Jonathan Sacks rabbi arról, hogy milyen az igazi vezető

„Az emberi közösségben a hatalmat meg kell osztani, ki kell terjeszteni, és nem egyetlen személyre ruházni vagy egyetlen tisztség alatt központosítani. A bibliai Izraelben a királyok a világi, vagyis a kormányzati hatalmat birtokolták; a papok a hitéletért feleltek, ők vezették a Szentélyben az istentiszteletet és az egyéb szertartásokat, ők döntöttek a szentség és a kóserság kérdéseiben; míg a próféták arra kapták Istentől a küldetésüket, hogy felszólaljanak a hatalommal való visszaélés ellen, és visszatereljék a népet a valláshoz, valahányszor attól eltávolodott.

A hetiszakaszunk mindhárom szereppel foglalkozik, de kétségkívül a királyokra vonatkozó szakasz a leginkább figyelemre méltó. (…) Összhangban azzal az alapvető zsidó eszmével, miszerint a vezetés szolgálat és nem uralkodás, nem hatalmaskodás, nem is felsőbbrendűség – a király azt a parancsot kapja, hogy alázatos legyen. Olvasnia kell a Tórát, hogy megtanulja félni az Örökkévalót, és „föl ne emelkedjék szíve az ő testvérei fölé” (5Móz. 17:19-20). Nem könnyű alázatosnak maradni, amikor mindenki hódolattal borul le előtted, és amikor alattvalóid élete és halála felett rendelkezel. (…)

A modern kor nagy államférfiai megértették ezt, legalábbis világi értelemben. William Gladstone, aki négyszer volt Nagy-Britannia, egy 32 ezer kötetes könyvtárral rendelkezett. Ezekből 22 ezret el is olvasott, amit onnan lehet tudni, hogy ha egy könyvet befejezett, feljegyezte a naplójába. (…) A vezetőknek soha nem szabad abbahagyni a tanulást. Csak ezáltal fejlődhetnek és csak ezáltal taníthatnak másokat a fejlődésre.”

A sorozat további részeit elolvashatják, ha az alábbi képre vagy a lenti címkék között Jonathan Sacks rabbi nevére kattintanak.