Erőszak helyett a béke útján: Pinhász története
A hetiszakasz azzal kezdődik, hogy elmondja, Pinhász megkapta a b’rit sálomot, a békeszövetséget, azért a bátor tettéért, amivel megvédte az Örökkévaló becsületét. Pinhász megtorlást hajtott végre, de kétségtelenül igaz ember volt. Nem a félrevezetett ellenségesség, önzés vagy felsőbbrendűség vezérelte.
Az Örökkévaló azonban midá k’neged midá – vagyis egyenlő mértékkel bánik velünk, azaz a viselkedésünknek megfelelően reagál ránk, ahogy a vers is mondja: „Hashem tzilha” / „Hashem a te árnyékod.”
Az ember azt gondolhatná, hogy a hévvel teli Pinhász az örök harcos szerepét kapja majd meg, akár úgy, mint Dávid király, aki legyőzte Góliátot, vagy Júda Makkabi, aki a görögöket legyőzte. Miért kapott mégis békeszövetséget?
Az alázatosság és a kánut (hév) nem csupán az a vágy, hogy elpusztítsuk a gonoszt. E személyiségjegyet valami mélyebb mozgatja: az, hogy az ember becsüli a jót. Pinhász megtorlása nem gyűlöletből fakadt, hanem szeretetből. Minél inkább vonzódik valaki a jóhoz, annál inkább gyűlöli a rosszat.
Ha gyermekek rekednének egy égő lakásban, nem azért törnénk be az ajtót és öntenénk a vizet, mert gyűlölöd a tüzet, hanem mert mindenáron meg akarod menteni a gyerekeket. Pinhász is így cselekedett: a célja a szentség megőrzése volt. Ezért adta neki az Örökkévaló a békeszövetséget – ő lesz az, aki összefogja a dolgokat.
Pinhász megtanítja nekünk, mit jelent az igazi hév. Mindig lesznek dolgok, amelyek ellen küzdenünk kell. Ki kell irtani a gonoszt, de ez soha nem szabad, hogy önálló erővé váljon. Ehelyett a kánut a tisztaság és a szentség iránti vágyból kell fakadjon – hiszen ez a valódi béke lényege.
Címlapkép: Laya Crust
Rebbecen Tziporah Heller (naaleh.com) előadása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
