Marokkói város a zsidó-arab zene szolgálatában
Dési Tamás / Mazsihisz
„Kötelességemnek éreztem, hogy szeresselek téged és családot alapítsunk, de ha hátat fordítasz nekem, az a te hibád” – énekelte egy marokkói zenekar.
„És Isten megbocsát neked” – énekelte a tömeg a zsidó-arab és flamenco zenéket bemutató, egész hétvégén át tartó andalúz fesztiválon, amelyet minden évben megrendeznek, immáron hatodik alkalommal.
A Beverly Hills-i (Los Angeles) zsinagógának rabbija és kántora évek óta nagy örömmel tér vissza Marokkóba. „Marokkót mindenhová magunkkal visszük, különösen Izraelbe.” – tette hozzá a szintén Izraelben élő Raymonde el Bedawia, akinek neve arabul annyit tesz: „Casablanca-i.
„Sok ember hallgatja az andalúziai zenét, mert az izraelinek jó részének van marokkói gyökere. De itt, Marokkóban, én és Haim teltház előtt játszunk Casablanca-ban vagy Marrakesh-ben és Meknes-ben, és az egész közönség arab. Azért jönnek, hogy éneklő zsidókat hallgassanak, mert mi is marokkóiak vagyunk, akárcsak ők.”
A fesztivál motorja Andre Azoulay, az egyik legkedveltebb zsidó az arab világban. A városban született és a marokkói király tanácsadója. „Az egész világ, különösen az arab világ, példát vehetne Marokkóról és erről a fesztiválról, mert akkor láthatná, hogy működik az együttélés” – mondta Louk.
A fesztiválozók között mindenféle korú és társadalmi helyzetű ember megtalálható, fejkendős és modern ruházatú nők, turisták, külföldiek, zsidók és arabok.
Az andalúziai zene Spanyolországból származik. Abból a korból, amikor a zsidók és arabok együtt menekültek el az Ibériai-félszigetről, mert a spanyol katolikus monarchia leverte az ottani iszlám uralmat. Az 1492-től az inkvizíció erőszakosan térítette át a spanyol zsidókat, vagy vetette őket máglyára. Több ezren menekültek délre, Marokkó felé, és csatlakoztak a berber marokkói zsidókhoz, akik a bibliai idők óta ott éltek. Essaouria-ban gazdag kereskedő és kézműves zsidó családok éltek együtt a muzulmánokkal, és a kikötőváros vált az egyetlen hellyé az arab világban, ahol ugyanannyi zsidó élt, mint arab.
Az 1970-es években a legtöbb zsidó elhagyta Marokkót. Essaouira ma már nem kereskedelmi központ, és habár a halászat továbbra is élénk, a turizmus vált a fő ágazattá, közte hét zenei fesztivállal.
„Ez a fesztivál nem a fantázia szüleménye, nem nosztalgiázás Essaouira aranykorán. Ez a zene a valóság, amely zsidó és arab marokkóiak millióinak az érzelmeit és gondolatait adja vissza. Amikor manapság zsidókról és arabokról esik szó… ritkán van olyan, ami összehoz minket. Ezért olyan kedves számomra ez a fesztivál.” – mondta Azoulay.
Ravi Shankar Mishra és a kelet-indiai Ana la China a Benares-i Indilucia táncosokkal is fellép a fesztiválon, valamint Hayat Boukhriss és zenekara.
Marseilles-ből jött a műfaj legnagyobb képviselője, Maurice El Medioni zongorista, aki eredetileg az algériai Oran-ból származik, és tradicionális zsidó-arab-francia zenét énekel. A Gharnati-stílusú zenét Fouad Didi és a Tlemcen-i (Algéria) Tarab zenekara képviseli.
Egy népszerű Essaouira-i étterem tulajdonosa azt mondta: „Míg a városban élő zsidókat egy kezemen meg tudnám számolni, több ezer marokkói zsidó látogat el ide évente. A kultúra, és különösen a zenei fesztivál jelenti ma azt, amit korábban az export-import.”
