„A jelenlegi politikai elit nem képes visszaszorítani a szélsőségeket”
Szilágyi Iván Péter
Derce Tamás, Újpest független polgármestere a kerületi zsidó közösség aktív támogatója, a hitközség szinte minden nagyobb világi és vallási rendezvényén részt vesz. A szókimondó „városbírónak” többek között történészdiplomája van, emellett igazi Újpest-szakértő, családja ugyanis négy generáció óta a „Városban” lakik. Úgy ismeri kerületét, mint a tenyerét.
Az újpesti és környékbeli zsidóságot hosszú éveken át kemény kézzel, de lelkiismeretesen vezető és szervező Deutsch László főrabbit Újpestért díjban részesítette, polgármesterként mindig is odafigyelt a kerületben lakó különböző vallású és kisebbségű emberekre. Derce Tamással az újpesti zsidóság történetéről, a kerületiek nyitott szelleméről és a nemzeti radikálisok országos szintű megerősödésének lehetséges okairól beszélgettünk.
Immár több mint két évtizede vezeti ezt a kerületet. Polgármesterként és történészként hogyan látja az újpesti zsidóság helyzetét, múltját és jelenét?
Újpestet, ha tetszik, ha nem, zsidó telepesek alapították. Mai területén valaha mezőgazdasági terület, rét és legelő volt. Károlyi István volt a tulajdonos, és ő alapította Újpestet 1840-ben. Ez a modern Újpest születésnapja. A későbbi Újpesten zsidó emberek laktak, nekik voltak itt bérleményeik. Abban az időben olyan törvények voltak érvényben, amelyek megtiltották a zsidóknak a városokban való letelepedést, bemehettek a városok területére, de ott csak pénzváltással foglalkozhattak. A pénzváltásnál, ha megállunk: azt szokták mondani, hogy a zsidók a pénzemberek és lenyúlják a pénzt. Erre mindig azt válaszolom, hogy mi a fenéért hisztérikáztok!? Évezredeken keresztül a zsidó ember mással nem foglalkozhatott, csak pénzzel, mivel a földesúr számára az mocskos dolognak számított. Nem űzhettek szakmát, nem lehettek mesterek, nem vették be őket a céhekbe. Ha egy család generációkon keresztül egy dologgal, nevezetesen pénzzel foglalkozik, akkor az 50. generáció már sokkal jobban fog érteni ahhoz, mint a többiek – hiszen magával hozta elődei tapasztalatait. A nem zsidók maguknak köszönhetik, hogy nem értenek a pénzügyekhez!
Mivel 1840-ben városban még nem élhettek zsidók, viszont Újpest közel volt a Dunához és Pesthez, nagyon jó közlekedéssel, magától értetődött, hogy itt telepedtek le. Bőrgyárat üzemeltettek, szőlőt műveltek. Károlyi gróf ezt ismerte fel, amikor megalapította Újpest községét. Újpestet zsidó emberek alapították, és az újpestiek nem foglalkoztak azzal, hogy ki honnan jött. Ilyen értelemben egy liberális város volt. Úgy szólt az alapítólevél, hogy minden új telepes kapott bizonyos négyszögöl házhelyet. Ennek eredményeként váltunk 1944-re Budapest után Magyarország második legnagyobb iparral büszkélkedő városává, amelynek 60 ezer lakójából 17 ezer zsidó vallású volt. Arányaiban tekintve a legnagyobb zsidó város volt, de ezzel nem foglalkozott senki. Természetes volt, hogy befogadták a letelepedőket. Aztán jött 1944, mikor elvitték az újpesti zsidóságot…
Ehhez hogy viszonyultak a nem zsidó újpestiek?
