Az izraeli borászat szerepe sokkal több annál, minthogy jó borokat alkosson
Száraz és színes – az izraeli borok korosodása
Dina Kraft cikke alapján / Forrás: JTA
Az izraeli borászat komoly minőségi változáson ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt, ami mostanára a tengeren túli piacon is komoly elismerést váltott ki széles körökben.
Szüreti idő van a Domain Du Castel borászatban és a ládák tele vannak apró, duzzadó áfonya színű szőlőszemekkel, amiket egy nagy gépbe adagolnak bele. Ott elválasztják őket a száruktól és minden szennyeződéstől majd egy műanyag csövön keresztül egy torony magas ezüst színű tartályba juttatják.
Így kezdődik a két éves borkészítési procedúra a terrakotta színű házakban, amelyek egykoron baromfi neveldeként működtek, de mostanra Izrael egyik legkiemelkedőbb bortermelő vidékévé nőtte ki magát.
Ebben az évben a borászat elnyerte világ legnívósabb borkalauzának, a Hugh Johnson „Borászati Zsebkönyv 2008”-nak a megtisztelő négy csillagos értékelését.
Izraelben „borászati forradalom van kialakulóban, most amikor a minőség számít leginkább”, mondja a Domain Du Castel alapítója, Eli Ben Zaken, egy nyugodt természetű ember, vastag, hullámos hajjal és szakállal.
A volt restaurátor, aki hobbiként kezdte a borászatot, egészen addig, amíg a Sotheby aukciós ház fő borkostolója Londonból meg nem ízlelte borait és nagy meglepetésére „kimagaslónak” kiáltotta ki, mondta Ben Zaken.
Itt a Judeai dombságban, nem messze Jeruzsálemtől, a bibliai idők óta készülnek borok. Egy archeológiai ásatás egy borprés nyomati tárta fel a második szentély idejéből, nem messze a Domain Du Casteltől.
De csak az elmúlt 25 évben kezdték el az Izrael borok meghódítani a világot, átváltoztatva a kóser borokról alkotott képet a szirupos kóser kiddus borból világszínvonalú nektár lett.
„Nemzetközi szakértelem, modern technológia és dinamikus borászatok biztosítják a folyamatos minőségi fejlődést.” Írja Johnson az izraeli borokról.
A kulcspontja az izraeli boroknak az volt, amikor Robert Parker, vezető amerikai borszakértő, egy évvel ezelőtt végigkóstolt 40 különböző izraeli bort, első alkalommal életében. 14-et a negyvenből 90-nél magasabb pontszámmal jutalmazott a százas skálán. A fő célkitűzése minden borászatnak ez, hogy pontjaik alapján világklasszis borokat gyártsanak.
Parker kedvenc borainak listája meg is jelent a „Business Week” című hetilapban.
A legmagasabb pont, 93, két izraeli vörösbornak jutott: a 2003-as Yatir Forest bornak a Yatir borászatból és a 2005 Gewurztraminer Heights Wine Yarden, egy deszert bor a Golan Heights borászatból.
Az izraeli borok az 1980-as években kezdték el metamorfózisukat. Az izraeliek elkezdtek külföldre utazni, és amikor visszatértek már jobb minőségű ételekre és italokra fájt a foguk, idézve Daniel Rogovot a Haaretz napilap étterem- és borkritikusát.
rogov_israeli_wines.JPG
Néhány izraeli elkezdte tanulmányozni a borkészítés csínját-bínját Kaliforniában és Franciaországban, majd hazatérésük után nem csak, hogy azt tudták hogyan kell bort készíteni, tudásuk arra is kiterjedt, hogy hol kell elültetni a tőkéket. Szőlőtőkéket kezdtek ültetni Izrael lankásabb területein, de gyorsan rájöttek, hogy a magasabban fekvő részeken sokkal inkább megfelelő a klíma a minőségi szőlőtermeléshez, így alalkultak szőlészetek a Golán fennsíkon, a felső Galili-dombságon és a Judeai dombsogon.
