Ortodox óvodaavatás a Wesselényiben
D.G. / Új Élet
Gondosan és szeretettel előkészített, nagyon várt óvodát avattak az ünnepek előtt a Wesselényi utcai ortodox alapítványi iskola épületében.
Nagy összefogás, Mazsök pályázati támogatás, az ortodox hitközség erőfeszítése, a közép magyarországi hitközségek társulásának hozzájárulása s egy tehetséges csapat munkája kellett az ünnepélyes esemény létrejöttéhez.
Ez a munka lényegében több volt, mint egy felújítás. Talán az építkezés szó is megfelelő. Szomorú, hogy egy ideig az intézmény bezárása vált szükségessé objektív okokból. Szomorú, mert a Dob utcában, a legnehezebb időkben a legendás Piroska néni (Fischerné) vezetésével nemzedékek hosszú sora tanult, játszott, érezte jól magát, s azóta is hálás szívvel gondol az ott töltött évekre. Nagyon akarta éppen ezért a hitközség szellemi és világi vezetése a hagyomány folytatását. Igény is mutatkozott rá. Az említett csapatot, mint koordinátor Panyi Miklósné Ábrahám Zita és munkatársa, Jakal Zoltánné vezette.
Ábrahám Zita már sikeresen részt vett egy bölcsőde szervezésében, alapításában, s ezúttal is elgondolásai szerint alakították ki az épület óvodai részét. Az udvart zöld műfűvel borították, hogy a gyermekek futkározás közben meg ne üssék magukat, csúszdát állítottak fel és más ötletes játékok várják a kicsinyeket. A folyosón öltözőszekrények sorakoznak hófehér törölközőkkel.
Az ünnepséget a játszószobában rendezték. Az apróságok zsivaja nem zavarta, inkább illusztrálta az eseményt. Eszünkbe jutottak néhai Fixler Herman egykori elnök szavai: ameddig gyermekzsivaj hallatszik intézményeink falai között, addig ne féltsék az ortodoxiát, mert van jövő.
__voadavat__s.JPG
Herczog László, Balázs Gábor, Zoltai Gusztáv, Feldmájer Péter, Weiszberger Mojse
Balázs Gábor az iskola volt igazgatója üdvözlő szavai után Herczog László elnök ugyanezt a gondolatot hangsúlyozta. Idézzük: „Ez a 15-16 gyermek a biztosíték, hogy az ortodoxia él, élni fog, ne temessék. Remélhetőleg itt folytathatják majd a tanulmányokat ezek a nebulók egészen az érettségiig, színvonalas vallási és világi ismeretekhez jutva.” Ezután köszönetet mondott mindazoknak, akik hittek a megvalósításban és segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy ilyen vonzó körülmények közé kerülhessenek a jövő zálogai.
Weiszberger Mojse főrabbi szerint a legfontosabb intézmény megnyitására kerül most sor. Mert ha nincs ifjúság, akkor felnőttek sem lehetnek. Ezen kicsik, ha majd felnőnek, az ortodoxiát olyan szintre emelhetik, amilyen az sok-sok évvel ezelőtt volt. Az akkori közösség a világ elismerését bírta. Nem véletlen, hogy erre az ünnepségre ros hasónó előtt került sor, az új esztendő hajnalán, amikor így fohászkodunk: „Atyánk, Királyunk, legyen ez az óra az irgalom ideje és jóakaratod perce. Könyörülj csecsemőinken és kisdedjeinken!” Legyen részük az Örökkévaló áldásában; ha mi, felnőttek, nem is viselkedtünk mindig úgy, ahogy törvényeink szerint kellett volna, ezek a kisfiúk és kislányok, ha felnőnek, büszkeségeinkké válhatnak. Adja az Örökkévaló, hogy egészséggel nőjenek fel, és esztendők múltán családot alapítva olyan zsidó életet teremtsenek, mint apáink meg nagyapáink tették. Őrizzék meg őseink hagyományát.
A főrabbi beszéde után Dov Lévi, az iskola vallási igazgatója szólt a jelenlévőkhöz, immár háromgyermekes boldog apaként. Beszédében utalt rá, hogy a hetiszakaszban olvastunk őseinkről, akik a gyümölcsök zsengéit vitték a Szentélybe. Ma sajnos nincs Szentély, de a zsengéket, a gyümölcseinket, tehát a gyerekeket óvodában nevelhetjük. A bikurim szó arra figyelmeztet minket, hogy az ember ne legyen hálátlan, hanem mondjunk köszönetet az Örökkévalónak, hogy gyermeket adott nekünk. Mondjunk köszönetet mindazoknak, akik áldozatos munkával tervezték, megvalósították ezt a szép intézményt. Néven nevezte a már említett koordinátort és munkatársait, s köszönetet mondott mindenkinek, aki az építkezésben, az óvoda kialakításában, annak támogatásában részt vett. De köszönet jár az ortodox hitközségnek, amely fenntartja ezt az iskolát, ahol most újra az óvodától az érettségiig lehet tanulni. Ezen óvodát ros hasónói ajándéknak tekintheti nemcsak az ortodoxia, hanem az egész magyarországi zsidóság.
Öt mezüze került az ajtófélfára. Ezekből kettőt Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató tett fel. Izrael ajtainak őrei. Vigyázzanak a gyermekekre, az óvónőkre, a gondozókra, az egész iskolára.
Az ünnepségről azzal az érzéssel távozhattunk, hogy az új esztendő jól kezdődhet, gazdagabbak lettünk.
Címlapképünk illusztráció
