Gyász: Elhunyt Ébner Miklós (1939-2025), a Zsidó Múzeum nagy mesélője
Miklós bácsi, vagy Miklós – hiszen tulajdonképpen mindenkivel tegeződött – meghatározó tagja volt a Zsidó Múzeumnak. 2000-ben kezdett itt dolgozni, és egészen tényleges nyugdíjba vonulásáig, a Covid alatti kényszerű zárásig, türelemmel és alázattal fogadta a látogatókat.
Angolul, németül és persze magyarul is vezetett csoportokat, egyénileg érkező turistákat is, hatalmas tudása, műveltsége és elhivatottsága mindenkinek egyértelmű volt. Szívesen beszélgetett is a vendégekkel, bárhonnan is jöttek; Miklós néha, ha jó távoli országból érkeztek, akkor megjegyezte, hogy „oh, just next doors!” – vagyis, hogy „innen a szomszédból”. Hiszen kicsi a világ, és most még kisebb is lett, (vagy talán nagyobb?) hogy Ő elment.
Számtalan történetet mesélt nem csak nekünk, kollégáknak, de vendégeinek is, akiknek sosem mulasztotta el elmondani, hogy Holokauszt túlélőként őt maga Raoul Wallenberg mentette meg. Ez meghatározó volt életében, ahogy a zsidóság kultúrájának, történelmének ismerete is. Számára a tárlatvezetés, a tudás átadása küldetés is volt.
Történeteibe mindig beleszőtte családját, gyermekeit, unokáit, rendkívül büszke volt rájuk. „I used to live in London.” – „Éltem Londonban” – mesélte. Múzeum előtti munkája miatti külföldi kiküldetéseinek londoni állomása a hetvenes évek nehézségei mellett is a legrózsásabb volt, hiszen lánya ott született. „My daughter was born there, and everything became rosy.” „Lányom kint született, és minden ígéretes (rózsás) lett.”
Miklós nem pusztán egy volt a kollégák közül, hanem úgyszólván a múzeum őre, vagy inkább a múzeum szellemiségének és jelentőségének őrzője volt. Nagyon sokat jelentett neki ez a hely, ha tehette volna, még sokáig maradt volna, és talán még most is bölcs nyugalommal figyelné a betérőket.
Miklós! Köszönjük Neked a rengeteg emléket, történetet, amellyel minket is gazdagítottál, sohasem feledünk!
Isten veled!
