Daniel Barenboim, a béke muzsikusa
Dr. Soltész Elekné
Amióta a Magyar Televízió képernyőjén megjelenik a francia Mezzo adása Daniel Barenboim szereplésével, számomra – és minden zenekedvelő számára – ez a nagybetűvel megjelölt boldogító élvezet, tanulság s utolérhetetlen példakép.
1942-ben Buenos Airesben született, és alig hat évesen Beethoven- és Prokofjev-koncerttel már bebizonyította zenei tehetségét. Ezt és humanista, békebarát természetét is bizonyára zenetanár szüleitől örökölte. 1953-ban egy francia-izraeli kulturális alapítvány támogatásával végezte párizsi tanulmányait. Miután a család visszatelepült Izraelbe, Amerikában tanult tovább. Eleinte zongoraművészként aratott sikereket, majd 1967-ben a Londoni Filharmonikusok hangversenymestereként mutatkozott be. Ezután a párizsi és a chicagoi zenekarok karmestere, a berlini Opera főzeneigazgatója, majd több sikeres vendégszereplés után jelenleg a Milanoi Scalát is irányítja.
2005-ben az általa alapított arab-izraeli zenekarával Ramallahban mutatkozott be, mint elkötelezett humanista művész. Berlinben, Edinburghban, Bayreuthban vendégeskedett különleges, a béke ügyéért elhivatott zenekarával.
Új szemléletű Fidelio-előadással kápráztatja el hallgatóit, miközben koncertezik és mesterkurzust vezet, zongorázik és dirigál. A kérdésre, hogy ezt hogyan győzi, válasza: „Elkötelezettnek kell lenni egy ügy iránt, amit jelen esetben muzsikának hívnak. Nagyszerű érzés, magabiztosságot ad és energiát. Akikkel együtt dolgozom, sok országból érkező aktív, tehetséges muzsikusok. Ez rám is hat. Egyetlen témánk van, az éltető zene. Zongorázni, vezényelni, tanítani, kísérni egyformán szeretek.”
Politikai állásfoglalásához kompromisszum nélkül hű: elítéli a palesztin-izraeli háborút. Fiatalként élte át a közel-keleti ellenségeskedést, láthatta és tapasztalhatta, hogy a politikusok okozzák a népek közötti konfliktusokat.
Önkéntelenül is eszembe jut Bartók állásfoglalása, amit a különböző népek életét és zenéjét kutatva tapasztalt és írt le. Ő is hasonló véleményen volt. Bartók emberi magatartásának, közéleti megnyilatkozásainak talán legerősebb vonása humanizmusa és békevágya. Már az I. világháború idején fölemeli szavát a nacionalista uszítás ellen: „A parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és soha sem volt. Gyűlölködést másfajtájúak ellen csak felsőbb körök árasztanak!”
Barenboim ezt mondja zenekaráról: „Amikor 1999-ben Weimar lett Európa kulturális fővárosa, Goethe versgyűjteményéről neveztük el az akkor alapított együttest: West-Eastern Divan. Tagjai Egyiptomból, Szíriából, Libanonból, Izraelből, Jordániából, Tunéziából, Kuvaitból és Andalúziából származnak. Munkánk alapgondolata a humanizmus. A szólásszabadság, tolerancia nálunk természetes. Ezt megérti a kritikus és a laikus hallgató is, aki nemcsak zenét, de humanizmust és béketeremtést tanul szereplésünkből. Ha ezt a célt elérjük, nem dolgoztunk hiába. Folytatjuk ezt a zenei béketeremtést.”
Barenboimnak a világbékéért tett gesztusait is értékeli közönsége, amikor koncertjei után 10-15 percig állva tapsol, ez is egyik tényezője világsikerének.
| A cikk írója Dr. Soltész Elekné zenetanár az egykori Zsidó Gimnázium, a későbbi Anna Frank Gimnázium oktatói gárdájának még élő tagja. Túl a 90. életévé, teljes szellemi frissességben emlékezik az elmúlt évekre és figyeli a jelen zenei és egyéb eseményeit. |
