A zsidó térképész, aki újrarajzolta a középkori világot
Talán sokaknak ismerős a helyzet, amikor annyira elkényelmesedünk, hogy szinte minden lépésnél a Google Térkép útmutatására hagyatkozunk utazás közben. Bízunk a pontosságában. A középkorban azonban a térképek gyakran egészen más célt szolgáltak. Az általuk megmutatott titokzatos tájakat fantasztikus lényekkel és népszerű legendákkal népesítették be, hogy érzékeltessék: az ismeretlenben veszély és misztikum rejlik.
1375-ben azonban a Földközi-tenger egy kis szigetén egy zsidó mesterember kísérletet tett arra, hogy egyensúlyt teremtsen a valóság és képzelet között. Abraham Cresquesnek hívták, és az általa készített Katalán atlasz a középkor egyik legnagyobb hatású térképévé vált.
Cresques Palma de Mallorcán élt – egy olyan városban, amely kereskedők, hajósok és tudósok találkozóhelye volt. „A térképek és iránytűk mestereként” ismerték, jártas volt a Földközi-tengert járó népek tudományaiban és nyelveiben. Míg megrendelői keresztény királyok, a forrásai globálisak voltak: zsidó csillagászati művek, iszlám földrajz és messziről érkező utazók beszámolói egészen Kínáig.
A középkori térképek gyakran inkább a hitet fejezték ki, mintsem a tudományt. Világképet tanítottak, nem útbaigazítást adtak. Cresques korában már erősödött az igény a pontosság iránt, ám a Katalán atlasz mégsem szakít teljesen a hagyománnyal. A friss hajózási adatok precizitását ötvözi azzal a csodával, amelyet az emberek a világról meséltek.
Nyugat-Afrikában Mansa Musát, Mali legendásan gazdag uralkodóját látjuk, kezében aranygömbbel. Ázsiában a mongol császár felügyeli a kereskedelmi útvonalakat, amelyeket Marco Polo leírt. És ha figyelmesen a térkép szélére nézünk, felfedezhetjük: Cresques egy rejtett, mégis erőteljes üzenetet is elhelyezett egy ellenséges világban élő zsidóság számára.
A 14. századi mallorcai zsidók bizonytalan helyzetben éltek. Vagyonhoz való jogaikat korlátozták, sárga jelvényt kellett viselniük. Mégis sokan nélkülözhetetlenné váltak tudásuk, kézművességük és kereskedelmi kapcsolataik révén. Abraham Cresques és fia, Jehuda – akit később kényszerrel megkereszteltek – a tisztelet és félelem közötti törékeny térben élt.
Az atlasz magán hordozza a megélt szorongást. A zsidó próféciák apokaliptikus szereplői, Gog és Magog ellenséges nemzetekként tűnnek fel a térkép peremén. Ariel Fein művészettörténész így ír erről: „Cresques számára, aki az egyre erősödő keresztény üldöztetések idején élt, mindez a messiási reményt fejezte ki – hogy az elveszett törzsek egyszer átlépik a Sambation folyót, elhozzák a zsidó Messiást és a zsidó jövő függetlenségét.”
Ugyanakkor Cresques saját korának történelmi lehetőségeiben is reménykedett. Ezt meglepő illusztrációi mutatják. Bár keresztény király megbízásából dolgozott, a világ uralkodóit is királyi méltósággal ábrázolta. Fein külön kiemeli, milyen szokatlan módon mutatja be ezeket az uralkodókat: „nem ellenségesként vagy fenyegetőként, hanem tiszteletreméltó, hatalmas és virágzó riválisokként.” Cresques olyan globális képet festett, ahol a különbözőség nem szükségszerűen vezet konfliktushoz; ahol nagy civilizációk képesek egymás mellett létezni.
Cresques kezei között a világ, amilyen valójában, átfedésben van azzal a világgal, amilyen lehetne. Térképe egyszerre navigációs eszköz és erkölcsi vízió, amely elismeri a minket körülvevő veszélyeket, miközben kitart amellett, hogy a történelemnek van iránya és célja. A mi korunkban – amely algoritmikus pontossággal működik, de gyakran híján van az értelemnek – Cresques emlékeztet bennünket arra, hogy utunk megtalálásához mind térbeli, mind lelki orientációra szükségünk van.
Cresques munkájával olyan egyensúlyi képet fogalmazott meg, amely közvetlenül szól a mi korunkhoz. A modern világ túlzó ellentétpárjai – tudomány és hit, nemzeti büszkeség és globális szolidaritás – mellett az ő térképe azt üzeni: a világ elég tág ahhoz, hogy mindezek elférjenek benne.
És miként Cresques világa, a mi életünknek is szüksége van egy középpontra. Az atlasz Jeruzsálemet helyezi a világ szívébe – szimbolikus szívként, amely összetartja a részeket. Mindannyiunknak el kell döntenie, mi áll a saját térképünk közepén: hit, család, lelkiismeret vagy valami más.
Izrael földje a térkép közepén látható, a bibliai Vörös-tenger élénkpiros színnel van festve. Cresques megjegyzést is fűz hozzá: itt menekültek el Izrael fiai az egyiptomiak elől.
Bár már nem középkori tengereket hajózunk, ma is a világ bonyolult térképén próbáljuk megtalálni helyünket. Cresques emlékeztet: a cél nem pusztán a világ pontos ábrázolása, hanem az is, hogy bölcsen éljünk benne – úgy, hogy értékeinket a középpontban tartjuk, miközben új horizontokat fedezünk fel.
Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
