A rózsaszín pólós táborvezető
Paszternák András
Itzhak Roth emlékére…
Július első hétvégéje van, a szarvasi tábor az elmúlt 20 évvel ellentétben még csendes, a házak üresek, az étterem zárva, a Beit Dávid zsinagógájában sem olvasnak Tórát…
Megállok az imaház közepén, s kezembe veszek egy a 90-es évek derekén kiadott piros borítós könyvet, rajta a felirat: Az első imakönyvem. Kinyitom a harmadik oldalon, álljon itt az egyik legszebb és legmélyebb jelentésű mondat az imából:
„Aki békét szerez magasságaiban, Ő szerezzen békét, nekünk s egész Jiszraelnek, s mondjátok: Ámen!” Barátod, Jichák (Ickó) Roth a szarvasi tábor vezetője
Látom magam előtt Jickót, a rózsaszín pólójában,… fülembe cseng a „Boker tov machane! – Jó reggelt tábor!” mondat, mellyel hosszú éveken át ébresztette a táborozókat. Lassan három hónapja, hogy nincs köztünk. Halálhíre felett átsikkadt a magyar nyelvű nyomtatott és elektronikus zsidó sajtó jelentős része. Néhány helyen rövid hírként megjelent pár szó az emlékére szervezett Bálint házi megemlékezésről, de elmaradtak a méltató szavak, a nekrológok, a visszaemlékezések…
Méltatlan volt ez a hallgatás!
2010. április 11-én tragikus hír rázta meg Kelet-Közép-Európa zsidó közösségeit. Életének 64. évében elhunyt Itzhak Roth, a szarvasi Lauder-Joint Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor korábbi vezetője, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a nyaranta 2000 zsidó fiatalt fogadó hely jellegzetes atmoszférájának kialakításában. Jickó, ahogy mindenki nevezte, 1991-től 2004-ig állt a tábor élén, majd egészen 2008-ig a különleges programok felelőseként tanácsaival segítette a táborvezetés felnövekvő új generációját.
Táborozóként, amikor a budapesti Dózsa Görgy úti gyülekezőnél megpillantottam, mindig biztonságérzet fogott el,… Igen, idén is jól döntöttem, hogy Szarvast választottam a nyári pihenés helyszínének. Emlékezetesek az általa vezetett esti programok, közös éneklések, előadásai Izraelről, a legnagyobbak korcsoportjának, a Hermonosoknak főzött levesei… Vasárnaponként a látógatónapon elkápráztatta a szülőket és vendégeket is, akik a gyerekekkel együtt énekeltek, táncoltak a tábor sportcsarnokában… Ifjúsági vezetőként személyesen is megismerhettem őt… A nyarakat indító gyűléseken mindig felhívta a figyelmünket, hogy madrichként az egyik legfontosabb a felelősség…
Tanított, nevelt, utat mutatott…
Emlékét mindazok őrzik majd, akik számára neve és egyénisége összeforrt a szarvasi táborral!
Emlékét sosem feledjük!
A szerző (1991 óta szarvasi táborozó, 2000 óta madrich, 2003 óta korcsoportvezető)
