik egy New York-i árverésen 38 millió dollárt (6,2 milliárd forint) kaptak érte.
Az eset nagy port vert fel, a német kulturális élet egyes szereplői azzal vádolták az aukciós házakat, hogy ők állnak ezeknek a pereknek a hátterében, arra spekulálva, hogy majd zsebre vághatják a zsíros jutalékot.
A berlini kiállítás szervezői óvakodnak attól, hogy állást foglaljanak a bonyolult vitában. Az a szerepjáték azonban, amelyben a látogató választhat az eltulajdonított műkincs örököse és az olyan múzeumigazgató szerepe között, akitől egy örökös vissza szeretné szerezni a kiállított művet, mindenképpen tanulságos.
„Ön hogyan döntene az ő helyükben?” – kérdezik a látogatót a január 25-ig megtekinthető kiállítás rendezői, érzékeltetve, hogy a válasz korántsem magától értetődő.
