„A feledésnek üzenünk hadat” – együttműködést kötött a Mazsihisz és a honvédelmi tárca
Az intézményeik közötti szakmai kapcsolat erősítése, továbbá a katonai és munkaszolgálatos emlékőrzés céljával ma együttműködési keretmegállapodást kötött a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Honvédelmi Minisztérium vezetése a Szövetség Síp utcai székházában. Egyúttal felavatták a II. világháborúban több száz zsidó üldözöttet megmentő Ocskay László honvéd százados, a Világ Igaza emléktábláját a Thököly úti zsinagógában.
Az együttműködés az I. és II. világháborúban hősi halált halt zsidó katonák és munkaszolgálatosok nyughelyének, emlékhelyeinek karbantartásában, kutatásában való közös munkára és információcserére irányul. A megállapodás kiterjed a hősi emlékművek adatbázisával, a magyarországi hősi sírhelyek állapotfelmérésével, felújításával, valamint a hadszíntérkutatással kapcsolatos együttműködésekre is.
Mivel a keretmegállapodás kiemelt jelentőséggel bír mind a magyar állam, mint a Mazsihisz számára, az együttműködésről szóló dokumentumot mind a Mazsihisz, mind a Honvédelmi Minisztérium a legfelsőbb szinten jegyzi. A keretmegállapodást a Mazsihisz részéről dr. Grósz Andor elnök, míg a kormányzat részéről Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter írta alá ma délelőtt a Szövetség Síp utcai székházának dísztermében.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf a beszédét tartja
Ünnepi beszédét Szalay-Bobrovniczky Kristóf azzal kezdte: mint azt a Mazsihisz elnöktől megtudta, a székházban 35 éve nem járt honvédelmi miniszter, így büszke rá, hogy ő lehet az, aki a tárca vezetőjeként most ilyen nagy jelentőségű együttműködést írhat alá a Mazsihisszel. Hozzátette: külön öröm számára, hogy dr. Grósz Andor személyében nyugállományú dandártábornokot köszönthet, aki érti és ismeri a magyar honvédség működését.
„Elkötelezett zsidó katonák szolgáltak a honvédelem minden szintjén – közlegénytől a tábornokig és a miniszterig. Ott voltak mindenhol, ahová a piros-fehér-zöld zászló alatt a honvédjeink eljutottak. Ha az első világháború hőseiről szóló Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbumát megnézzük, tisztán láthatjuk azt, hogy mit tett Magyarországért ez a közösség” – emlékezett vissza a honvédelmi miniszter.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf így fogalmazott: „a haza védelme nemcsak kötelesség, hanem jog is: mindazok joga, akikkel közös az életünk. A jogfosztás első lépései között vonták meg a honvédségben való katonai szolgálat lehetőségét, majd következett a munkaszolgálat. Nem feledhetjük, hogy hazafiakat taszítottak ki a nemzet közösségéből és a honvédség kötelékéből! Nem feledhetjük azt, hogy halálba küldték azokat, akik hozzánk tartoztak”.
Hozzátette: „a feledésnek üzenünk hadat azzal a munkával, amelyet ezzel a szerződéssel most magasabb szintre emelünk”.
Mivel dr. Grósz Andort a honvédelmi miniszter dandártábornokként köszöntötte, a Mazsihisz elnöke az ünnepi beszédét azzal kezdte: a Szövetség részéről többen is jelen vannak, akik szorosan kötődnek a honvédséghez. Ilyen dr. Frölich Róbert országos főrabbi, aki dandártábornoki rangban szerelt le tábori rabbiként; ott volt dr. Steigler József, aki ezredesként szolgált gazdasági területen; valamint Totha Péter Joel tábori rabbi.
Dr. Grósz Andor
Beszédében a Mazsihisz elnöke hangsúlyozta: a magyar zsidó temetőkben sok olyan hittestvérünk nyugszik, akik az 1848-49-ben felállt magyar honvédség katonájaként szolgálták a hazát és járultak hozzá az ország szabadságához. A honvédséghez kötődő halottak közül azonban a munkaszolgálatosok emléke a legfájóbb, akik a Magyar Honvédség állományában, fegyver nélkül és kegyetlenül kíméletlen körülmények között szolgálva adták a hazáért a legdrágábbat, azaz az életüket.
Az aláírás után
– Ezért az elmúlt két évben nagyon sok háttérmunkát végeztünk annak érdekében, hogy ez az együttműködés létrejöjjön, és méltón ápolhassuk halottaink emlékét – fogalmazott dr. Grósz Andor.
Az elnök kitért arra is: habár a világban az antiszemitizmus növekedését illetően mintha újra a múlt század ’30-as, ’40-es évei köszönnének vissza, nálunk ez szerencsére nem így van, köszönhetően a magyar kormánynak, amely elkötelezett a magyar zsidóság és Izrael iránt. „Ez a mostani keretmegállapodás is annak a bizonyítéka, hogy a magyar kormány partner a zsidóságot érintő együttműködésekben” – mutatott rá az elnök.
