Szeretethíd
Október első hétvégén rendezte meg a Magyar Református Szeretetszolgálat a Szeretethíd elnevezésű, önkénteseket toborzó programját, melyben segítségnyújtásra hívott mindenkit, aki jobbá szeretné tenni környezetét és a benne élők életét.
Arra hívta fel a református gyülekezeteket, iskolákat, intézményeket, hogy csatlakozzanak a Szeretethíd programhoz, hogy mindenki megtapasztalja az önkéntesség és a segítségnyújtás, valamint a közös munkálkodás örömét.
A Közép-Dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektuma lehetőséget adott a „börtöngyülekezet” egyes és kettes biztonsági fokozatú fogvatartottainak, hogy az önkéntes programban részt vegyenek. Szénási Jonathan Sándor intézeti lelkipásztor a kápolnásnyéki önkormányzat jegyzőjével egyeztetve abban állapodott meg, hogy a „Szeretethíd” önkénteseivel a zsidótemetőt takarítják ki, és állítják fel a közelmúltban vandálok által feldöntögetett sírköveket.
A meghirdetett cél ismeretében mintegy ötven fogvatartott jelentkezett a Szeretethídban való részvételre. A részletek felmérése és a kérdések tisztázása után az intézet vezetése tizenöt fogvatartott részvételét engedélyezte, öt büntetés-végrehajtási dolgozóval. Ketten a motoros fűkaszával és a bozótvágóval haladtak az élen. Őket követték a nyesedéket eltakarítók. A sort a ledöntött sírköveket visszaemelők zárták. A 120 méter hosszú temetőnek délután 3-ra értek a végére.
A Fejér Megyei Hírlap érdeklődő munkatársainak többen elmondták: sokan azt gondolják, hogy aki börtönbe kerül, az mind megátalkodott bűnöző. Valójában a megtévedt emberek is alapvetően jó szándékú, segítőkész emberek. Szabadulásuk után szeretnének visszailleszkedni a társadalomba, és – lehetőleg újabb botlás nélkül- együtt tenni a közös jövőért. Hogy miért pont a zsidótemető rendezésére jelentkeztek? Mert azokat, akiknek ezeket a sírokat kellene gondoznia, nem bűncselekményekért hurcolták el, mégis szabadságuknál is sokkal többet, életüket vették el.
