Európai Iskola, különleges kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban
Gábor Anna / Mazsihisz
A kiállítás az Európai Iskola egyes művészeinek munkáit mutatja be. Az Európai Iskolát 1945-ben alapította Mezei Árpád és testvére Pán Imre, Gegesi Kiss Pál, Kállai Ernő és Kassák Lajos.
Ők szervezői és elméleti megalapozói voltak a művészeti csoportosulásnak, amely a két világháború közötti modernista törekvések folytatásának tekinthető, nem csak művészetelméleti téren, hanem tagjai részben azok közül a művészek közül kerültek ki, akik Kassák Munka Köréhez csatlakoztak a 20-as évek végén, vagy a 30-as években Szentendrén csoportosultak a progresszív irányzatot követő festők körül. Voltak közöttük, akik a Szocialista Művészek Csoportjához is tartoztak. Néhányan már a 30-as évek végén, 40-es évek elején nonfiguratív műveket alkottak, elsősorban a francia Abstraction – Creation mozgalom hatására.
A csoport művésztagjai:
Anna Margit, Barcsay Jenő, Barta Lajos, Bálint Endre, Bán Béla, Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Fekete Nagy Béla, Forgács-Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Gyarmati Tihamér, Jakovits József, Korniss Dezső, Lossonczy Ibolya, Lossonczy Tamás, Makarius Sameer, Márffy Ödön, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Rozsda Endre, Schubert Ernő, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vilt Tibor, Zemplényi Magda.(később még többen kapcsolódtak a csoporthoz)
Ámos Imre és Vajda Lajos posztumusz tagjai voltak az Európai Iskolának. Vajda Lajos hatása majdnem minden művész munkáiban felfedezhető. Pán Imre kiáltványnak tekinthető programjában írja:
„Európa és a régi európai eszmény romokban hever. ( ) Az új Európa csak nyugat és kelet szintéziséből épülhet fel. Mindenkinek el kell döntenie i.u. 1945-ben, hogy jogosan viseli-e ezt a megjelölést: európai ember. Meg kell teremtenünk az első európai iskolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség új kapcsolatát.”
A háború nyomán minden szétesett, darabjaira hullott, a létezés és az erőszakos halál, a pusztítás alapvető problémájával kellett szembenézni a művészeknek, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában.
A válaszok hasonlóak voltak. A művészek a szürrealizmus felé fordultak. Voltak, akik csak az absztrakt, gondolatilag megragadott látvány segítségével vélték kifejezhetőnek a művészi problémákat.
Az Európai Iskolán belül is felmerült a kizárólagos absztrakció kérdése. Kállai Ernő vezetésével kivált a művészek egy csoportja és megalakították a „Galéria a négy világtájhoz” elnevezésű absztrakt – Kállai elnevezésével „Bioromantika”- csoportjukat, amely a biológiai létezés legparányibb alkotóelemei és az emberi létezés közötti hosszú láncolatban meglévő azonosságra épült. A kiválás nem jelentett teljes szakadást. A két csoport között megmaradt a kapcsolat.
Kiállításokat rendeztek, fennállásuk 3 éve alatt összesen 38-at, ami nagyon nagy szám. A kiállítások mellett és attól függetlenül is előadásokat tartottak, kiadványsorozatot indítottak. Az alapítók egy szellemi mozgalmat akartak létrehozni, amely magába foglalja az irodalmat és a zenét is.
Az 1945-48 közötti időszak sem volt mentes a modern művészeti törekvéseket ért támadásoktól, de az 1948 utáni politikai változások lehetetlenné tették a csoport működését, és így tevékenységét beszüntette.
eur__paiiskola.JPG
