A boldogság kapujában
Bonta Miklós / Forrás: Népszava
Olivér és Dorka hosszú utat tettek meg addig, míg eljegyezték egymást. A Brazília, Németország és Izrael jesiváit megjárt fiatalember, dacolva begipszelt lábával, jövendőbelijével gépre szállt, s meg sem álltak a Szentföld egyik vallásos kibucáig, az Asdód közeli Kvuzat Javneig.
A kissé megszeppent egyetemista lány mit sem sejtett a fiú szándékairól. A helyi barátoknak is egészen a szertartás napjáig sikerült megőrizniük Dorka előtt a nagy titkot. A Hegedűs a háztetőnből is ismert eljegyzési ceremónia lefolyása Izrael-szerte töretlen ugyan, de egyre fogy azoknak a fiataloknak a száma, akik alávetik magukat a kedves hagyományok követésének. A vallásos zsidók viszont igyekeznek ellenállni a szexuális forradalom tradíciófelszámoló hatásának, és lám, Olivérnek és Dorkának is háromezer kilométert kellett utaznia ahhoz egy vallásos közösségbe, hogy felhőtlenül bizonyítani tudják: ellent tudnak állni a testi vágyaiknak, a fel-feltörő érzelmi hullámoknak. Mivel az eljegyzés visszavonhatatlan, a fiatalok nem is szoktak késlekedni a házassággal, nehogy úgymond a paráznaság bűnébe essenek.
Olivér és Dorka a kibuc nyelvi és betérítő tanfolyamának kollégiumában töltötte a megelőző napokat, a hagyományok szerint külön-külön szobában lakva. Pedig összekötötte őket a szeretet és a szerelem közös héber szava – a kozmetikai márkaként is jól ismert – ahava. És eljött az eljegyzés reggele. A dúsan terített asztalt már körülülték a barátok, és Dorka még mindig mit sem sejtett. Csak akkor jött rá Olivér „turpisságára”, mikor egyszer csak betoppant a terembe budapesti rabbi barátjuk, Slomo, aki gondolkodás nélkül megáldotta az ifjú párt, akik, mint mondta: eljutottak a boldogság kapujáig. Dorka elgondolkodott: „huszonkét éves vagyok, előttem az élet, nem túl korai még a jegyesség nekem?” Megilletődve forgatta ujján az eljegyzési gyűrűt, majd átöltözött és a törött lábával bicegő Olivér oldalán elindult a buszmegállóba, irány Jeruzsálem…
A kibuc lakói pedig folytatták mindennapi életüket. Ki-ki elbiciklizett közösségi munkahelye felé. A nyelviskola igazgatója tanítani, a kertész a pázsitot lenyírni, a háromgyerekes édesanya a kóser konzerveket áruló boltjába. Számukra nem ment ritkaságszámba az ilyen családi esemény, amelyet okkal-joggal a közösség kovászának tartanak. Mindegy, hogy a hagyományok követői a Föld melyik zugából érkeztek, csak egy a fontos számukra, járjanak a hagyományok útján, és legyenek boldogok.
A vallásos kibucok ma Izrael legeredményesebb gazdaságai, számukra a világválság csak a televízió híradásában létezik. A kommunisztikus elvek törvényei szerint élnek: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.” Az 1880-as évek Oroszországából származó mozgalom máig él – és kisebb-nagyobb döccenőkkel -, de létezik. A mezőgazdasági termelés – az elmaradhatlan tehenészettel – napjainkban is mindenütt megtalálható, a korszerű ipar sem kerülte el a kibucokat. Az Olivér és Dorka eljegyzésének helyszínt adó Kvuzat Javne karóráit a világon mindenütt megcsodálják. Napkollektor telepük avatásán még Peresz elnök is tiszteletét tette. És ha valaki úgy gondolná, hogy kibuc csak Izraelben létezett, érdemes egyszer ellátogatnia a kőbányai Keresztúri úti faiskolához.
Több mint száz esztendeje kilencven holdon virág- és konyhakertészet, üvegházak, tehenészet, méhészet és baromfitenyésztés adta az itt élő, bennlakó zsidók kenyerét. A siker Budapesten sem maradt el, az 1920-as években az ország legjelentősebb virágkertészetévé fejlődött ez a telep. Kabos László, aki kertésznek készült, itt is dolgozott egy ideig. Nem a kiváló komikusról jut eszünkbe, de a közös pénz használatáról mindig a kibucgyűlés döntött. Egy alkalommal a fiatalok felszólaltak: szavazzon meg a közösség némi támogatást szexuális igényeik kielégítéséhez, „mert az itteni lányokkal nem sokra megyünk” – hangzott az ifjú urak kérése. A tízparancsolat azonban erősebbnek bizonyult a nemi vágynál, a közösség verdiktje így szólt: prostitucióra pénzt pedig nem adunk! A budapesti kibuc célja nyilvánvaló volt: előkészület a kivándorlásra. Amíg itt a szabados élet vágya hajtotta az ifjoncokat, addig a Szentföld kék ege alatt az önmegtartóztatást ajánlották számukra, egészen a családalapításig. Ezt követően a szapora gyermekáldásnak semmi sem szabott gátat. Már a második világháborút követően is messze esett a Keresztúri út Jeruzsálemtől. Ennek Olivér és Dorka is a megmondhatói…
