A leghétköznapibb dolgokban is megtalálható az Örökkévaló keze
Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének üzenete 5770. Pészachjára
Évről évre a Széder estéken elmondjuk a Haggadát, elmeséljük fiainknak mi történt eleinkkel, hogyan szabadultak ki a rabszolgaságból. Az este vége felé, amikor már nem csak a történet nagyszerűségétől, hanem az elfogyasztott több pohár bortól is jó hangulatba kerülünk, a hagyományos énekeket énekeljük.
Köztük a Dalt a számokról „Echod mi jodéá ”? – vagyis „Ki tud mondani az egyre”? – majd a többi számra valamit.
Ez az ének, a számokhoz csatolt válaszok mutatják, hogy az emberi élet hogyan fonódott össze a világ teremtésével, hogy a leghétköznapibb dolgokban is megtalálható az Örökkévaló keze és hogy az életünket hogyan foglalja keretbe a Jóteremtő által megszabott örök körforgás rendje.
Mi, zsidók a történelmünket mindig is úgy értelmeztük, hogy az nemcsak az emberek oktalan cselekedeteinek a folyama, hanem a kiválasztott nép útjának végigjárása, a fogságtól az államalapításig, az állam pusztulásától a visszatérésig. A modernkori Izrael létrejöttéig, melynek már több mint négy évtizede örökidőkre szólóan újraegyesített fővárosa Jeruzsálem.
Az az óhaj, amelyet többezer évig minden Széder estén elmondtak a világ négy égtáján szétszórattatásban élő zsidó emberek, ma már nemcsak egy bánatos sóhaj, csak rajtunk múlik, hogy megvalósuljon a jókívánság „Lösono Hábóvó biJ’rusolojim – Jövőre Jeruzsálemben”.
Bizony, a számok megmutatják nekünk, hogy együtt van a múltunk és a jövőnk, hiszen a múltunkhoz tartoznak a Frigytáblák, amelyek legfőbb törvényeinket tartalmazzák, és az ősapák, és az ősanyák, és a törvények magyarázatai.
Jövőnk pedig a gyermekek!
A zsidó jövőt csak az biztosíthatja, ha itt Magyarországon is felvesszük fiainkat az ősi rítus szerint Ábrahám Szövetségébe, de ehhez az kell, hogy a zsidóasszonyok megfoganjanak, kihordják és megszüljék a csecsemőket, akiket aztán féltő gonddal és szeretettel ápolnak és gondoznak. Így fonódnak össze életünkben a csodák a leghétköznapibb dolgokkal; a történelem, a múlt, a jelen, és a jövő; a realitás, és az álmok; Jó, hogy minden évben emlékezünk arra: nem lehet elválasztani egymástól a lelket és a testet; a rációt és a hitet.
A Pészach, a Széder esték kiváló alkalmat adnak nekünk arra, hogy kinyilvánítsuk kötődésünket őseink vallásához.
Legyünk együtt családi körben, és barátainkkal, a zsinagógai közösségünkkel, zsidókkal, és vendégeinkkel, s emlékezzünk meg eleinkről, s egyben biztosítsuk a magyarországi zsidóság jövőjét is.
E gondolatok jegyében kívánok Kóser Pészachot, kellemes ünnepeket az egész magyar zsidóságnak.
