Napi Talmud – Szánhedrin 44: Bűnrészesség
A My Jewish Learning napi Talmud-magyarázatait az alábbiakban folytatjuk. Amikor Józsué és az izraeliták elfoglalták Jerikót, Józsué figyelmeztette embereit, hogy a város minden tárgya hérem státuszban van, vagyis meg kell semmisíteni, vagy Istennek kell szentelni. A Józsué könyve 7. fejezete azonban elmondja, hogy egy ember, Ákán, mégis vett magának ezekből a dolgokból.
A szöveg szerint Isten rendkívüli haragra gerjedt az engedetlenség miatt, és ennek következtében az izraeliták elvesztették következő csatájukat Aj városa ellen. Amikor Józsué magyarázatot keres a vereségre, Isten kijelenti, hogy amíg a héremet ki nem irtják Izraelből, és a tolvajt meg nem büntetik, addig nem lesz Izraellel a harcban.
Végül Ákán beismeri a lopást, és súlyos büntetést kap. A Józsué könyve így írja le: „Józsué és egész Izrael vele, együtt elfogták Zeráh fiát, Ákánt – az ezüstöt, a köpenyt és az aranyrudat –, fiait és leányait, az ökrét, a szamarát, a nyáját, a sátrát és mindenét, és felvitték őket Ákór völgyébe. Józsué ezt mondta: ‘Milyen bajt hoztál ránk! Az Örökkévaló ma bajt hoz rád.’ És egész Izrael megkövezte őt. Tűzre vetették őket, majd megkövezték őket” (Józs 7,24–25).
A történet szó szerinti olvasata azt sugallja, hogy nemcsak a tolvaj Ákán, hanem gyermekeinek élete is véget ér. A rabbik számára ez mélyen erkölcsi problémát vet fel. Hogyan követelhetne az igazságos Isten halált gyerekek számára apjuk bűnei miatt? Másképpen értelmezve a kérdést: hogyan bűnhődhetne egész Izrael egyetlen ember vétkéért?
A Talmud első megközelítése arra törekszik, hogy magyarázatot adjon Ákán feleségének és gyermekeinek büntetésére:
„Ákán esetében miért büntették őket? Mert a felesége és a
gyermekei tudtak róla.”
A Talmud szerint Ákán családtagjai bűnrészessé váltak: tudtak a lopásról, ismerték Isten parancsát, mégis hallgattak. Tévedésük és hallgatásuk miatt részesülnek a büntetésben.
Ráv Huna azonban másként értelmezi Ákór völgyének jelenetét:
„Ha Ákán vétkezett, vajon egész Izrael vétkezett? Hiszen
az áll (Józs 7,24): ‘És egész Izrael vele.’ Inkább (Józsué azért vitte őket
oda), hogy megfeddje őket. Ugyanígy (Ákán családját is) – hogy megfeddje őket.”
Ráv Huna szűkszavú, de lényeges olvasata szerint Józsué nem azért vitte egész Izraelt Ákór völgyébe, hogy ott kivégezzék őket, hanem azért, hogy feddésben részesüljenek – hogy saját szemükkel lássák és megtapasztalják a bűn következményét. Ugyanez vonatkozik Ákán fiaira és leányaira is: jelen kellett lenniük apjuk kivégzésénél, hogy tanuljanak abból, mi történik, ha valaki megszegi Isten egyértelmű parancsát. Bár hallgatásuk helytelen volt, Ráv Huna szerint – a szöveg legvalószínűbb szó szerinti értelmével szemben – csak Ákánt, a tényleges vétkest sújtotta halál.
Végső soron a Talmud megkülönbözteti: a tényleges elkövetőt, azokat, akik hallgatásukkal bűnrészesek, és azokat, akiknek semmi közük az ügyhöz egyénileg („egész Izrael”) .
Míg csak az a személy hal meg, aki közvetlenül megszegi Isten parancsát, mások sincsenek teljesen elszigetelve a büntetés tanulságától: valamilyen módon mindenkinek szembesülnie kell a legsúlyosabb bűn következményeivel.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
