Ekkor omlottak le Jeruzsálem falai
A minden zsidó fájdalomra való emlékezés komor gyásznapja betetőzése a Tamuz 17-én (idén június 29-én, kedden) kezdődő három gyászhétnek, a magyarországi zsidó köznyelvben „dreiwochennek”. A három gyászhét böjtnappal kezdődik napfelkeltekor (a böjt vége: 21:25).
Támuz 17-én történt a két kőtábla (a rávésett Tízparancsolattal) széttörése, megszűnt a mindennapi áldozat hozatala a Szentélybe, elégett a Tóra, és bálványt állítottak a Szentélybe.
E tragikus eseményekről való megemlékezésként bölcseink ezt a napot böjtnapnak hirdették, és ettől a naptól kezdve három gyászhetet tartunk.
Ekkor törték át Jeruzsálem falait. Három hétig tilos esküvőt, nagyobb ünnepséget tartani. Az évforduló előtt, kilenc napon át, a „nájntég” alatt (szombat kivételével) részleges böjt is van, nem eszünk ilyenkor húst. Ezek az úgynevezett „tejes napok”.
„A böjt arra való, hogy felrázza a szíveket, hogy kitáruljanak a magunkba tekintés kapui, hogy ráeszméljünk rossz cselekedeteinkre és őseink hibáira, melyek okozói voltak az e napokon bekövetkezett bajnak is. Az emlékezés odairányít bennünket, hogy mi jól cselekedjünk.” (Rambam)
