Fenyő Ervin Radnótija
Forrás: MTI
Radnóti Miklós: „Zsidóságomat soha nem tagadtam meg… A zsidóságom életproblémám, mert azzá tették a körülmények, a törvények… Különben magyar költő vagyok… Így érzem ezt ma is, 1942-ben, három hónapi munkaszolgálat és tizennégy napi büntetőtábor után is.”
Fenyő Ervin színművész Radnóti Miklós verseiből, naplóbejegyzéseiből, a korszakot jellemző zsidótörvényekből és a Radnótiról szóló írásokból állította össze egyórás estjét, amelyet hétfőn ad elő Budapesten, a Bem rakparti Hubay Jenő Zeneteremben.
Fenyő Ervin elmondta, hogy miről is lesz szó a Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából tartott eseményen. Az Ikrek havával kezdi, amelyből kiderül, hogy az addig édesanyának hitt asszony a nevelőanyja.
A színész a korszakot, amelyben a költő élt, a zsidótörvények fölolvasásával jellemzi. Az első, 1938-as törvény kimondja, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak által elfoglalható állásoknak csak a 20 százalékát tölthetik be zsidók. Az 1939-ben hozott második törvény tovább szűkíti az életlehetőségeket: nem lehet zsidót parlamenti képviselőnek választani, kinevezni középiskolai tanárnak és állami tisztviselőnek. 1941-ben meghozzák a harmadik törvényt, amely kimondja, hogy nem zsidónak zsidóval házasságot kötni tilos.
Elhangzik többek között a Tétova óda, a Nem tudhatom, a Sem emlék, sem varázslat, a Hetedik ecloga és a Nyolcadik ecloga, s a Töredék.
Fenyő Ervin fölolvassa Radnóti Miklós levelét Komlós Aladárnak, ebben a magyarországi zsidó költők antológiája tárgyában ír és hitet tesz a magyar írók, költők közössége mellett. Azt írta: „Zsidóságomat soha nem tagadtam meg… A zsidóságom életproblémám, mert azzá tették a körülmények, a törvények… Különben magyar költő vagyok… Így érzem ezt ma is, 1942-ben, három hónapi munkaszolgálat és tizennégy napi büntetőtábor után is.”
Az előadó utalt arra, hogy többször járt Auschwitz-Birkenauban, mert nem volt fölfogható számára, ami ott történt. Ezután kezdte foglalkoztatni Radnóti Miklós költészete, sorsa. Itthon kirekesztették, de az anyanyelve a magyar, ő maga otthon van, s ezt nem veheti el tőle senki, maga döntött, hova tartozik. Nem a túlélés volt számára fontos, barátai hiába próbálták megmenteni. A tanú sorsát vállalta, elfogadta, ami vele történik – vélekedik a színész.