Beszédét azzal zárta: büszke zsidó katonaként nagyra értékeli, hogy a magyar honvédségben jelenleg két rabbi is szolgál.
Az aláírási ceremónián a Mazsihisz-BZSH részéről dr. Grósz Andoron kívül megjelent dr. Kunos Péter, dr. Frölich Róbert, Mester Tamás, dr. Nógrádi Péter, dr. Steigler József, Totha Péter Joel.
„A kevés reménysugár között talán ő volt a legfényesebb”
A Mazsihisz és a Honvédelmi Minisztérium együttműködésének részeként ma felavatták Ocskay László honvéd százados emléktábláját a Thököly úti zsinagóga homlokzati falán.
Ocskay László (1893-1966) a vészkorszakban egy munkaszolgálatos század parancsnokaként szolgált, és mintegy 2500 magyar zsidót mentett meg a biztos haláltól. Ocskay László a félelmet nem ismerő fellépésének, tisztességének és kiváló kapcsolatainak köszönhetően segítette az üldözötteket. 1945 után a kommunisták meghurcolták, ezért 1948-ban Ausztriába, 1956-ban pedig az USA-ba emigrált, ott halt meg szegénységben 1966-ban. 2002-ben az izraeli Jad Vasem Intézet posztumusz megítélte neki a Világ Igaza címet.
Mester Tamás
A mai emléktábla-avatáson Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Mazsihisz alelnöke „heroikus küzdelemnek” nevezte azt az embermentő tevékenységet, amelyet Ocskay László kifejtett az ártatlan üldözöttek érdekében.
Mint fogalmazott: idővel már nemcsak a munkaszolgálatra behívott férfiakat mentette, de segítette a nőket és gyermekeket is, sőt egy időben ő volt az, aki a lakásán Raoul Wallenberget bújtatta. Mester Tamás a háború utáni évekről így szólt: habár az általa megmentett zsidók hálaadó istentiszteleteket is szerveztek neki, a kommunista hatalom folyamatosan vegzálta, ezért kellett külföldre távoznia.
– Ocskay László emberségére és szerénységére jellemző – hangsúlyozta a BZSH elnöke –, hogy élete végén az embermentő tevékenységéről azt mondta: „semmivel sem tettem többet, mint amit egy tisztességes, istenfélő ember tett volna az én helyemben”.
Dr. Töll László
A honvédség részéről dr. Töll László ezredes, katonai identitásért felelős miniszteri biztos szólt az egybegyűltekhez, aki vázolta Ocskay László életpályáját, s különösen megindultan szólt a hős embermentő utolsó hónapjairól. Ocskay László egy combnyaktörést követően került kórházba, ez a sérülés vezetett későbbi halálához, viszont olyan rossz anyagi körülmények között élt, hogy egy alapot hoztak létre a gyógykezelésének költségeire. Sajnos az abban összegyűlt pénzt már a temetésére kellett fordítani.
Töll ezredes a beszédét azzal zárta: Ocskay László huszártiszt volt, akinek a pályája azt példázza, hogy nemcsak csatatéren, fegyverrel a kézben lehet hősnek lenni, hanem egy munkaszolgálatos század élén is.
Dr. Grósz Andor
Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott: hálával és szeretettel gondol minden embermentőre, de személyesen Ocskay százados áll hozzá a legközelebb. S nemcsak azért, mert ő maga is katonaember, hanem azért is, mert a Síp utcai székházban minden nap azokon a lépcsőkön jár-kel, amiket annak idején Ocskay László is koptatott, amikor a munkaszolgálatos százada ott dolgozott.
– A kevés reménysugár között talán Ocskay László volt a legfényesebb – fogalmazott az elnök. – Mindent meg kell tennünk a múlt emlékezetének továbbadásáért, és tudatosítani kell a következő generációkban, hogy a holokauszt nemcsak a zsidóság, de az egész nemzet tragédiája volt.
Kardos Péter főrabbi
Kardos Péter főrabbi, a Thököly úti zsinagógakörzet rabbija beszédében kitért arra, hogy Ocskay László emléktáblája miért éppen a zuglói templom falára kerül.
– A legjelentősebb mentési akciója Zuglóhoz köti – mondta a főrabbi –, a kerület egyik büszkesége ő, aki életében nem részesült ugyan elismerésben, de a világ zsidósága örökre megőrzi az emlékét. Lelke fogadtassék be az örök élet kötelékébe.
Az emléktábla leleplezése után a résztvevők elhelyezték az emlékezet és tisztelet koszorúit. A Mazsihisz részéről jelen volt dr. Kunos Péter, dr. Steigler József, dr. Róna Iván, Totha Péter Joel főrabbi és Deutsch Péter rabbi is.
Balról jobbra: Mester Tamás, dr. Grósz Andor, dr. Töll László, dr. Maruzs Roland
Fotók: M. Schmidt János
