Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:52 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján nem szabad munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:03 óra után
A Tórából ezen a héten a Smot heti szakaszát –szidráját – olvassuk a zsinagógákban.
Jelentése: Nevek. A könyv tudományos elnevezése Exodus – görög szó, jelentése: kivonulás Egyiptom országából.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„És ment egy férfiú Lévi házából és elvette Lévi leányát. Az asszony fogant és fiat szült; midőn látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. De nem tudta tovább elrejteni, azért vett számára egy ládát sásból, bekente gyantával és szurokkal, beletette a gyermeket és betette a nádasba a folyam partján.” (Mózes II. 2. 1-3)
SMOT
Lényegében az első könyv 46. fejezete, mely név szerint sorolja az ősatyákat és nemzetségeit. A bölcsek megemlítik, hogy amikor Egyiptom várfalához értek, akkor született Jocheved, Mózes édesanyja.
A második könyv felsorolja Jákob fiait, Józsefen kívül, aki már Egyiptomban tartózkodott. Ezek férfi leszármazottai 70-en voltak. Hozzáadjuk a feleségeket, gyerekeket, szolgákat, szolgáló lányokat, tehát a háza népét, 400-at esetleg ennél lényegesen többet is elérhet e szám.
Tanúi lehetünk a hetiszakasz kapcsán az antiszemitizmus kialakulása menetének.
A fáraó meghívására József hozzátartozói letelepedtek Gosen földjén. A kezdeti tisztelet kihűlt, felváltotta a gyűlölet. Új király került trónra, aki József érdemeiről nem akart tudni. József a hikszosziak uralma idején volt alkirály, a hikszosziak kiűzése után „nemzeti kormány” alakult Egyiptomban, akiket aggasztotta a zsidók nagy száma. – Megtelt velük az ország – ami azt jelentette, hogy elhagyták Gosen földjét. Elárasztották a színházakat, szórakozóhelyeket, esetleg hivatalokat. A féltékenységet felülről terjesztették.
Populista szlogenekkel: a zsidók a háború esetén az ellenzékhez pártolnak. Ezért sem elengedni, – nehogy az ellenséget szaporítsák – sem az országban megtűrni nem akarták őket. Negatívumnak tüntették fel egykor nagyon dicsért József intézkedését, hogy a földet a király megvette, birtokolta, a paraszt tisztes haszonnal bérelte. Nehéz rabszolgamunkával felépítettek két várost Pitumot és Ramszészt, ennek ellenére a szaporulatot nem tudták megakadályozni, mert a héberek feleségei mindent elkövettek, hogy a fáradságos munka után meleg otthon fogadja férjeiket.
Később a születendő fiuk megölésére akarták rábírni a héberek körében tevékenykedő bábaasszonyokat, Sifrát és Puát. Neveik arab eredetűek, de Sifra ma már kedvelt ivrit név. A bábaasszonyok az életet kívánták segíteni hivatásuk szerint, nem a halált, ezért megtagadták az engedelmességet. A Teremtő szép házakkal jutalmazta cselekedetüket. E tény bizonyítja, hogy a szülésznők nem zsidók voltak, hiszen velük szemben természetes elvárás lehetett volna a királyi rendelet szabotálása. Kegyetlenebb parancsot adott ki az uralkodó. Mindenki számára kötelezővé tették a születendő fiúk vízbefojtását. Jocheved, Mózes anyja gyékénykosárba rejtette el fiát, és a folyóba tette, amikor a fáraó lánya szolgálói kíséretében fürödni ment. A hercegnő megtalálta a kosárkát, kihúzta a vízből. Innen a fiú neve: Mose – a vízből mentett.
Mirjam Jochevedet ajánlotta bábának. Mózes felnövekedett. A nép között járva tapasztalta a rabszolga-hajcsárok kegyetlenségét. Egy ilyen különlegesen kegyetlen kínzást nem tudott végignézni, az igazságra érzékeny Mózes, leütötte az ütlegelőt és elrejtette a homokba.
Kitudódott az eset. Mózesnek menekülni kellett, Midjánba távozott. Itt újabb igazságtalanságot látott. Pásztorlányok Jitró gyermekei atyjuk nyáját akarták megitatni, de a férfiak elkergették őket. Mózes a gyengék védelmére kelt és megitatta a főember nyáját, aki feleségül adta hozzá Ciporát, a lányát.
A pásztor a nyáját legeltette, amikor észrevette, egy báránykája hiányzik. Keresésére indult. Látta, az állatka a pataknál ivott. Mózes feljajdult: „te szomjas voltál és én nem vettem észre”. Az Örökkévaló tapasztalta, hogy igaz pásztorra lelt, őt szemelte ki a nagy feladatra: legyen egy egész nép pásztora, vezére.
Megjelent Mózes előtt az égő csipkebokorban. Mivel az égig hallatszott Izrael jajkiáltása. Megemlékezett a Teremtő a szerződésről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött, elhatározta, hogy kivezeti Izrael fiait Egyiptomból. Mózes szabódott. Nehéz beszédűségére hivatkozott. A Gondviselés Áront, a testvérét jelölte mellé, legyen tolmácsa. Vigyék a népnek az üzenetet, „Ehje aer ehje” A lét vagyok. Atyátok I-tene, ez az én emlékeztető nevem, nemzedékről nemzedékre. Mózes találkozott Áronnal, fivérével és elindultak a parancs szerint összegyűjtötték Izrael véneit, előadták jövetelük célját és a nép hitt nekik.
Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
