Egy élő temető
Forrás: Mix Online
Amikor Árpád apánk alaposan el volt foglalva a honfoglalással, körülbelül abban az időben telepedtek le a zsidók Prága városában. Először a kastély körül építkeztek, majd saját, úgynevezett zsidóvárost alakítottak ki.
A keletről érkező, többnyire menekülő hit- és sorstársaik már ebbe a városrészbe költöztek, és rövid idő alatt építészeti remekművek népesítették be Prága óvárosát.
Rövid idejű volt a békés, nyugodt élet. Hamarosan gettóvá alakították a zsidóvárost, fallal elkerítették, éjszakára bezárták a kapukat. Kétszer is kiűzték Csehországból a zsidó lakosságot, 1541-ben és 1744-ben, de mindig visszafogadták őket. Prágának, Csehországnak szüksége volt a zsidó tudósokra, orvosdoktorokra, mérnökökre, építészekre. Például már a Prága mai jelképét is jelentő Károly híd tervezésében, kivitelezésében részt vettek a prágai zsidók, sőt a legenda szerint a kabbalista csodarabbik számították ki azt a napot, amikor a legbiztonságosabbnak ítélték a híd építésének megkezdését. Lehet, hogy tudtak valamit, mert a híd ma is áll, igaz felújítás alatt. Rájöttek, a zsidó vallású lakosság békésen és hasznosan beépült a cseh közé és kiválóan tudnak együtt élni. 1848 óta teljes az egyenjogúság. Akik megtartották vallási szokásaikat, aszerint élnek, de a többség asszimilálódott. Legföljebb zsidó vallású csehnek mondják magukat. Így aztán az 1851-ben megszűnt zsidóváros, ma már csak történelmi emlék.
De a zsinagógák és a híres zsidó temető ma is Prága egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága. A temető szinte megbújik az óváros apró házai között. Több zsinagóga is körül öleli. Nagyon kicsi a temetőkert alapterülete, ezért az évszázadok alatt egymás fölé is temették a halottakat. Néhol öt, hat szinten nyugszanak.
A legrégebbi épen maradt sírkő 1439-ből származik és Avigador Karo rabbi nyugszik alatta. A sírkövek, mintha földrengés kuszálta volna össze, egymásra dőlve, rendezetlen halmazokban sorjáznak. A látvány megdöbbentően megható.
Kövek és emberek. Alul a több mint hétszáz éve itt nyugvó városalapító zsidó halottak, idefönt a turisták hada özönlik az egész világról. Nem kötelező a kipa – a zsidó templomi fejfedő -, vagy a kalap, de tiszteletből szinte mindenki felveszi. Ott jártamkor kék-fehér mintás egyforma kipában Németországból érkezett diákcsoport látogatta a sírokat, csendben, tisztelettel. Egy követ – zsidó szokás, virág helyett – tettek a sírkövekre.
Szívmelengető pillanat. Minél többen jöttek, annál nagyobb lett a csend. Magyar turistákkal nem találkoztam. De azért biztosan voltak. Remélem.
