Elfeledett zsidó királyok és királynők: A történelem rejtett uralkodói
Teljesen természetes az a tény, hogy Izrael miniszterelnöke zsidó. Zsidó származású személyek más modern nemzetek élére is kerültek a Közel-Keleten kívül – Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Claudia Sheinbaum, Mexikó frissen megválasztott elnöke csak két ismert példa. Ám esetükben a zsidó származás inkább mellékes a politikai identitásukhoz képest.
Ha azonban visszatekintünk néhány ezer évvel ezelőttre, egészen más képet kapunk. Volt idő, amikor zsidó uralkodók szuverén királyságokat vezettek – némelyikük neve legendákból ismert, másokat történelmi és régészeti bizonyítékok is megerősítenek. Ezek a királyok (és igen, királynők is) nem csupán származásuk szerint voltak zsidók; uralkodásuk szorosan kötődött a zsidó identitáshoz, kultúrához és sorshoz. Mégis, e kivételes alakokat ma szinte teljesen elfeledtük – nevüket elhomályosítják a közismert bibliai királyok, mint Dávid vagy Salamon.
Ez a cikk tíz ilyen uralkodót mutat be – férfiakat és nőket, akik történelmi jelentőségük ellenére kiestek a köztudatból, mégis fontos szerepet játszottak az ókor világának alakításában.
1. Dhu Nuwas – Jemen
Jemen, amely ma geopolitikai konfliktusok helyszíne, egykor akár három zsidó (vagy zsidósodott) királyt is ismerhetett – legalábbis ókori szír, arab és görög források szerint. A Himjarita Királyság története a 4–6. század között a judaizmus államvallássá válásáról, megtérésekről és vallási háborúkról szól.
Az első ismert uralkodó, Malkikarib Yuha’min (uralkodott kb. 375–400) vezette át országát a többistenhitből a judaizmusba. Utóda, Abu Karib, egy északi hadjárat során tért át a zsidó hitre, miután két zsidó tudóssal találkozott. De a legismertebb közülük Juszuf As’ar Jath’ar – vagyis Dhu Nuwas, „a pajeszos” – volt.
Jemen (Kép forrása: Shutterstock)
Dhu Nuwas vallási fanatikusként lépett fel a keresztény Bizánci és Akszúmi Birodalom ellen. 522-ben meggyilkolta az Akszúmiták által támogatott bábkirályt, majd hatalomra került. A keresztény források szerint templomokat rombolt le, keresztényeket térített át erőszakkal, sőt – bosszúból a zsidók Bizánc alatti üldözéséért – Najrán völgyében (ma Szaúd-Arábia) több száz keresztényt kivégeztetett.
A válasz nem késett: 525-ben bizánci–akszúmi hadjárat döntötte meg a zsidó Himjarita királyságot.
2. Yehudit – Etiópia
Közel 500 évvel Dhu Nuwas után a Tömjénút másik végén is felemelkedett egy zsidó uralkodó: Yehudit Isato (azaz „Tűz”), Etiópia harcos királynője, aki legendák szerint i.sz. 960 körül döntötte meg a keresztény Akszúmi Birodalmat.
Többféle hagyomány ismert: egyesek szerint a zsidó Beta Izrael közösség királyának, Gideonnak volt a lánya. Más történetek szerint egy Akszúmi hercegnő volt, akit száműztek, majd házasság révén tért át a judaizmusra. Bárhogy is történt, Yehudit uralkodása alatt templomokat pusztítottak el, és az Akszúmi uralom megroppant. Uralkodói dinasztiája állítólag 1137-ig fennmaradt.
Bár történelmi létét sokan vitatják, Yehudit emléke tovább él az etióp zsidó és keresztény hagyományokban.
3. Dihya al-Kahina – Észak-Afrika
A 7. század végén a muszlim Umajjád Kalifátus megindította hódítását Észak-Afrika felé. Az Aurès-hegységben azonban egy zsidó berber királynő, Dihya al-Kahina ellenállt nekik.
Kép forrása: World History Encyclopedia
A Jarawa törzs vezetőjekén képes volt egyesíteni a berber törzseket a hódítók ellen. Neve – „al-Kahina” – jelenthetett papi származást (héberül kohén), de az arab források szerint inkább „jósnőt” takart. Carthago elfoglalása után visszavette a várost, majd öt évig uralkodott. Amikor újabb muszlim hadjárat indult ellene, visszautasította az áttérést: „Abban a vallásban halok meg, amelybe beleszülettem.” Egyesek szerint harcban esett el, más források szerint egy kútba vetette magát, hogy ne kerüljön fogságba.
Ma is emlékeznek rá: Bir el-Kahen (Kahina kútja) és egy szobra Baghaiban őrzi emlékét.
