Visszahelyezték méltó helyére a mezőkövesdi holokauszt-emlékművet
Mártír-megemlékezés keretében avatták újra
a Mezőkövesdi Zsidó Mártírok emlékművét, amely ötvennégy év után került vissza
méltó helyére dr. Fekete Zoltán polgármester kezdeményezésére, a Mezőkövesdi
Önkormányzat és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz)
együttműködésének köszönhetően. A mártír-megemlékezésen Prof. dr. Grósz Andor,
a Mazsihisz elnöke is beszédet mondott.
A monumentális kőemlék felújítva, a város közösségének
összefogásával mostantól ismét a múlt tanulságát és az emlékezés parancsát
hirdeti.
A Mezőkövesdi Zsidó Mártírok emlékművét eredetileg
1947-ben állították az egykori zsinagóga – a mai Bárdos Lajos Tagiskola – udvarán.
1970-ben azonban eltávolították, és a miskolci zsidó temetőbe szállították. Öt
évtized múltán, Mezőkövesd képviselő-testületének döntése nyomán, a város úgy
döntött, hogy visszahelyezi az emlékművet, amely most ismét a Hősök terén, a
közösség szívében áll.
A mártír-megemlékezésen jelen volt Deutsch Miklós, a
Miskolci Zsidó Hitközség és Blajer Gábor, a Nagykállói Zsidó Hitközség elnöke,
valamint dr. Tepper Ádám, a Szegedi Zsidó Hitközség alelnöke is.
dr. Fekete Zoltán polgármester
Dr. Fekete Zoltán,
Mezőkövesd város polgármestere köszöntötte a megjelenteket. „Emlékezni
jöttünk össze és azért, hogy sok évtizedes adósságunkat rójuk le” – mondta,
majd felidézte a 81 évvel ezelőtt történteket. „870 embert ragadott el a sötétség.
Róluk szól a mai nap, és nekik állít emléket ez az emlékmű.”
Prof. dr, Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke. Fotó: Vajda János / boon.hu
Elsőként Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz
elnöke mondott emlékbeszédet.
„Ma, a mezőkövesdi mártírok emlékművének újraavatásán, több mint nyolcvan
évvel a deportálás után közösen rójuk le kegyeletünket a Mezőkövesdről
elhurcolt nők, gyermekek, idős emberek és munkaszolgálatra kényszerített
férfiak emléke előtt. Rájuk emlékezünk – és rajtuk keresztül az ötszázezernél
is több magyar zsidó áldozatra.”
A Mazsihisz elnöke hangsúlyozta: a holokauszt nem
csupán a zsidó közösség, hanem az egész nemzet és az emberiség tragédiája.
„Kevés hely van az országban, ahol ilyen példamutatóan ápolják a megszűnt zsidó
közösség emlékét, mint itt, Mezőkövesden” – mondta, nagyra értékelve a városvezetés
döntését.
Emlékeztetett arra is, hogy az emlékmű az eredeti
helyén „tíz évet sem maradt fenn, ismeretlenek megrongálták, majd elbontották.”
1970-ben a miskolci zsidó temetőbe került, „látszatintézkedésként, hiszen a
zsidótemető látogatóit nem kellett a holokauszt mártírjaira emlékeztetni.
Emlékeztetni a többségi lakosságot kell – és rámutatni, hova vezethet a
fajgyűlölet és az antiszemitizmus, amely búvópatakként továbbra is jelen van
társadalmunkban.”
Takács Norbert alpolgármester
Ezt követően a megemlékezésen Takács Norbert alpolgármester
Miklós Dorottya Zsidó rapszódia című versét olvasta fel.
Markovics Zsolt főrabbi
Markovics Zsolt,
Miskolc főrabbija az emlékmű feliratát olvasta fel:
„Ki ad neked a vizek forrásából. Ki adja a forrást a te könnyeidhez.
Könnyeim hullnak nappal és éjjel, mert megszentségtelenítették az én népem
házát.”
Szavaiban párhuzamot vont a Tóra mostani hetiszakasza és a XX. századi
történelem között. Leh lehá… Menj el a te országodból a te
szülőföldedről, atyád házától olvashatjuk most szombaton, ám 81 évvel ezelőtt a
történelem megváltoztatta az évezredekkel ezelőtt megírt bibliai részlet
jelentését.
Felidézte, hogy a mezőkövesdi zsidókat – mint annyi más településen –
megfosztották jogaiktól, majd deportálták.
