„Íme, én adom neki békeszövetségemet”
– Izrael ellenségei egyszer már rájöttek, hogy a zsidókat nem lehet karddal, de még a varázslás (diplomácia) eszközével sem legyőzni. „Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét.” (IV.M.21/34) – tanítja Szerdócz Ervin rabbi a PINHÁSZ hetiszakasz kapcsán.
Egyiptomból való szabadulásuk után a zsidók már szembesültek a teljes megsemmisítésükre törő ellenség fogalmával: „…ekkor jött Amalék és hadakozott Izraellel…” (II.M. 17/8) Háborúhoz nem szokott, önvédelemben tapasztalatlan nép jövőképét áthatja a bizonytalanság: „vajon köztünk van-e hát az Örökkévaló, avagy nincsen?” (u.o.17/7) Mert a nép tudja, hogy jövője kizárólag Isten kezében van.
A zsidók eljutnak Móáb földjére, az ikonikus Piszga csúcsához, ahol „… látnia engedte az Örökkévaló az egész országot…”. (V.M.34/1) Újabb ellenséggel az Emoritákkal és az Óg királysággal találkoznak, de akkor már maga Isten bátorítja őket: „Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét.” (IV.M.21/34) Izrael ellenségei rájönnek, hogy a zsidókat nem lehet karddal, de még a varázslás eszközével sem legyőzni. Bevetik az utolsó fegyvert: a nemiséget, a nemi vágyat, mely Carl Gustav Jung szerint egyenértékű fogalmak, mert az éhség nagyúr, és az étvágy nagy megpróbáltatás.
„… és a nép elkezdett paráználkodni Moáb lányaival.” (u.o. 25/1) Zimri, a Simon törzs rangos tagja, nyilvános helyen közösül a midjanita törzsfő lányával, Kozbival. Ám tettük nem volt „természetes” nemi aktus, hiszen azt olvassuk: „Meghívták a népet isteneik áldozatához, és evett a nép és leborult isteneik előtt.” (IV.M.25/2)
A midjanita nők (lányok), Kozbival az élen, a Báal-Peor kultuszhoz csalták a zsidó férfiakat. Mircea Eliade vallástörténész szerint a különös rituálé bódítóitalok okozta transzban történt, s végül nemi orgiában érte el zenitjét. Esetünkben Kozbi nem alkalmazott tervéhez extatikus előzményt, a nemi élmény példáját demonstratíve elégnek tartotta a zsidó férfiak vallási meggyőződésüktől való eltérítéséhez.
Nem tudhatjuk, mi történhetett volna, ám „fellobban az Ö-való haragja Izrael ellen”. És meg akarja ölni a Báal-Peorhoz csatlakozókat. Ezt akadályozta meg Pinhász a „buzgóságában elkövetett” tettével: a két nyilvánosan paráználkodót, Zimrit és Kozbit ugyanis egyetlen lándzsaszúrással megöli. Akárhonnan nézzük, amit Pinhász elkövetett, az emberölés, gyilkosság és önbíráskodás volt. Még különösebb, hogy tettéért: „Íme én adom neki békeszövetségemet…!” (u.o. 25/12)
A Midrás (Brésit rábá 6:5.) szerint ott, ahol megjelenik a Báal-Peor bálványimádó kultuszhoz kötött szexuális kicsapongás, az ok-okozati kapcsolat logikája alapján pusztulás jön a világra, jókra, rosszakra egyaránt. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást”. (Zsolt.85/11)
Pinhász példa nélküli, demonstratív tettét nem erőszakos hajlam vagy személyes ellentét, hanem a békéhez, az igazsághoz való ragaszkodás, az Örökkévaló és a zsidók iránt érzett szeretet, istenfélő buzgalom motiválta.
„És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké”. (Jes. 32/17)