Édesanyámra tudok emlékezni, akinek az egyik barátnőjét ugyancsak elvitték a nyilasok. Az újpesti zsidókat a lakók sorfala között vezették el. Mikor édesanyám odaszaladt a barátnőjéhez és akart neki adni valamit, majdnem behúzták a sorba, mondván „Ha ennyire szereted őket, menj te is velük!” Meg kell jegyezni, a keretlegények nem újpestiek voltak. Volt például egy ismert gyerekorvos, Klein doktor, akit még akkor is sokszor hívtak ki betegekhez, amikor már Dávid-csillagot kellett viselnie. Az újpestiek összetartására jellemző, hogy az újpesti nyilasok engedték, hogy ellássa feladatát és szabadon mozogjon, ilyenkor elfordították a fejüket. Más kérdés, hogy egyszer sajnos olyankor ment ki, amikor nem újpestiek voltak szolgálatban. Elfogták, és belelőtték a Dunába…
Családja sokat tett a zsidóságért az üldöztetés idején. Mesélne erről?
Gödöllőn volt az egyik gyűjtőtábor, keresztanyám és édesanyám testvére rendszeresen kijártak, hogy ennivalót és ruhát vigyenek a táborlakóknak. Nagyszüleim jómódú emberek voltak. Keresztanyáméknak ezt egy ideig engedték, majd az egyik ottani őr bedobta őket a foglyok közé, mondván: „Ha ennyire jól érzitek itt magatokat, maradjatok velük!” Őket is elvitték volna, csak nagyapám szedte le őket a vonatról a határon. Egy másik alkalommal nagynéném Esztergomból jött haza, ahol zárdában tanuló édesanyámat látogatta meg. A vonaton vele szemben egy sárga csillagot viselő zsidó nő ült, kisbabájával utazott. Mikor ellenőrzésre a németek nyílt pályán megállították a vonatot, letépte a nőről a sárga csillagot és elvette tőle a gyereket, akit elkezdett szoptatni: „Ha jönnek a németek, hagyja, hogy én beszéljek, és maga lesz az én szobalányom.” Így is történt, s mivel nagynéném kiválóan beszélt németül és pont ilyen idős gyermeke volt, nem bántották, sőt: szalutálva elengedték őket. Nem csak a rokonaim tettek így, szerintem nagyon sokan álltak ki az üldözöttek mellett, csak róluk nem beszélünk, történeteik a feledés homályába vesztek.
Az elhurcoltak közül hányan tértek vissza a háború után?
A 17 ezres közösségből körülbelül 3 ezren élték túl a táborokat, egy részük itthon maradt, míg a túlélők fele vagy nem jött haza, vagy a világba szanaszét ment. Ilyen volt a később évekig Magyarországon működő izraeli nagykövet, Joel Alon úr, akinek magyar neve Brichta Károly volt. Ő, ikertestvére és édesanyja túlélték a tábort, ikrekként Mengele kísérletezett velük.
Alon úr később Újpest díszpolgára lett. Az elvándorolt zsidók főleg Izraelbe mentek. 1944 igazi tragédiája az volt, hogy bebizonyosodott: a közösség nem képes külső erővel szemben megvédeni tagjait. Az az eszmény veszett el a világégés során – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában –, amely az emberiséget fenn- és összetartotta. A modern világba vetett hit dőlt meg. A jövőre nézve is tragikus tény ez!
A helyi közösség tehát itt sem tudta megvédeni tagjait. Egyáltalán próbálták?
A hitközség vezetői Újpesten is tárgyalásokat folytattak a németekkel, fizettek is volna társaik szabadságáért, de az egyezkedések végül nem vezettek eredményre.
A nem zsidó közösség fellépett üldözött polgártársaiért?
