Azkara Jánoshalmán
Zadravecz Mária / Mazsihisz
Jánoshalma egyik nevezetességében, az egy évtizeddel ezelőtt szépen helyreállított és felavatott műemlék zsinagógában július 4-én (vasárnap) mártír istentisztelettel emlékeztek a Holokausztban elpusztított ártatlan emberekre.
Hatvanhat évvel ezelőtt Jánoshalmán is elrendelték, hogy a helység izraelita lakosai a zsidótemplom udvarán gyülekezzenek. 1944. május 9-én a csendőrség megkezdte a településen tartózkodó összes zsidó összegyűjtését és elszállítását a bácsalmási gettóba. Férfiakat, nőket, fiatalokat, aggastyánokat, gyermekeket és kisbabákat – mintegy 370 személyt – hurcoltak el néhány nap alatt. A bácsalmási gettóból deportálásuk június 26-án kezdődött. Vasárnap délben indult el a menet…
A megsemmisítő és munkatáborok poklából alig néhányan tértek vissza Jánoshalmára.
A helybéli túlélőkön és hozzátartozóikon valamint néhány együtt érző jánoshalmi lakoson kívül a gyászszertartáson megjelent Raáb András, a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség Elnöke és Czeller Zoltán, Jánoshalma Város Polgármestere is.
A gyászszertartást Markovics Zsolt szegedi főrabbi tartotta. Gyászbeszédének indító gondolatait a nem feledhető múltra vonatkozó: – Kell-e emlékezni? Kell-e emlékeztetni? – kérdéseivel fogalmazta meg. Megrendítő példákkal idézte fel a Soáh idejét, amikor Mózes törvényei szerint nem lehetett élni, mikor csak azért aláztak meg, hurcoltak el, semmisítettek meg embereket, mert izraelita hitűek voltak. A generációkat elpusztító fizikai megsemmisítés lehetetlenné tette a Szentírás szerint előírt módon a gazdag vallási, szellemi és tárgyi örökség utódokra hagyományozását. A főrabbi emlékeztetett rá, hogy 66 évvel ezelőtt Jánoshalmán is minden zsidó házban megjelent a pusztulás angyala, s eljött a mérhetetlenül fájdalmas „égő áldozat” ideje. A haláltábor, Auschwitz, ahol minden harmadik áldozat magyar állampolgárságú volt, mérföldkő lett a Holokauszt borzalmait átélők, a zsidó emberek életében, akik azóta Auschwitz előtti és Auschwitz utáni időszakról beszélnek.
azkara_j__noshalma.jpg
A kiszolgáltatottság érzését, az emberi lélek és szív fájdalmait idézte fel a gyászszertartáson énekével Raáb Gábor és a zongorán közreműködő Fehér Dóra. Schumann: Idegenben és Reinitz Béla József Attila Mama című versére komponált dalát követően Rorel: Kaddishával emlékeztek az eltávozott lelkekre.
Az Istentisztelet végén a Holokauszt 267 jánoshalmi valamint a környékbeli, mélykúti és katymári áldozataiért Markovics Zsolt főrabbi és a megjelentek közösen mondták el a gyászimát, a Kaddisht, hiszen „Emlékezni és emlékeztetni mindannyiunk kötelessége!”
