Arthur Koestler szoboravató Terézvárosban
Szilágyi Iván Péter
„Egy olyan férfi szobrát avatjuk ma itt, aki egyszerre küzdött szóval és tettel mindkét 20. századi totalitárius ideológia és rendszerek ellen. Aki többször folytatott szemtől-szembe – egyik művének címét idézve – párbeszédet a halállal, de életerejével mindig legyőzte azt” – mondta avatóbeszédében a terézvárosi Lövölde téren Demszky Gábor főpolgármester.
„…szobrának mai felállítása jelzi, hogy a mi városunkból indult, az igazságért annyit harcoló férfi végleg hazaérkezett közénk. Harcoljunk egyszerre és olyan bátran a totalitárius eszmék és gyakorlat ellen, mint ahogy ő harcolt. Merjünk olyan nyitottak lenni minden új előtt és olyan elszántak lenni minden hazugsággal szemben, mint ő volt!” – folytatta beszédében Budapest főpolgármestere.
„Arthur Koestler születése után száznégy, halála után huszonhat évvel visszatért oda, ahonnan elindult: Budapestre, Terézvárosba. „Ma joggal mondhatjuk, hogy a tiltás és tudatlanság vasfüggönye, amely oly sokáig választotta el hazájától – eltűnt!” – mondta beszédében Verók István Terézváros polgármestere „Nem Koestlernek volt szüksége, hogy szobrot kapjon, hanem nekünk, hogy kerületünk leghíresebb szülöttjét ország-világ előtt a magunkénak mondhassuk.”.
Arthur Koestler szobrán fekete lepel van, a legendás forradalmár és örök bajkeverő lepel alól hallgatja az őszinte beszédeket, mozdulatlanul figyeli az eseményeket.
Varga Imre szobrászművész alkotásán a fejét balra fordító és enyhén lehajtó alak egy sötét és világos gránátelemekből épített, kettétört óra számlapján ül. Jobb kezével a számlap felületére támaszkodik, bal kezét jobb lábára helyezett könyvén tartja.
Arthur Koestler 1905. szeptember 5-én született Budapesten, polgári zsidó családban. A terézvárosi Szív utcában töltötte gyermekkorát az utca neve meghatározta egész életét: sokszínű, forradalmi, melankolikus zseni volt. Antikommunizmusa és antifasizmusa miatt többször bebörtönözték, rajta volt mind a nácik, mind a szovjetek fekete listáján.
Külföldi lapok tudósítójaként a ’20 években bejárta Palesztinát, majd Németországot, Franciaországot és Szovjetuniót. Részt vett a spanyol polgárháborúban, ahol kommunista elkötelezettsége miatt halálra ítélték. Évekig párttag és hívő kommunista, aztán barátai meghurcoltatását látva szembefordul Sztálini rezsimmel és 1940-ben megírja a „Sötétség délben” című, a század egyik legnagyobb vihart kavart regényét, amely megrendítő vádirat a sztálinizmus embertelen diktatúrája ellen.
Cionista időszakában többször járt Palesztinában, majd közvetlenül megalakulása után Izraelben is, de nem tudott beilleszkedni, nem tudta megtanulni a héber nyelvet. Kellő nyelvtudás nélkül viszont íróként nem fogadták el. Felmerült benne az Izraelben való letelepedés gondolata, de aztán végleg szakított a zsidó állammal. Sőt, később nagy vitákat váltott ki, mikor egyik írásában a zsidóságot válaszút elé állította: vagy költözzenek Izraelbe, vagy teljesen olvadjanak be az őket körülvevő világba, az országba, ahol élnek.
Később szakított a politizálással és a tudomány felé fordult, kampányokat szervezett a halálbüntetés ellen és az eutanázia mellett.
Gyűlölték a kommunisták, a nácik, a zsidó közössége sem fogadta be. A Kádár-rendszer alatt művei tiltott olvasmánynak számítottak. Megszakítva politikai visszavonulását és önkéntesen vállalt csendjét, 1956-ban kiállt a magyar forradalom és szabadságharc mellett és küzdött a halálraítéltekért. Embereket mentett, a maga harcos-szervező módján. Önkezével vetett véget életének 1983-ban.
Az írót Terézváros 2005-ben díszpolgárává választotta. Szobrának felállítását többek között a Fővárosi Önkormányzat és Terézváros finanszírozta.
A szoboravatás után hamar elcsöndesedett a Lövölde tér, s maradt a hideg, a szél és a komor őszi hangulat.
