Mózes és Áron, Schönberg és Kocsis…
Hamvay Péter / Forrás: Népszava
Ilyen nehézségű művet, mint Arnold Schönberg Mózes és Áron című operája, még nem játszottak Magyarországon – mondja Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója, együttese január16-i bemutatójáról. Az opera harmadik, hiányzó felvonásának zeneszerzője maga Kocsis Zoltán, aki Schönberg néhány vázlata, az első két felvonás motívumai alapján komponálta a művet.
Ez egy nagyon szép opera, csak valakinek meg kéne zenésíteni, viccelődött a Nemzeti Filharmonikusok egyik zenésze, amikor meghallgatta Schönberg Mózes és Áron című művét a felkészülés idején – mesélte Kovács Géza a Nemzeti Filharmonikusok igazgatója, utalva a mű szokatlan hangzásvilágára. A Magyar Nemzeti Énekkar karigazgatója, Antal Mátyás szerint fél évbe került, míg betanulták a művet, hiszen nem nyújtanak fogódzót a megszokott dallamok. „Ilyen nehézségű művet még nem játszottak Magyarországon” – hangsúlyozta Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója mai sajtótájékoztatóján, ahol rögtönzött zeneelméleti kurzust tartott az újságíróknak: Elmagyarázta, hogy Schönberg félretette a dur és mol hangrendszert, ahol egy-egy hangnak kitüntetett szerepe van, mintegy alátámasztva a kompozíciót. Schönberg egyenrangúsította mind a 12 hangot, így született meg a dodekafon zene, melynek befogadása még az értők számára is nehéz: „Meg kell győzni a közönséget, hogy ez nem valamiféle marhaság” – mondta a karmester, zeneszerző, zongorista.
Ám a jövő szombaton a Művészetek Palotájában színre kerülő operának nem csak ez a különlegessége. Schönberg ugyanis csak az első két felvonásának zenéjét készítette el. A harmadik felvonás teljes szövegét megírta, de ehhez csupán néhány vázlatot késztett – tudtuk meg Kárpáti János zenetörténésztől, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorától.
Kocsis Zoltán felidézte, amikor 2009 nyarán a Miskolci Operafesztiválon vezényelte a művet: „Röhejesnek tartottam, hogy prózában elmondták a szereplők a harmadik felvonás szövegét.” Illúzió- és katarzisromboló volt a tömény Schönberg muzsika után a puszta szöveg, különösen azért, mert Mózes korábban is prózában, míg Áron énekben beszélt, s ennek a különbségnek fontos esztétikai és tartalmi oka van. Mindezt a karmester szerint agyoncsapta, hogy a harmadik felvonásban eltűnt a zene. „Ekkor határoztam el, hogy megkomponálom a hiányzó részt.” Kocsis elmesélte: a jogokat könnyedén sikerült megszerezni a Schönberg örökösöktől, bár ezek egyelőre csak a 16-i előadásra érvényesek. Az alkotók azonban bíznak a folytatásban.
Kocsis számára csak néhány vázlat állt rendelkezésre, így az opera motívumaiból emelt át és újraértelmezett részleteket. A III. felvonásban Áron Mózes és a nép ítélőszéke elé kerül, amiért elárulta az eszmét. Mózes azonban nem dönt Áron sorsa felől. A döntést a sorsra bízza: szabadon engedi Áront, ha képes egyedül élni, hát élhet. Áron azonban holtan esik össze.
Kárpáti János szerint Kocsis a bécsi Schönberg-központban őrzött vázlatokból kiindulva, a dodekafon technika gyakorlatának elsajátításával Schönberg szellemiségét és munkamódszerét is átvette, de óhatatlanul hozzátette a magáét is.
***
Schönberg – akinek nagyapja Szécsényben született és az ottani zsidótemetőben nyugszik – 1930-ban kezdett bele a Mózes és Áron komponálásába. 1931 nyarán már a teljes szöveg és az első felvonás zenéje készen volt, 1932 márciusában pedig Barcelonában befejezte a második felvonást. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után a művész Párizsba menekült, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Levelek tanúskodnak arról, hogy többször is foglalkozott az opera befejezésének gondolatával, de végül is csak a szöveg és néhány vázlat maradt fenn. Az opera bemutatását Schönberg nem érte meg. De abban a tudatban halt meg 1951. július 13-án Los Angelesben, hogy két héttel azelőtt Darmstadtban hangversenyszerű előadásban már felcsendült a Tánc az aranyborjú körüli jelenet zenéje. Az opera két felvonásának teljes színpadi előadását 1957-ben Hans Rosbaud vezényelte a zürichi Városi Színházban. Azóta a világ csaknem valamennyi nagy színpadán előadták, mégpedig vagy csak a megkomponált két felvonást, vagy pedig a harmadik felvonás szövegének prózában való deklamálásával kiegészítve.
