Harsányi László: Edinger Márta (EDMA) (1924-1997)

Még mindig van feladat és lehetőség viszont
újabb művészeket, énekeseket, színészeket, képzőművészeket bemutatni, ezzel fel
is töltve a tervezett három másik kötet eddigi szereplőinek sorát.

Edinger Márta művész pályája során volt
grafikus, neves karikatúrista, szobrász.

Sárközy Mátyás 1998 júliusában a Magyar Hírlapban beszámolt Edinger Márta
egy évvel a halála után rendezett, londoni kiállításáról (hogy miként került
Londonba, arról majd később), és így írt az emigrációja elötti évekről:

„A jómódú pesti lány előbb Bernáth Aurél magántanítványaként festőnek
készült [egyes adatok szerint követte mesterét a nagybányai Szabadiskolába – H.
L.], majd a holocaust túlélőjeként (fivére munkatáborban halt meg),
Koffán-növendékként grafikusnak. Ám bolyongott Pesten egy menekült lengyel
karikatúrista, a berlini Simpliccimus
Hitler által elűzött munkatársa, aki vendéglőkben és éjjeli mulatókban pénzért
rajzolt gyorsportrékat. Vele ismerkedett össze Edma és tőle tanulta meg a
mesterség fortélyait. Az EDMA nevet is feltehetően tőle kapta.”

1940-től a Művészeti Tervező és Műhelyiskolában tanult, amely három év
elteltével Atelier-diplomát adott. 1943 márciusában a
MIEFHOE (Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos
Egyesülete) művésznövendék tagjai kiállítást rendeztek. A Népszava beszámolt a fiatal művészek teljesítményéről, s az akkor 19
éves lány nevét is megemlítette: „Edinger Márta több ötletes karikatúrája […]
amelyek elsősorban ragadják meg figyelmünket”.

A következő hír már az OMIKE Művészakció
1944-es téli kiállításáról szólt, ahol Edinger Márta két rajzzal szerepelt. A
címük megmaradt: Grimasz és Férfifej.

Ezt követően 1945 júniusában a Mai Nap adott hírt a fiatal grafikusról:

„A Scanteiai című legnagyobb
bukaresti napilap rajzolója Edma, aki különösen a háborús bűnösökről készített
karikatúráival aratott nagy sikert, magyar. A neve Georg [helyesen Gordon H.
L.] Györgyné Edinger Márta.”

A romániai évek után EDMA 1947-ben visszatért a magyar fővárosba,
ahol először a Szabad Nép alkalmazta.
Ebben az évben részt vett A magyar
ujságrajzoló művészek 2. kiállításán a Nemzeti Szalonban.

Rajzait a budapesti lapok (Szabad
Nép, Irodalmi Újság) már az ötvenes évektől rendszeresen közölték. A Szabad Néptől elbocsátották, de a Ludas Matyi rögtön befogadta. Ott
1953-tól rendszeresen közölték a rajzait, amelyek között – a többi, más újságokban
megjelent, főként színészportréitól eltérően – nagy számban voltak politikai
tárgyú karikatúrák is. Számos lap foglalkoztatta ezen kívül is: Szabad Ifjúság, Színház és Mozi, stb.

1955-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol
Koffán Károly tanítványa volt. Már ekkor ismertek voltak portrékarikatúrái,
melyeket elsősorban a hazai értelmiségi elitről készített, s amelyeket ebben az
évben könyv alakban is kiadtak Nevető
Pantheon címen. Az album 100 híres, közkedvelt művész karikatúráját
tartalmazta, melyek többsége tollrajz.

Művészportréiért Edinger Márta még ugyanebben az évben Munkácsy
Mihály díjat kapott.

1955-ben reprezentatív kiállítást rendeztek a felszabadulás 10.
évfordulója alkalmából. A kiállításnak volt egy része a
„karikatúra-termésekből”. A Szabad Művészet májusi kritikája (Miklós Pál:
Tíz év alkotásai között) szerint a műfaj „fogyatékosságaival hívja fel magára
figyelmünket”. EDMA is kap tőle egy enyhe kritikát:

„Még a rajzkultúrájával és portréin képszerű fogalmazású humorával
kiemelkedő Edma sem fejleszti tovább eredményeit figurális
karikatúra-kompozíciókká.”

1956 februárjában az Eötvös Klub rendezett számára kiállítást –
Gulyás Dénessel közösen –, ennek kapcsán jelent meg Színészek maszkban című kiskönyve. A Népszava így írt a kötet színészportréiról:

„Ezek valójában nem karikatúrák, hanem jellemképek. Ezekben a
rajzokban az ábrázolt színész karakterének egy-egy jellegzetes vonását ragadja
meg és kiélezi egészen a karikatúra határáig, átitatva egyben a szerepbeli
figura jellemével is.”

1956-ban megbízták, hogy készítsen karikatúrákat a melbourne-i
olimpia győzteseiről. A rajzok, bár elkészültek, soha nem jelentek meg, mert
kitört a forradalom, melynek leverése után EDMA Angliába vándorolt, férjével
Gordon György festőművésszel, ahol már festészettel és kisplasztikával is foglalkozott.
(Majd elvált és új férjével Balázs Róbert kutató-biológussal Londonban élt.) Emigrációs
(Irodalmi Újság, Magyar Szó) és más újságok
(Observer, Reader’s Digest) számára
rajzolt, valamint a Central News-nál
dolgozott. Az Irodalmi Újság számolt
be 1957. áprilisi londoni kiállításáról.

Karikatúráival már nem aratott nagy sikereket, viszont kerámiái és
kisszobrai népszerűek lettek. 1966-ban kerámiaüzemet nyitott, a hetvenes
években pedig a South Norwood Education Centre-ben kerámiát oktatott. 1987-ben
Amszterdamba, majd 1994-ben Kaliforniába költözött. 1996-ban tért vissza ismét
Londonba, s nem sokkal utána Magyarországra.

1997 tavaszán itáliai útja során érte a halál.

Képek:

 1.) Sárga csillaggal 1944. eupoeana.eu
 2.) Önarckép a Nemzeti Szalon kiállítási
katalógusából 1947.
 3.) Könyvének, a Nevető Pantheonnak a
színlapja. 1955.
 4.) Béke és Szabadság, könyvnapi
felvétel. 1955.
 5.) Huncut öregasszony. Katalógus 1997

---

---