Ne fordítsunk hátat egymásnak!
M. Kende Péter / Mazsihisz
Mártír istentisztelet Vácott
Vácott emlékezett meg a helyi hitközség, a város vezetése, a MAZSIHISZ, valamint a helyi polgárok a városból és környékéről elhurcolt zsidókra, június 27-én, vasárnap. Az eseményen jelen volt Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója, dr. Frölich Róbert főrabbi, Fekete László főkántor.
A megemlékezés előtt Turai János, a váci hitközség elnöke elmondta, nagy öröm, hogy a hitközség él, ahol fiatalok vannak. 4-5 család jelenti a helyi hitélet magját, rendszeres programokat szerveznek. Mindezek mellett sikerült felújítani a zsinagógát, ahogy a régi tanházat is. Ez már azért is jelentős eredmény, mert több mint 20 évig nem volt hitközség a városban.
Dr. Molnár Lajos, Vác alpolgármestere, szintén a megemlékezés előtt beszélt arról, hogy a város is hozzájárult ahhoz, hogy két emléktábla került elhelyezésre, valamint a váci zsidótemetőt is rendbehozták. Most készül a város, a helyi hitközséggel összefogva a zsinagógában a zsidó helytörténeti gyűjtemény elindítására. Már azért is fontos ez, hangoztatta az alpolgármester, mert ezzel „tartoznak” a helyi zsidóságnak, másfelől pedig a múzeum megalapításával új színt kaphat a város idegenforgalma.
A megemlékezésen először Fekete László főkántort hallgathatták meg az összegyűltek, majd Turai János, a helyi hitközség elnöke emlékezett meg arról a 3.000. emberről, akiket a városból és a környékről hurcoltak el. Ehhez a gyalázathoz nagyban hozzájárult az akkori magyar közigazgatás és sajnos nem kevesen az itt élők közül is, hangoztatta az elnök. Természetesen voltak olyanok, akik EMBEREK tudtak maradni az embertelenségben. Ám az is igaz, hogy végül alig 150-en élték túl a pusztítást, és sajnos egy idő után nekik sem volt maradásuk szülőföldjükön, hiszen mindenük elveszett. Ám hosszú évek hallgatása, várakozása után sikerült újra építeni a váci hitközséget. Nagyban hozzájárult ehhez a város vezetése is, de most és a jövőben is meg kell értenie Vác városának, az újjászervezéshez nyújtott segítség, hozzájárulás nem adomány! Az egykor itt élő zsidók nagyban hozzájárultak a város épüléséhez, szépüléséhez. Turai János megemlítette azt is, hogy ma is figyelni kell a körülöttünk lévő világra, mert az ordas eszmék most is élnek. A legkomolyabb feladat az ellenük való küzdelemben pedig az, hogy a mai fiatalokkal megismertetni a múltat.
Dr. Frölich Róbert főrabbi beszédében a zsinagógákban felolvasott heti szakaszból idézett, mely Bileámról és Bállákról szólt. Itt az van leírva, hogy a moabiták még az ellenséggel is összefognak, hogy elpusztítsák Izrael népét. A főrabbi párhuzamot vont a heti szakasz és a 66 évvel ezelőtti szörnyűségek között. Hiszen akkor németek és magyarok fogtak össze, hogy eltöröljék a hazai zsidóságot. Ehhez minden lehetőséget felhasználtak: törvényt, pénzt, fegyvert. Elsőként papírból húztak falakat, hiszen törvényeket hoztak a magyarországi zsidók ellen. Később a papírból emelt falak, kőfalakká változtak, bezárták a zsidókat, ehhez nem sajnálták a pénzt sem. Végül a fegyverek szava, a megsemmisítés következett.
v__c_2.jpg
Bileám még szavakkal próbálta megsemmisíteni a zsidókat, 20. századi követői azonban már fegyverekkel rendelkeztek. Bileám nem sokkal később egy csatában vesztette életét, azonban a mai Bileámok továbbra is élnek és szórják átkaikat. Azonban mára egy sok minden megváltozott – emelte ki Frölich Róbert – hiszen már mi is képesek vagyunk a kard forgatására. Nekünk magunknak kell kiállni magunkért, nem szabad másra várni! Fel kell venni a kardot, védekezni kell, csak így lehet megtörni a mai Bileámok átkait. Nem szabad egymásnak hátat fordítani, ahogy a zsidóságnak sem szabad hátat fordítani! Erre kötelez minket a mártírok emléke, zárta megemlékezését a főrabbi.
A mártír istentisztelet végén a résztvevők elmondták a Káddist.
