Már a fák sem állnak őrt az időben
F. Szarka Ágnes / Forrás: Sonline
A deportálások kezdetére, az elhurcolt hatezer somogyi polgárra emlékeztek vasárnap Kaposváron a zsidó hitközség imaterménél.
– E helyen akkor még állt a zsinagóga – mondta Róna László, a hitközség elnöke, – amely az őszi nagyünnepkor kicsinek bizonyult. Akkor Kaposvár lakosságának mintegy tíz százaléka, 3200 ember zsidó volt. Közülük mindössze 26 embert nem hurcoltak el a megsemmisítő táborokba. Városunkból két szerelvénnyel hatezer embert vittek el embertelen körülmények között, ami csak ízelítője volt a rájuk váró borzalmaknak.
– Kaposvárra az elhurcolt zsidóknak csak a tizede tért vissza – tette hozzá Róna László. – Ma már a Shoának egyre kevesebb túlélője van köztünk, akik még emlékezhetnek és emlékeztethetnek. Nekünk, a túlélők gyerekeinek jogunk és kötelességünk emlékeztetni az embereket az akkor történtekre, nem hagyhatjuk, hogy a borzalmak feledésbe merüljenek, hogy megismétlődhessenek. A terv- és iparszerű népirtás első áldozatai a zsidók, a kommunisták, a homoszexuálisok és más, nem kívánatos emberek voltak, utánuk pedig következett volna a többi untermensch, azaz alsóbbrendű faj, nép.
Suchman Tamás régóta dédelgetett terve, hogy édesanyja 1944-től írt, és egy véletlen folytán megtalált naplóját sajtó alá rendezi. Most a Shoá 66. évfordulóján azt mondta: ma ebben a korban nem adom ki a naplót. Nem akarom, hogy egyetlen darabja is méltatlan kézbe kerüljön. Az írás erősebb, ha csak annak szól és annak kezében van, aki ezt igazán érti. Az emlékezet az emberiség szolgálatában felelősség máért és a holnapért, magunkért és az utánunk jövő nemzedékért.
kaposv__rmegeml__kez__s_2.jpg
– Az évek múlásával emlékeink megfakulnak – ezt már Szita Károly Kaposvár polgármestere mondta a Baross utcai emléktáblánál, – magunk mögött hagyjuk a történelem dicsőséges vagy sötét napjait anélkül, hogy igazán elgondolkodnánk azok jelentőségén. Sokszor félreértelmezzük azt a gondolatot, hogy aki nem tud szabadulni múltjától, annak nincsen jövője. Pedig felednünk nem szabad. Világosan kell látnunk a közös történelmünket, mégha az fájdalmas eseményekre vezet is vissza. Aki elfelejti a múltat, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.
– 66 évvel ezelőtt történelmünkön olyan szégyenfolt esett, aminek soha nem szabad feledésbe merülnie – folytatta Szita Károly. – A kaposvári zsidó lakosság 96 százaléka vált a deportálásokat követően a halálgyárak áldozatává. Ezek a mai ésszel felfoghatatlan borzalmak sokkal inkább illenének a sötét középkor évszázadaihoz, mintsem a 20. századba. Szerencsére még élnek köztünk olyanok, akik túlélhették a Holokausztot és élő mementóként emlékeztetik a ma társadalmát, ifjúságát az emberiség egyik legnagyobb bűnére. Segítenek abban, hogy a jövő generációi ne lehessenek hasonlóan sem elszenvedői, sem részesei. Nem szabad elfelejtenünk az áldozatokat, akiket egy embertelen erőszakos diktatúra próbált eltörölni a föld színéről.