A Golan Heights borászat, amit 1984-ben alapítottak, nagyon nagy szerepet játszott az izraeli borászat reneszánszában. Borászati szakértőket hoztak Kaliforniából és felemelték a mércét a más borkészítőknek is, mondta a Carmel pincészetben a bor minőségének javításáért felelős vezető, Adam Montefiore, aki dolgozója volt a Golan Heights borászatnak is.
„Az ültetés végig rossz helyeken történt, a partvonal mentén, ahol a talaj nem jó és a szőlők nem a megfelelő fajták voltak.” Monta Rogov. „A Golán fennsíkon az első osztályú vulkanikus talaj tökéletes a szőlőtőkéknek és a meszes, vulkanikus vörös talaj szintén nagyon jó a felső Galileai dombságban.”
Amikor 25 éve Izraelbe jött, akkor az ország még „borsivatag” volt, mondta Rogov, aki egy internetes fórumot futtat az izraeli borokról és a „Rogov Izraeli Borászati Kalauzá”-nak a szerzője.
„Ha az emberek azt mondanák nekem, hog Izraeli mindig is ilyen borokat gyártott, mint ma, az arcukba röhögnék.” Mondta Rogov.
A modern borkészítés visszatérése a körzetbe 1882-ben kezdődött, amikor komoly befektetések nyíltak Zichron Yaacovban é Rishon Le-Zionban Edmond de Rothschild báró filantrópus által. A báró, aki Franciaországban a Chateaux Lafitte tulajdonosa volt, vitán kívül a világ legjobb borászatáé, remélte, hogy a borászati ipar segíteni fogja a zsidó letelepedést, a még akkor Ottomán uralom alatt álló Palesztínában.
Rothschild borászatai végül átalakultak a Carmel borászattá, ami még mindig a legnagyobb Izraelben. De évtizedekig a Carmel név annyit tett, mint az a sűrű édes kiddush-bor, amit zsidók milliói ittak mindenpéntek este a vacsoraasztalnál.
„Folyékon vallás”, ahogy a Carmel borászatnál dogozó Montefiore hívja. „Valószínűleg a leghíresebb zsidó márka a világon.”
Az elmúlt nyolc évben , a Carmel borászat keményen dolgozott, hogy kialakítsa a saját stílusát, és mára elismerten Izrael csúcs-minőségű borainak előállítója. Ez, Montefiore szavaival, a kisebb borüzletek és nemzetközi kereskedők elterjedésével együtt, óriási nyomás volt Izrael régi vágású borászatain, hogy javítsanak boraik minőségén és törekedjenek a csúcs-minőség elérésére.
„Sokkal szórakoztatóbb volt kialakítani egy új képet magunkról, minthogy tartsuk magunkat egy régi képhez.” Mondja Montefiore, akinek a szép-nagyapja örököse és unokaöccse volt Sir Mózes Montefiore-nak, a híres zsidó filantrópnak Londonból, aki komoly vagyont fektetett bele a zsidó telepekbe a 19-ik században.
Izrael manapság nyolc fő borászattal rendelkezik, tíz közepes méretűvel és legalább 180 borszaküzlettel. Borászatok vannak az egész országban egészen a legészakibb Margalit-tól a legdélibb innovatív és organikus Neot Semadat borászatig, ami mélyen a Negev sivatag közepén ül.
Ramat Razielben, egy moshavban Jeruzsálem erdős dombjai között, Ben Zaken az elmúlt pár hétben minden nap végigjárta a tőkéket, addig kóstolgatván őket, amíg elérkezettnek nem látta az időt a szüretre. Az egyiptomi születésű olaszországi bevándorló, Ben Zaken azt mondja, „a bor készítésének procedúrája azt érezteti velem, mintha itt születtem volna”
Valamint állítja, hogy az izraeli borászat szerepe sokkal több annál, minthogy jó borokat alkosson.
„Itt például megmutathatnánk a világnak, hogy Izrael nem csak a háborúról és az erőszakról szól”, mondja. „És az emberek képe megváltozna Izraelről.”
Fordította Gádor Miklós