Voltak próbálkozások, például az akkori polgármester részéről, akit később koncepciós perben háborús bűnösként elítéltek… Számomra mindig is a debreceni bíró (korábban bírónak nevezték a polgármestereket) 17. századi esküje a mérvadó: „Hivatalom alatt felelek minden polgár személyi és vagyonbiztonságáért.” Ha egy polgármester nem tudja nehéz időben megvédeni városának lakóit, akkor az a minimum, hogy lemond! Nem a zsidó közösség nem tudta megvédeni magát, hanem a város a saját lakóit. Az sem érthető számomra, hogy ha Horthy fel tudott lépni Budapest zsidóságának védelmében, akkor miért nem lépett fel az egész ország zsidóságáért? Mint kormányzónak ez kötelessége lett volna. A hatalom bizony macerás dolog, súlyos felelősségekkel jár, és hozzátartozik, hogy gyakorlójának személyes biztonságát, életét is kockáztatnia kell polgárainak védelmében. Azokban az időkben Horthy testesítette meg az országot, ha ő nem cselekedett, az ország nem cselekedett…
A „felszabadulás” után hogy alakult a zsidóság sorsa?
Ez egy teljesen feltáratlan terület, amelyről nem sokat tudunk. Történészként bánt, hogy az újkori magyar történelem tele van fehér foltokkal, feldolgozatlan területekkel. 1945 után az új kommunista rendszer eléggé antiszemita volt. Mivel Sztálin nagyon utálta a zsidókat – Rákosival is ez volt a baja –, a Szovjetunió érdekkörébe tartozó szocialista országok vezetői is ebbe az irányba mentek el. Az antiszemitizmus a Szovjetunióban mindvégig fennmaradt; Kádár nem volt antiszemita, de rendszerében szovjet mintára vigyáztak arra, hogy se országos, se helyi szinten ne legyenek zsidók vezető pozícióban. Sztálin imádott dorbézolni, inni, éppen ezért elvtársai körében is követelmény volt a rendszeres alkoholfogyasztás, és így az alkoholizmus. Abban a rendszerben fentről lefelé terjedtek el a dolgok, így volt ez az antiszemitizmussal is. Aki nem követte a központi példát, a Nagy Vezért, az rögtön gyanús lett, és elvitték.
Holott Sztálinék a legnagyobb antifasisztáknak állították be magukat.
Meg kell nézni, hogy arányait tekintve az állami vezetésben hány zsidó származású ember volt. A Rákosi-rendszerben még sokan voltak, nem is kedvelték őket az oroszok, de a Kádár-rendszerrel már jobb viszonyban voltak. Brezsnyev kezdetben Kádárt sem kedvelte, de aztán a magyar pártvezető elsimította az ellentéteteket. A Kádár-rendszer működésének és így a zsidósággal kapcsolatos politikájának tényleges feltárása sajnos nem történt meg. Összesen három könyv jelent meg Kádárról, akinek rendszerében Aczél György kivételnek számított, mivel zsidó származása ellenére is magas pozíciót foglalhatott el. Kádár azért bízott benne, mert együtt voltak az illegalitásban az 1000 fős Kommunista Pártban. 1945 előtt ugyanis csak ennyi tagja volt a Kommunista Pártnak, és mindenki ismerte a másikat. 1956 után az országban, és így Újpesten is, csendes antiszemitizmus uralkodott, amely az állami kinevezések során nyilvánult meg. Ez mindenkire vonatkozott, akire ráfogták, hogy zsidó.
Újpesten ez miben nyilvánult meg?
Senki sem foglalkozott a másik származásával, mivel együtt nőttünk fel. Származástól függetlenül segítettünk egymásnak, a szemközt lakó Csóka Janiék például igen szegények voltak, erre a sajátunkból adva átvittünk nekik ruhát és kaját. Persze tudtuk egymásról, hogy ki zsidó, ki cigány és így tovább, de ezt a tényt úgy kezeltük, mint a másik ember nevét. Nem számított semmit! Mikor felnőttünk, ugyanabba a galeriba tartoztunk, és ugyanúgy átmentünk a Tripoliszba verekedni. Mindig is azt mondom, hogy a baj nem a tősgyökeres újpestiekkel van, hanem a betelepülőkkel, az újakkal, ők kezdtek el zsidózni, cigányozni, keverni.
Milyen most a betelepülők aránya?