„81 évvel a holokauszt borzalma után van egy város,
van egy önkormányzat, egy vezetés, amely tisztában azzal, hogy annak a
városnak, amely nem ismeri múltját, annak nincsen jelene és nem lehet jövője
sem” – emelte ki a főrabbi, megköszönve az önkormányzat és a városvezetés
munkáját, aminek köszönhetően létrejöhetett a mai megemlékezés.
Beszédét azzal a kérdéssel zárta, hogy vajon 81 évvel
a holokauszt után hogyan tovább? Hogyan éljünk, hogyan alkossunk és teremtsünk,
hogyan próbáljuk megélni mindazt, amiről lehet, hogy mi magunk nem tehetünk,
hiszen később születtünk. Jeremiás, a száműzetés prófétájának szavait idézte
fel: „az apák ettek egrest, de a fia foga vásik bele” Vagyis mindannyian
felelősek vagyunk a múltért, és mindannyiunknak ápolnunk kell azt. „Hogyan?
Nagyon egyszerű. Emberként kell élnünk, emberként kell alkotnunk és
teremtenünk” – zárta gondolatait a főrabbi.
dr. Tepper Ágnes
Ezt követően dr. Tepper Ágnes, a Szegedi Zsidó
Hitközség vezetőségi tagja, mezőkövesdi túlélő család leszármazottja szólt az
egybegyűltekhez. Mózes ötödik könyvét idézte: „Válaszd az életet, hogy élhess
te és utódaid is.”
„Rettegve, csendben mentek, nem önként dalolva, állatok módjára hajszolva a
beláthatatlan vég, a megsemmisítés felé.” – mondta megrendülten, felidézve,
hogy Mezőkövesd 1200 zsidó lakosából 870 soha nem tért vissza. Saját családja
történetén keresztül mutatta be a túlélés és az újrakezdés csodáját,
hangsúlyozva: „Az élők nem feledték az ősi törvényt: válaszd hát az életet.”
Fekete László
főkántor a 116. zsoltárral tisztelgett az áldozatok előtt:
„Szállj vissza lelkem nyugalma, mert az Örökkévaló jót tett velem,
kimenekítette lelkemet a halálból.”
Tállai András miniszterhelyettes
Tállai András
miniszterhelyettes beszédében Lilly Ebert túlélő szavait idézte:
„A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem szavakkal és gyűlölettel.”
Részletesen ismertette a borsodi zsidóság történetét, kiemelve, hogy
Mezőkövesden 1850-ben alapították meg a hitközséget. Hangsúlyozta:
„Egy zsidó közmondás szerint a kiengesztelődés titka az emlékezés. Emlékezni és
emlékeztetni sokféle módon lehet, ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk.”
A miniszterhelyettes Radnóti Miklós és Kertész Imre szavait is idézte, utóbbiét
így:
„Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént. És ezen a tényen a legjobb, de
a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk.”
Zárásként hozzátette:
„Nekünk tehát az a feladatunk, hogy a jelenlegi békés állapotokra vigyázzunk,
és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a holokauszt tragédiája soha, se
Magyarországon, se a világban ne történhessen meg újra.”
Fotó: Vajda János / boon.hu
Az eseményen zenei közreműködő volt a Béres János
Alapfokú Művészeti Iskola oktatója. A megemlékezés végén elhangzott a gyászolók
imája, a kádis, majd a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit és az
emlékezés köveit az emlékműnél.
„Ez az emlékkő a fájdalom lángoló betűivel örökíti meg
emléketeket” – olvasható a mártírok emlékművén, amely 870 áldozat nevét és
sorsát idézi fel, s figyelmeztet mindannyiunkat: csak az emlékezés által van
jövőnk.
Az újraavatást követően a város és a Mazsihisz közös munkájával megújított zsidó temetőben is megemlékezést tartottak. A rendezvényen a holokauszt mezőkövesdi áldozataira, valamint az egykor virágzó helyi zsidó közösség gazdag szellemi és kulturális örökségére emlékeztek. Az eseményen dr. Fekete Zoltán, a város polgármestere, és Markovics Zsolt főrabbi mondott beszédet. Fekete László főkántor a 130. zsoltárt recitálta, majd a jelenlévők együtt mondták el a kádist.
Fotók: Mezőkövesdi Önkormányzat, Boon.hu
Zucker-Kertész Lilla
