Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:11 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján nem szabad munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:20 óra után
A Tórából ezen a héten a BÓ heti szakaszát –szidráját – olvassuk a zsinagógákban.
Jelentése: mnej be, mármint a fáraóhoz, Egyiptom uralkodójához, hogy figyelmeztesd, amennyiben tovább makacskodik, folytatódik a csapás-sorozat.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván: Nekem szentelj minden elsőszülöttet, megnyitóját minden anyaméhnek Izrael fiainál, embernél és állatnál; enyém az. És mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból; a szolgák házából, mert erős kézzel vezetett ki az Örökkévaló benneteket onnan…” (Mózes 2. 13., 1-3.)
BÓ: menj be
Mármint a fáraóhoz, Egyiptom uralkodójához, hogy figyelmeztesd, amennyiben tovább makacskodik, folytatódik a csapás-sorozat. Következik a nyolcadik, a sáskák. A keleti szél a sáskák sokaságát hozta, elborítva az országot. Annyi volt e rovar, hogy lapátolni lehetett. Először fordul elő a történet során, hogy megszólalt a fáraó környezete, akik javasolták, hogy hallgatni kellene Mózes szavára.
Már-már úgy látszott, a fáraó is megingott, de amikor a nyugati szél megszabadította az országot a sáskáktól, megkeményedett az uralkodó szíve és nem bocsátotta el Izraelt Egyiptomból. Kilencedik csapásként sötétség borult Egyiptomra, de olyan sűrű sötétség, hogy a mozgást is korlátozta. A zsidókat Gosen földjén nem érintette e csapás.
Tudósok tudni vélik, hogy időszámítás előtt 1335. március 13-án csütörtöki nap történt ez az esemény. A leírt három napot úgy kell értelmezni, hogy a napfogyatkozás és az ezzel járó sötétség egy napig tartott, de dermesztő, bénító hatása három napot is kitett.
A tizedik csapás bizonyult a legerősebbnek: az elsőszülöttek halála. Bárány vérével jelölték meg Izrael fiai a házakat, amelyet elkerült a vész, a halál. A pészach, amely neve lett a báránynak és az ünnepnek, jelentése: elkerülés. Ez az ünnep Izraelben hét napos, a diaszpórában nyolc. A kivonulás hónapja niszán lett az első hónapok között. Sokáig innen számították az év kezdetét. Mivel azonban megállapították a bölcsek az első embernek, Ádámnak születésének dátumát, ezért eme napot Tisri hó elsejét a világ teremtésének elfogadott időpontja lett az év első napja.
A királyok újéve változatlanul a niszán maradt. Ha elfogadjuk a tudósok véleményét, a kivonulás Egyiptomból időszámításunk előtt 1335. március 27-én szintén egy csütörtöki napon bonyolódott le. E szidrában szerepel a bárány feláldozásának és elfogyasztásának parancsa. Ha egy család nem képes egy bárányt elfogyasztani, több család is jelentkezhetett együttes vacsorára. Ez a hagyománya a széder estének. Hét napon át tartózkodni kell a kovászos ételektől, a kenyér is kovásztalan legyen. Izraelben az ünnep hét napos, a diaszpórában nyolc napos.
Szólott az Örökkévaló: minden elsőszülöttet az Örökkévalónak kell szentelni. Ez a pidján hábén, amikor kiváltják a kohének az elsőszülött fiúgyereket 30 napos korában, kivétel, ha apa vagy anya kohén vagy lévi. Ugyanezen fejezet végén áll a parancs: legyen jel a karodon és emlékeztető a szemeid között, „hogy erős kézzel vezetett ki Téged az Örökkévaló Kánaán országából.”
Ez az imaszíjak, a t’filin (igazolás) parancsa. Amelyet minden 13 + 1 napot betöltött férfiembernek szombat és Tóra ünnepnap kivételével a reggeli ima alkalmából viselni kell.
Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