4. II. Mar-Zutra – Perzsia
A Szászánida Birodalom (224–651) egyetlen sikeres zsidó lázadása II. Mar-Zutra nevéhez fűződik. Ő volt a 13. exilárka (zsidó közösségi vezető Babilóniában), és 495-ben lázadást indított, miután a király megvonta a zsidók katonai jogait. Mar-Zutra hét évig független zsidó államot vezetett Mahoza városában (a mai Irak területén).
502-ben azonban a Szászánidák visszafoglalták a területet. Mar-Zutrát és nagybátyját keresztre feszítették. Fia elmenekült Izrael földjére.
5. Hanilai és Hasinai – Babilónia
Mar-Zutra előtt két zsidó testvér – Hanilai és Hasinai – is létrehozott egy félig független uralmat a Parthus Birodalom alatt. Nahardea városából származtak, és a mocsaras Eufrátesz-vidéken vezettek lázadást. Egy sikertelen állami rajtaütés után Artabanosz király hivatalosan is elismerte őket, hogy hűségüket megnyerje a helyi kormányzókkal szemben.
Uralkodásuk 18–33 között tartott. Megosztotta a közösséget, hogy Hanilai feleségül vett egy parthus nemesasszonyt, aki nem volt hajlandó felhagyni a bálványimádással. Hasinait valószínűleg a sógornője mérgezte meg, Hanilai uralma pedig összeomlott.
6. A Brutakhi – Kelet-Európa
Ez egy titokzatos történet. A 13. századi pápai követ, Giovanni da Pian del Carpine írt egy népről, akiket „zsidóknak” nevezett – a Brutakhi – akiket a mongolok hódítottak meg.
Más forrás nem említi őket. Egyes tudósok úgy vélik, talán a kazárok maradványai, a kaukázusi zsidók, vagy helyi megtértek lehettek. Királyságuk mára a történelem homályába veszett.
7. A hegyi zsidók – Kaukázus
Ellentétben a Brutakhi népével, a kaukázusi hegyi zsidók (Juhuro) ma is léteznek. A 17. századtól az 1800-as évek elejéig részleges autonómiát élveztek Dagesztánban, és a Kuba Kánság szövetségesei voltak.
Hegyi zsidók. (Kép forrása: Wikipédia)
Fővárosuk Aba-Szava volt, Derbenttől délre. A közösséget 1800-ban Surkhai kán lemészárolta, az autonómia megszűnt. Utódaik azonban ma is őrzik nyelvüket és hagyományaikat.
8. Bulan kagan – Kazária
A kazárok türk eredetű birodalma a Sztyeppén terült el. Az uralkodói elit a 8. században zsidó hitre tért. A megtérés kezdeményezője Bulan kagan, más néven Szabriel volt. A spanyolországi zsidó udvari tanácsosnak, Haszdáj ibn Sápútnak írt levelekben leszármazottai úgy mesélik, hogy Bulan rabbinikus tanítók érveit hallva választotta a judaizmust. Nem csak ő, de a nemesség is követte.
„Mózes Isten prófétája” arab nyelvű felirattal ellátott érme, I. sz. 9. sz. eleje a Spillings Hoardból
A birodalom fennállását muszlim források, zsidó levelezések és olyan kazár érmék is bizonyítják, amelyeken ez áll: „Mózes Isten prófétája”. A zsidó királyok uralma a 10. század végéig tartott, amikor Kijevi Sziatoszláv legyőzte őket.
9. Moammer Kadhafi – Líbia
Líbia egykori diktátora, Moammer Kadhafi híres volt Izrael-ellenes retorikájáról. Ám egyes állítások szerint zsidó felmenői is lehettek – anyai ágon. Nouri al-Mismari, Kadhafi protokollfőnöke, valamint Gita Boaron, egy izraeli nő azt állították, hogy a diktátor anyai nagyanyja zsidó volt, aki áttért az iszlámra. Boaron szerint gyerekkorukban együtt játszottak Tripoliban.
Bár ezek az állítások nem bizonyítottak, érdekes lábjegyzetként szolgálnak a zsidó uralkodók történetéhez – különösen, ha igazak lennének.
10. II. Antigonosz Makkabeus – Júdea
A Hasmoneusok, akik a hanukai történetként ismert makkabeus lázadás során nyerték vissza Júdea függetlenségét, a zsidó királyság utolsó uralkodója II. Antigonosz volt.
40-ben i.e. a parthusok segítségével elfoglalta Jeruzsálemet, de a rómaiak Heródest tették meg királlyá. Három év ostrom után Heródes elfoglalta a várost, Antigonoszt pedig kivégezték – ezzel lezárult a Hasmoneusok kora.
Független zsidó állam legközelebb Bar Kohba lázadásával (132) jött létre, majd csak 1948-ban született meg újra – Izrael államaként, majdnem 1800 év után.
Az Aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