Inkább úgy fogalmazok, hogy Újpesten a cigányság száma 6 és 8 ezer körül lehet. Ez azonban az önkormányzat vezetésében és az én baráti, ismeretségi körömben nem téma, nekünk csak az számít, hogy normális ember vagy-e vagy sem. Beilleszkedsz-e vagy sem. Mindig az újnak kell beilleszkednie a közösségbe. Úgy tanítottak, hogy ha valahová bemész, mindig te köszönsz előre, és neked kell alkalmazkodnod.
A beköltözők tiszteletben tartják ezt a ki nem mondott szabályt?
A többség igen. Az Újpestre települők döntő része 2-3 év múltán már újpesti lesz. Nekünk az a szerencsénk, hogy természetes határaink vannak. Mind a 13 kisebbség jelen van és önkormányzatot alakított kerületünkben, az állam mellett az újpesti önkormányzat is támogatja őket. Ez egy normális közösség, persze itt is vannak bolondok, ferde agyúak, de nem sokan. Polgármesterré választásom óta a Szent István-i gondolathoz tartom magamat, amely kizárja a megkülönböztetést. Már első kampányomban, még SZDSZ-es polgármesterjelöltként is idéztem nagy királyunk Imre herceghez intézett gondolatait. Napjainkban ehhez képest számos olyan politikus is hivatkozik Szent Istvánra, aki antiszemita és rasszista gondolatokat hangoztat. A történelemből tanulni kell, tényeire alapozva könnyebb megérteni a cigányság mostani helyzetét is. Sosem engedték meg nekik, hogy beköltözzenek a városokba, és így felzárkózzanak a többséghez. Csak a falu vagy a város szélén telepedhettek el, költözködniük kellett, és így viselkedésük a vándoréletmódhoz igazodott. Legalább 300 évvel le vannak maradva – a mi hibánkból. Ha nem adunk nekik pozitív diszkriminációt, a büdös életben nem fognak beilleszkedni, és mindig csak háborúskodni fogunk. Ezt akarjuk? Amerikában a négerekkel kapcsolatosan pozitív diszkriminációt alkalmaztak, és meg is lett az eredménye, szépen lassan változni kezdett a viselkedésük. Azon is el kell gondolkoznia ennek az országnak, megengedhetjük-e magunknak, hogy házon belül csináljuk a balhét – miközben lassan ránk szakad a ház… A kormányváltás sem fog csodát tenni, csak a címert festik át pirosról narancsra – miközben az ország tovább fog rohadni.
A radikálisok erre azt mondják, hogy majd ők, az „új erő” rendet tesznek. Mit szól ehhez?
A baloldal hisztériakeltésével nem értek egyet, nem lesz itt zöld ár, szennyár, fasiszta csőcselék. A Lajtától nyugatra minden társadalomban vannak szélsőségesek, újfasiszták, még Németországban is, pedig ha valahol volt pozitív értelemben vett agymosás, az Németország. Nyilas hatalomátvétel nem lesz. A Jobbik megerősödése az SZDSZ hibája, Kuncze Gáborék annyira szélsőségesen liberális irányba mentek el, hogy annak hatására a társadalom radikalizálódott, átbillent a mérleg nyelve. Mindent a piacra bíztak és eladtak, dühöt és erőszakot gerjesztve. Minden pofonra és üvöltésre egy másik a válasz. A politikusoknak, és főként a kormánypártiaknak, minden szavukra vigyázniuk kell, mert azoknak országos hatásuk lesz, az emberek forgatni fogják őket és hivatkoznak rájuk. A parlamenti pártok ehhez képest lekezelik az embereket. Ennek a politikai elitnek el kell tűnnie az országból, mert reménytelen helyzetbe hozták Magyarországot. Ahhoz, hogy visszaszoruljanak a radikálisok, le kellene ülnie a két oldalnak és tényleg figyelnie egymásra, komolyan gondolva az együttműködést. A mai politikusok ezzel szemben úgy viselkednek, mint a régi kommunisták: „Ha nem vagy velünk, akkor ellenség vagy!”
