Életképek, emlékezések a 100 éves zsinagógáról
Szilágyi Iván Péter
Nemrég ünnepelte építésének 100 éves évfordulóját a Dózsa György/Aréna úti zsinagóga, illetve ami abból megmaradt. Volt rabbikat és látogatókat kérdeztünk arról, hogy milyen emlékeik vannak a kívülről még ma is gyönyörű épületről, ahol többek között olyan vallási óriások szolgáltak: mint a legendás Dr. Schwarz Mór főrabbi.
Deustch Róbert főrabbi: „Fiatal rabbiként 1985. és 1988. között voltam ennek a zsinagógának a rabbija. Nagyon érdekes, mert korábban 1971. és 1975. között a Zsidó Gimnázium diákjaként a Délibáb utca 35. száma alatti internátusban laktunk és esténként eljöttünk ide minche-máárivot davenolni és segíteni a kis közösségnek, hogy meg legyen a minjen. Akkoriban szolgált itt a nagyon bölcs, hatalmas tudású rabbi Dr. Schwarz Mór. Fantasztikus személyiség volt!
Emlékszem, hogy délutánonként a közösség idősebb tagjai leültek és vártak bennünket, fiatal gyerekeket, hogy mikor jövünk davenolni. Később a Jóteremtő akaratának köszönhetően idekerültem rabbinak, komoly rendezvényeket, nagyon sok esküvőt és bar mitzvót tartottunk. Azon bar mitzvós gyerekek közül, akiket avattam, mára már sokan ismert neveknek számítanak a fővárosban. Rendszeresen lejártak imádkozni hétköznap délután vagy szombat délelőtt-ezzel is segítve a kilét. Fantasztikus közösség volt. Nagy szeretettel emlékszem vissza arra a három esztendőre, amit itt töltöttem. Kerekes Béla főkántor – amikor éppen nincs a Dózsa György úton ima-, hozzánk jár a Bethlen térre imádkozni és mindig örömmel tölt el, amikor arról számol be, hogy volt minjen.”
Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora: „Az 1960-as évek második felében az Aréna úti zsinagóga nagyszerű főrabbija volt Dr. Schwarz Mór. Éveken keresztül, a volt nagy zsinagóga mellett lévő kis imaházban (jelenleg is működik) a hétköznapi istentiszteletek után külön foglalkozott velem és magánórákat adott Talmudból. A maga intellektusában egy igazi egyéniség volt és külön megtiszteltetés volt számomra, hogy későbbi rabbivizsgám elnöki tisztét ő töltötte be. A legköltőibb fordítását ő adta Eszter könyvének, amit a Zsidó Egyetem fakszimile sorozatában újból kiadtunk.
A zsinagógában akkoriban minden este volt istentisztelet. Amikor az előimádkozó szabadságon volt, megboldogult édesapám helyettesítette. Lefkovics Sándor úr, aki hosszú évekig az előimádkozói tisztet betöltötte, vallásos nevelése révén kivételes tudásanyaggal rendelkezett a zsidó vallás és kultúra területén. A zsinagógába később olyan emberek kerültek rabbiként, akikkel együtt tanulhattam (Deutsch és Lőwy főrabbi urak), Frölich Róbert főrabbi úr pedig tanítványom volt. Azóta is nyomon követem a közösség életét. Nagy álmom, hogy a zsinagóga újra hozzá méltó célt szolgálhasson, nem szabadna, hogy sportesemények helye legyen.”
Szabó György kerületi önkormányzati képviselő, „Gyermekkoromban – mikor már vívóteremként üzemelt a zsinagóga – jómagam is voltam itt néhány edzésen. Véleményem szerint nem méltó az edzőtermi funkció ehhez a gyönyörű, nagy múltú épülethez!? Rendezni kellene végre helyzetét.
Többen is szóba hozták a rendezvényen a szélsőséges erők országos előretörését. A XIII. kerületre is igaz ez?
Anélkül hogy reklámot akarnék csinálni nekik, a szélsőjobb sajnos még itt, a XIII. kerületben is megerősödött. Erre csak úgy és azzal lehet választ adni, ha egységesen lépünk fel ellenük. Újlipótváros zsidó lakói nagyon aggodalommal nézik a szélsőjobb előretörését. Félelem biztos, hogy van az emberekben, főleg az idősebb generációban, de mindnyájan aggódunk.”
