Dávid király szemével a világ
Háborúk, hazugságok, árulások – Dávid király minddel szembesült, mégis, amikor körülötte minden ellene fordult, ő
csak Isten fényét látta. Elul hónap lehetőséget ad, hogy osztozzunk az e fényben és bizalomban gyökerező látásmódjában.
Nem véletlen, hogy Elul havában nap mint nap elmondjuk
a 27. zsoltárt: „Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől
féljek?” Ezt az imát nemcsak a hónap folyamán, hanem egészen Szukkot
végéig recitáljuk. A bölcsek mintha arra hívnának bennünket, hogy kapcsolódjunk
Dávid király gondolataihoz, a zsoltár szerzőjének belső világába, és próbáljuk átélni, miként látta ő a mindenséget és
kapcsolatát az Örökkévalóval.
A zsoltárban Dávid ellenségekről, rágalmakról,
háborúkról beszél – és mégis csak egy dolgot kér: hogy szemlélhesse Isten
fényét. Míg más ember így kiáltana: „Miért teszi ezt velem Isten?”,
Dávid király minden gondolatát Isten jósága töltötte ki.
De vajon hogyan lehet így élni? Előbb egy nagyobb
kérdésre kell választ adnunk: „Ha van Isten, miért olyan zavaros a
világ?” A zsidó hagyomány szerint azért, mert a világ még nincs
készen. Az ember azért született, hogy társa legyen az Örökkévalónak a teremtés
beteljesítésében: egy olyan világ megvalósításában, ahol nincs gyűlölet, háború
vagy éhezés.
A világ befejezésének útja a kihívásokon keresztül
vezet. Amikor helytállunk és felülkerekedünk a nehézségeken, a lelkünkben rejlő
fény ragyogni kezd, és általa isteni világosság árad szét a földön. Ha minden
ember így élne, az egész világot elárasztaná a fény, és Isten egy volta
nyilvánvalóvá válna. Dávid király mindezt tudta, ezért a próbák sosem álltak
szemben Isten jóságával. Ő mindenütt az Örökkévaló jóságát látta.
Gondoljunk bele: Isten teremthette volna a világot
fekete-fehérben is, és mi sosem gondolnánk arra, hogy bármi hiányzik. Ehelyett
színek és gyümölcsfélék sokaságát alkotta meg! Ezek a teremtő gazdagság
szeretetből fakadó ajándékok.
Az élet minden jelenségének van egy „külső” és egy „belső” oldala. Például a test a külső, a lélek a belső. A világnak is van külseje és belseje.
A javítandó dolgok – a nehézségek – a „külsőhöz” tartoznak. De a világ lényege – a belső – az Örökkévaló változhatatlan jósága.
Gondoljunk egy narancsra. A lényeg a belseje, a gyümölcs. A külső rész a héj, amit eldobunk. Ennek fényében a Pischai Sharim, a teremtés kabbalisztikus enciklopédiája valami megdöbbentőt állít: Ádám és Éva bűnesete óta fordítva látjuk a dolgokat – a lényeget tekintjük eldobhatónak, a felszínt pedig nélkülözhetetlennek. Más szóval: a héjhoz ragaszkodunk, és a gyümölcsöt dobjuk el.
Dávid király átlátott ezen az illúzión. Teljes tisztánlátással rendelkezett. Ezért tudott háborúkat vívni, hazugságokkal, rágalmakkal, gyűlölettel szembenézni – és mégis azt mondani: „Egyet kérek: hogy láthassam Isten jóságát.”
Ez Elul üzenete: így készülni az új évre, tudva, hogy
minden kihívás személyre szabott lehetőség. Az Örökkévaló által adott feladat,
amelyben nemcsak saját lelkünket, hanem a világ egészét is tökéletesíthetjük.
Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
